Már három éve, hogy elment a krónikás
Nagy Béla
Három éve, 2006. március 26-án halt meg Nagy Béla.
Külföldön járva egyáltalán nem meglepő, ha valamely ismert futballklub stadionjában találunk egy múzeumot, amelyben az illető egyesület labdarúgói által szerzett trófeákat és az elmúlt sok évtized írásos és tárgyi emlékeit csodálhatjuk meg. E csapatok múltjáról pedig különböző, a klubok által megjelentetett újságokban, könyvekben olvashatunk rengeteg érdekességet.
Magyarországon a Ferencvárosi Torna Club büszkélkedhet ilyen múzeummal és azzal, hogy történetét hozzáértő módon feldolgozták. Mindez egy olyan ember érdeme, aki közel négy évtizedig töltötte mindennapjait a klubban. Hatalmas munkával, elképesztő mennyiségű dokumentumot gyűjtött össze és rendszerezett, mindent megtudott szeretett egyesületéről, amit csak lehetett. Az 1899-es klubalapítás óta eltelt százhét év történelmét nála jobban senki nem ismerte, különös tekintettel a labdarúgó-szakosztályra. A könyvtárakban fellelhető újságokon, könyveken kívül számtalan egyedi írásos és tárgyi emléket olvasott át, nézett meg, s helyezett el a ferencvárosi történelemben.
A neve fogalom. Munkássága felbecsülhetetlen értékű, s az ember bizony, óhatatlanul is elgondolkodik: ha ő nem érezte volna élete értelmének a Ferencváros múltjának és jelenének felkutatását és megörökítését, akkor mit tudnánk ma Magyarország legnépszerűbb sportegyesületéről, legkedveltebb futballcsapatáról?
Mindannyiunk szerencséjére Nagy Béla feltette az életét az FTC, a Fradi szolgálatára, és neki köszönhetően ma már szinte nyitott könyv ennek a klubnak a története. Amit ő nem tudott, az nem is volt – bár saját bevallása szerint időről időre talált újabb dokumentumokat, hozzájutott újabb információkhoz a múltból.
(részlet: A Fradi – huszonhétszer kiadói előszavából)
Ezúton is tudatjuk minden Fradista szimpatizánssal, Nagy Béla (akinek munkásságáról nagyon röviden már megemlékeztünk ezeken az oldalakon is), a Ferencvárosi Torna Club egyik legendája, akinek emlékét örökre megőrizzük, munkáit a lehetőségeink szerint propagáljuk, és még szerényebb képességeink szerint folytatni kívánjuk. Hiszen 2006. március 26-án csak Nagy Béla földi élete ért véget, a szellemisége és a Ferencvárosi Torna Club története nem, mert az folytatódni fog, ahogy azt daloljuk is: „míg a Földön ember lesz”.
HAJRÁ FRADI!
8 hozzászólás a(z) Már három éve, hogy elment a krónikás bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
MAJD AZ ÚJ STADIONBA NAGY BÉLÁNAK IS KELL EGY EMLÉK HELYET KIALAKíTANI.EZ A MINIMUM.
Mikor olvastam az írást, szemem ösztönösen a jobb oldalon lévő névsorra tévedt. Születésnapok-Évfordulók. Schlosser Imrétől Szokolai Laciig. Két dolog jutott egyből az eszembe.
Vajon mennyit tudnánk róluk Nagy Béla munkássága nélkül?
Ezzel a cikkel Nagy Béla azok közé fog kerülni akikért az egész életét szentelte és azok között fog szerepelni a neve, ahová igazából való: a legendák közé.
A másik történet Tepszics Ignácról szól, akkor Vezetőnkről:
– Az Üllői úti pályán lévő irodámban két fénykép van, az egyik az, amelyik utolsó felvétel Dalnoki Jenő bácsiról.Huncut mosoly van a szemében, és persze ott van az elmaradhatatlan pipa is a a szájában. A másik fotó, Nagy Béláé, aki ugyancsak közel állt hozzám. Mindössze hetekkel élte túl Dalnoki Jenőt. Már halálos beteg volt, mégis kijött elköszönni, elbúcsúzni a legendás futballistától, trénertől! Szóval Jenő bácsi, és a felejthetetlen krónikás: nap, mint nap ők vannak velem szemben, két olyan ember, akinek szorosan összekapcsolódott az élete az elmúlt négy évtizedben. Dalnoki a hetvenes években érte el legnagyobb edzői sikereit, Bélának meg ekkor jelentek meg az első igazán sikeres könyvei. Szükségem van arra, hogy lássam őket, mert belőlük reményt, optimizmust merítek.
Ha valamikor , akkor most ők nagyon kellenének a FERENCVÁROSNAK. Ilyen emberek életútja példázhatja azt, hogy miért volt oly meghatározó súlya az elmúlt 108 esztendőben a zöld-fehér klubnak a magyar sportéletben.
Azt fedeztem fel ,hogy mind a kettőjük tekintetében benne van a tűz, a jókedv, a kópéság. A FRADIVAL szembeni örökös izzásról, lelkesedésről felesleges beszélnem, hiszen mindkettőjüknek ez volt az élete!!! ”
(Tepszics Ignác)
Nagy Béla egy vérbeli FRADISTA volt!
Részlet a FRADI GYÁSZINDULÓ című könyvből:
„Dalnoki Jenő halála után néhány héttel elhunyt a FRADI krónikása, a múzeum megalapítója, Nagy Béla. Az ő alakját feltétlenül fel kell idézni.
A hatvanas évek közepén ismertem meg. Külföldi delegáció érkezett a női asztaliteniszező szakosztályhoz. Törtem a fejem, hogy este hova vigyem a vendégeket, amikor valaki azt mondta, hogy a belvárosban a Napoletána Étteremben van egy fiatal pincér, aki eszméletlenül nagy FRADISTA. Na ő volt Nagy Béla.
A hatvanas évek végén kezdett bejárni a klubházba, és az első statisztikáit kopott, ősrégi Erika írógépen kopácsolta le.Na ez a matuzsálem az enyém lett. Béla ajándékozta nekem, becses, féltett kincsem lett.Ha ránézek mindig eszembe jut ez a kiváló, mosolygós ember, aki felmérhetetlen sporttörténeti munkát végzett a FERENCVÁROSÉRT! Más magyar sportegyesületnek nincs olyan színvonalú, és bőséges kincsestára, mint amit Béla sziszifuszi munkával nálunk megteremtett, összegyűjtött. Az Üllői úti múzeum volt az életműve, a büszkesége. Dalnoki Jenő temetésére még kiment, jobban mondva kitámogatták. Már annyira rossz állapotban volt, hogy két barátja karolt bele, a míg a szertartás tartott. Az elmúlt években minden híres FRADISTÁNÁL ő tartotta a gyászbeszédet. Itt erre a betegségének súlyosbodása miatt képtelen lett volna. Ám mindenképpen el akart búcsúzni a szeretett baráttól, Dalnoki Jenőtől. Talán három vagy négy hét múlva Béla is követte őt.”
(Gyenes András)
Ő volt az aki soha nem azt nézte,hogy mit kap a Clubtól hanem azt hogy ő mit adhat.Sokat adott!!Emlékét nem feledjük.
Mindig Velünk lesz, Nagy Bélát már nem lehet elfeledni és nem is lehet,
mindig velünk lesz mig a földön FRADI lesz!!! Köszönjük amit a FRADIÉRT és a FRADISTÁKÉRT tettél!!!
tibu leírt mindent, soha nem felejtjük el!
Nagy Béla bevéste a történelmünkbe magát azzal, hogy leírta a történelmünket.
Az ő neve már kitörölhetetlen a Fradi családból, munkássága pedig példa értékű!
„A munka sok, a munkás pedig kevés” épp ezért köszönöm az oldal szerkesztőinek, hogy megteltek Nagy Béla szellemiségével és munkáját folytatják hittel és kitartással!