Az otthon zöld füvén XIV.

Angyalföldi paradicsom

Ennél a fejezetnél most tényleg nem hozzuk szóba a mérkőzés eredményét és nem is próbálunk a mai fejezet cí­mét bármilyen módon is összekötni a Ferencvárossal. De annyi mezőgazdasági utalást kell tennünk, hogy a paradicsom termesztése, a magok  kiválasztása, a palántázás, a hajtások gondos ápolása nagyon is fontos ahhoz, hogy a végtermék  sokunk kedvenc zöldségévé válhasson. Ebből a kis „mezgés” ismertetőből már nem is olyan nehéz ugorni egy nagyot a hatvanas évek Angyalföldjére. Ahol legfeljebb egy-két balkonon termesztettek paradicsomot, és nem is angyalok lakták a XIII. kerületet, hanem főleg az iparban dolgozó munkások. Magának a kerületnek a névadása is rejtély, a legvalószí­nűbb feltételezés szerint a korábban a Rákos-patak mellett található Ördögmalomról kapta nevét, amit a pestiek játékosan Angyalföldre változtattak. Kassák Lajosnak is van egy verziója (még verset is í­rt róla), de az inkább az í­ró- költő fantáziában született meg. Van egy pejoratí­v magyarázat is, mely szerint a terület nyomortanyáiról kapta a kissé gúnyos elnevezést.

Talán az sem véletlen, hogy a hatvanas években az akkori kommunista hatalom számára Angyalföld kiemelten fontos volt és nemcsak a ott lévő munkások miatt. Tudvalevő, hogy Kádár János szerette a focit és a kedvenc csapata „természetesen” az angyalföldi Vasas volt. A magyar labdarúgás történetét jól ismerők tudják, hogy a Vasas fénykora is erre az időszakra esik. A hat bajnoki cí­müket 1957-1977 között szerezték. Az elején ismertetett paradicsom termesztés, egy kis „fantáziával” itt kapcsolódik össze a Vasassal, hiszen azokban az években a kommunista párt vezetői nagy odafigyeléssel ápolták és gondozták a piros-kékek „paradicsomi” éveit.

Melyből az egyik 1966-ra esett és egy forró nyári napon csúcsosodott ki, mely történetének résztvevője ugyan a Fradi, de erről inkább meséljen a következő fejezet.