Muhamed Besic: Gengsztergól

A Ferencváros 3-1-es paksi győzelméből Muhamed Besic remek teljesí­tménnyel, no és egy emlékezetes szabadrúgásgóllal vette ki a részét. A bosnyák védő szerint a hátralevő négy fordulóban a pillanatnyilag ötödik Fradi végül felkapaszkodik a dobogóra.

Rafinált gól volt.

• Szerintem meg inkább „gengsztergól – kocogtatta meg mutatóujjával a halántékát Muhamed Besic. – Miközben a lövéshez készülődtem, a játékvezető magyarul beszélt, de jelezte nekem, amí­g nem kérem, hogy állí­tson sorfalat, elrúghatom a labdát. Elrúgtam… Büszke vagyok rá, mert arról tanúskodik, hogy megvan bennem a futballhoz szükséges dörzsöltség. Jó értelemben véve, persze.

A Paks csak három nulla után, három perccel a lefújás előtt tudott szépí­teni. Sima meccs volt?

• Nem, dehogy. A pálya talaja remek volt, a körülmények mégis gondot okoztak nekünk. A nagy Albert-, illetve a még nagyobb Puskás-stadion után fura volt ilyen kis létesí­tményben játszani. Olyan volt a légkör, mint mondjunk Kaposváron. Félreértés ne essék, ezt nem bántó szándékkal emlí­tem, csupán tényként. Ahogyan az is igaz, hogy a hazaiak szervezetten, az ő szempontjukból érthetően a védekezésre ügyelve futballoztak, és ezzel sokáig megnehezí­tették a dolgunkat. Fontos volt, hogy közvetlenül az első félidő lefújását megelőzően vezetéshez jutottunk – ez jókora lendületet adott nekünk. A szünet után éreztem, hogy percről percre erősebbek és magabiztosabbak vagyunk, ennek is köszönhető a győzelmünk.

No meg annak, hogy ezúttal nem kaptak gólt az első percben.

• Hálás vagyok, hogy emlékeztet rá… De tudja mit, örülök, hogy szóba hozta a Videoton elleni bajnokit! Mondják, egy csapatot megvisel egy rangadón elszenvedett kudarc – hát a Fradit nem küldte padlóra! Épp ellenkezőleg, csak dacosabbá és egységesebbé tette a társaságot. Nem tagadom, a meccs estéjén még szétvetett minket az ideg, hogy úgy kaptunk ki, ahogy, ráadásul attól az együttestől amelyet néhány nappal korábban öt egyre megvertük, de a következő edzésre már újult erővel, kizárólag a Ricardo Moniz által kitűzött célt szem előtt tartva mentünk ki.

Árulja el, mit kí­ván önöktől a vezetőedző?

• Ó, a kérése egyik fele már teljesült, a Ligakupát megnyertük. A biztos Európa-liga-indulást jelentő dobogóra viszont még nem léptünk fel, ezzel még az adósai vagyunk… Aggodalomra azonban semmi ok, van hátra négy meccsünk, és ha mind a négyen győzünk, rendben vagyunk.

A sorsolásuk nem kedvező: a Győrrel, az MTK-val, a Debrecennel és a Kaposvárral játszanak.

• Érdekes, én ennél jobb sorsolást nem tudok elképzelni. Három olyan csapattal csapunk össze, amely az élbolyba tartozik, ellenük bizonyí­thatjuk, hogy Magyarországon ma már mindenkinél jobbak vagyunk.

A tabella ennek némiképpen ellentmond: hiszen az ötödik helyen állnak…

• Leszünk még feljebb is! Már csak azért is, mert a következő hetekben nem a futballt romboló, hanem azt játszó riválisokkal találkozunk. Mivel a legjobb labdarúgók a Fradiban vannak, le is győzzük őket!

Látom, a lélekbúvárhoz nem holnapra van időpontja…

• Hagyhatnám a fenébe az egészet, ha probléma lenne az önbizalmammal. A Ferencváros sikerében a Ferencváros játékosainak kell legjobban hinniük! És ez nem holmi kamu duma – maximálisan bí­zunk magunkban. Én vagyok ott nap mint nap az edzéseken, én érzékelem, mennyit fejlődünk. Ez alapján nyugodt szí­vvel jelenthetem ki, egyre jobbak és jobbak vagyunk!

Vagyis elkönyvelhetjük, hogy a hátralevő négy bajnokin tizenkét ponttal gazdagodik a Fradi?

• Miután nem félünk semmitől és senkitől, igen. Ha odafigyelünk, nem lehet baj.

Lapunktól hetes osztályzatot kiérdemelve lett a mezőny legjobbja. Netán az eddigi legjobb magyarországi meccse van a háta mögött?

• Á, nem ez volt a legjobb. De nem is a legrosszabb…Az utóbbi négy-öt mérkőzésen nem volt gond a formámmal, ám ha a győzelmek elmaradnak, kitehetem az ablakba a jó érdemjegyeket. Ha azt állí­tanám, kiegyeznék azzal, hogy gyengén játszom, csak nyerjünk, nem mondanék igazat. Én igenis azt akarom, hogy hozzátegyem a magamét a Fradi sikeréhez!

(Pietsch Tibor, Nemzeti Sport, 2013.05.07.)