1912.V.16. Ladányi dí­j, FTC – BAK 3:2

1912. május 16., 17:00, Üllői út, FTC – BAK 3:2 (0:2)
vezette: Herczog Ede ()
nézőszám: 4 – 5 000
FTC: Fritz — Rumbold, Manglitz — Payer, Bródy, Blum — Weinber, Pataky, Koródy, Schlosser, Szeitler
BAK: Grósz — ?, ? — Fürst, Szury, ? — ?, Késmárky, ?, Salamon, ?
Gól: Schlosser (?., ?.), Koródy (80.) illetve Késmárky (?.), Késmárky vagy Salamon (?.)

Ladányi-dij mérkőzések. Ferencvárosi TC — Budapesti Atlétikai Klub 3:2 (0:2).

Négyezer néző előtt az Üllői-uti pályán volt e match, amelyet a hatalmas szél két teljesen ellentétes részre osztott. Az első félidőben ugyanis a széllel támogatott BAK. imponáló fölényben volt és gyönyörű játékával valóban rászolgált elért két goaljára, amelyek mintegy biztossá tették számára már a győzelmet. Helycsere után azonban a szerepek kicserélődtek és most már a FTC. lett az állandóan támadó fél, még pedig sokkal eredményesebben, mint ellenfele volt az első félidőben.

Egyik csapat se szerepelt teljes összeállí­tásban. FTC. Borbást és Weiszt nélkülözte, ezek helyét Szeitler, illetve Weinber foglalta el. Weinber helyett Payer játszott fedezetet, mig ennek helyére Manglitz ugrott be. Ezzel szemben a BAK. még jobban meg volt hadicapelve, amenynyiben két olyan kiváló játékosa, mint Károly és Kucsera hiányzott. Ennek dacára azonban olyan szép játékot produkált az első félidőben, amiért a legteljesebb elismerést érdemli a csapat. Az erős iram azonban, úgy látszik, kifulasztotta őket, majd néhány védelmi hiba teljesen kedvét szegte az eddig szépen dolgozó csatársornak.

A FTC. a második félidőben különösen nagyszerű csatárjátékával tűnt fel. Legjobban tetszett nekünk Schlosser és Pataki játéka. Előbbi remek egyéni munkája, utóbbinak pedig nagyszerű labdaadogatása és összjáték-érzéke valóban minden dicséretet megérdemel. A fedezetsor legjobb embere Blum volt, mig a többiekkel és a hátvédekkel könnyen elbánt a BAK. csatársora.

Az első goal látszólagos off-side helyzetből Késmárky pompás lövése révén esett. Majd ugyanő egy remek goallal toldja meg azt.

Helycsere után egy igazi Schlosser-lövés a FTC. első goalját eredményezi. Pataki hosszú lövését Grosz rosszul védi, a visszaütött labdából Schlosser kapásból kiegyenlí­t. Korodynak egy áttörését off-sidenak nézi a BAK. védelem és megáll, ami azonban csöppet sem térí­ti el Korodyt attól, hogy a vezető goalt ne rúgja. A BAK. csatárai néha-néha szép összjátékkal fölnyomulnak ugyan, de Fritznek mindössze csak egyszer volt egy nehéz labdája. Az utolsó pillanatban Payer beadásából Schlosser még egy goalt fejel, a biró azonban szabálytalanság miatt nem í­téli meg és a mérkőzés végét jelzi.

Herczog Ede volt a biró.

(Pesti Hí­rlap, 1912. május 17.)

A Ladányi vándordí­jért ma három mérkőzés is folyt. A múlt évre szóló elődöntő és kettő a dij ezidei mérkőzéseiből. Az elődöntőt az üllői-uti versenypályán közel 5000 főnyi közönség előtt a Ferencvárosi Torna Klub ví­vta meg a Budapesti-csepeli Atlétikai Klubbal. A játék az első félidőben már 2:0-ra állott a B. A. K. javára, a F. T. K. veresége tehát csaknem elkerülhetetlennek látszott. A második félidőben azonban a bajnokcsapatban fölülkerekedett a mindent legyőző energia és lelkesedés, s mint már anynyiszor, most is győzelemhez segí­tette. Végeredményben 3:2 arányban a F. T. K. nyerte meg a mérkőzést s ezzel bejutott a Ladányi vándordí­j 1910—11. évi döntőjébe.

Ladányi-vándordij mérkőzés.
(1910—1911. évi elődöntő.)

Ferencvárosi Torna Klub—Budapesti-csepeli Atlétikai Klub 3:2 (0:2). Üllői-uti versenypálya. Egyik fél sem tudta komplett csapatát kiállí­tani. A B. A. K.-ból Károly hiányzott, a kinek helyén Szuri játszott, jobb half pedig Fürst volt. A F. T. K.-ot kellemetlen meglepetés érte. Borbás, a kire vagy tiz percig vártak, nem jött ki, mire Manglitzot állí­tották be a csapatba. E miatt aztán teljesen föl kellett forgatni az összeállitást. Manglilz bal hátvédőt, Payer jobb födözetet, Veinber jobb szélsőt, Szeitler pedig bal szélsőt játszott. Ez természetesen alaposan megbosszulta magát, a játékosok a szokatlan helyen az első félidőben nem voltak képesek eredményesen működni, úgy hogy a B. A. K., az erős széltől is támogatva, állandó offenzivában volt, viszont a kapuja, a ferencvárosi csatázók egy-két gyönge lövésétől eltekintve, nem is forgott komoly veszedelemben. A B. A. K. az első félidőben igen szépen játszott. Az élénk összejátszással keresztülvitt támadásaikat élés lövéssel fejezte be, úgy hogy Fritznek minden tudását össze kellett szednie, hogy a kapuját fenyegető veszedelmet elhárí­tsa. Az élénk támadásoknak két szép gól lett az eredménye. Az elsőt Kézsmárky, a másodikat Salamon lőtte. — A második félidőben megváltozott a játék képe. A B. A. K. födözetsora megérezte Károly távolmaradását, de még jobban az első félidő erős tempóját. Lassankint szemmelláthatóan összeroppant és a F. T. K. lendületbe jött csatázósora támadásainak nem tudott többé ellentállani. A F. T. K. sietett kihasználni az ellenfél védelmének megroppanását. A csatázók, élükön Schlosserrel, óriás iramot diktáltak s a siker nem sokáig váratta a zöld-fehérek táborát. Schlosser pompás lövése hozta meg az első gólt, majd ugyanő a kiegyenlitést is megszerezte. A győzelmet jelentő gólt alig tiz perccel a befejezés előtt Kóródy lőtte. A F. T. K. nagy felsőbbségét bizonyitja, hogy az utolsó pillanatban Schlosser még egy gólt lőtt, de ezt a biró nem érvényesí­tette.

Biró Herczog Ede volt.

(Budapesti Hí­rlap, 1912. május 17.)

Ladányi dij. FTC—BAK 3:2

(Nemzeti Sport, 1912. május 19.)