Feljegyzések a fotelból – Három pont, plusz hiányérzet
Egy héttel ezelőtt, amikor az I. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna gálamérkőzésén bevonultak a csapatok az öröm mellett a szívem is elszorult egy kicsit. Bár a mérkőzésen nem léptek pályára, de a három „doktorandusz” jelenléte, az a tény, hogy felhúzták a mezt és kivonultak a többi „öreggel” – ezzel is tisztelegve a volt játékostárs emléke előtt – a tapsvihar mellett a legtöbb Fradi szurkoló szívét kérdések halmaza kezdte dobogtatni. Fenyvesi Máté, Géczi István, Juhász István – nem csak legendák, nem csak doktorok, nem csak VVK győztesek és bajnokok, hanem egy olyan Ferencvárosról „mesélnek”, amikor a 3E nemcsak szimbólum volt, hanem maga az élet. Azt minden Fradi szurkoló tudja, hogy idén, június 23-án, 50 éves lesz a Ferencvárosi labdarúgás történelmének legszebb, legértékesebb serlege. A VVK döntőn Fenyvesi Máté szerezte (a 74. percben fejelte) a gólt, Géczi István a kaput zárta le, Juhász István a középpályán úgy száguldozott mint egy Forma-1-es autó. Tapolcán Őket látva a kezdőkörben óhatatlanul kérdések özöne öntött el. Vajon leszünk még Európa tetején, vajon mikor leszünk bajnokok, mikor nyerünk magyar kupát, mikor lesznek olyan játékosaink akik bekerülnek a legtöbb mérkőzést játszók „galaktikusok” közé? Vajon mit hoz nekünk 2015 tavasza?
Hosszú volt a három hónap. A csapat számára talán hasznosnak bizonyult, hiszen volt idő összecsiszolni az ősszel még akadozó gépezetet és volt idő beilleszteni az újakat a játékrendszerbe. A felkészülés jól sikerült (minden érintett ezt mondta), kilenc meccsből nyolcat nyertünk, Hajnal, Varga és Ramirez jó „fogásnak” látszik, bár talán csak Thomas Doll tudja, hogy ma este milyen összeállítású csapatot küld majd pályára, hiszen az edzőmérkőzések során mindig két sorral játszottunk, azokat is úgy keverte a mester, mint Rodolfo a kártyalapokat. Már ebből a mondatból is kitűnik, hogy jómagam sem bírok a „véremmel”, hiszen a mostani „prológus” már délelőtt püfölöm a számítógép billentyűzetén. A három hónap is hosszú volt, de a mérkőzés kezdetéig a hátralévő 8 óra még hosszabbnak ígérkezik. Tippelhetnék az összeállításra, de az előbbiek miatt ez annyira lehetetlen vállalkozás lenne, hogy ha belekezdenék talán a vasárnapi ebédről is lemaradnék. Éhesen, bizonytalanul meg nem lehet fél hétkor a tévé elé ülni, felhúzni a zöld-fehér sálat és egy jó nagyot kiáltani: Fiúk, Kezdődik!
Az összeállítást látva úgy gondoltam sima mérkőzésen fogunk győzni. Minden adva volt, kivéve a pálya talaja, de az várható volt. A felkészülési mérkőzések győzelmi szériája után több volt bennem mint bizakodás. Jó focit vártam, úgy gondoltam végig fogunk dominálni és a hazaiak csak akkor fognak átlépni a térfelünkre ha valamelyik játékosuk jó nagyot rúg a labdába. Természetesen nem akarom lebecsülni a Dunaújvárost, de ők mégis csak a a kiesés ellen küzdenek, nekünk meg dobogós álmaink vannak. Ahhoz meg ezt a mérkőzést simán, több góllal be kellett volna húzni.
A biztos győzelem meg volt, hiszen a hazai csapatnak helyzete sem volt, kapura is talán kétszer lőttek, bár azt nem sikerült eltalálniuk. Nekünk meg voltak helyzeteink, volt kapufa, volt gyönyörű Gera emelés, néhány Ramirez és Lamah elfutás, de valahogy még sem éreztem azt a magabiztosságot amiben reménykedtünk, sőt amit el is vártunk. Ezért is van hiányérzetem, mert holnaptól biztosan mindenki a Fradi „szenvedéséről” fog értekezni. Amit egyrészről meg is értek, hiszen túl nagy volt az előzetes várakozás. Persze az is túlzás lenne, ha leszólnánk a győzelmet.
A célt teljesítettük, meg van a három pont… Plusz egy kis hiányérzet, de azt minél gyorsabban megpróbálom elhessegetni, mert szombaton a Győr ellen nem léphetünk úgy pályára, hogy a csapat csak annyit tud, amit ma teljesített.
Bár ha a maihoz hasonló mérsékelt játékkal akkor is győzünk, a mai hiányérzetemet simán a kukába dobom.
9 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Három pont, plusz hiányérzet bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A kínai mondás szerint a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik … ha 15-0 nyerünk, akkor is ugyanott vagyunk … megtettünk EGY lépést … és százszor inkább 15 db 1-0, mint egyszer 15-0 🙂
Az optimista hozzászólás tetszik.Idegenben nyertek és az 3 pontot ér.Minden mérkőzésen lehetne jobban játszani,mert ez az igényünk.A játékosok, én úgy láttam,hogy igenis akartak győzni,az ellenfél viszont nem kisasszony futballt játszott.Egyenként csak dicsérni tudom őket.Előbb, utóbb jó kis összeszokott csapat lesz,és hosszútávon meglesz az eredménye.
lalolib,
Sikerrel indult be sikeresen a bajnoksí g. A sikersorozat folytatòdik, és a kukí ban kiví nní m minden jövô hií nyérzetet — feltétel, ha netí n jogos lenne.
Ami a kukí ban van azt pedig gyorsan el lehet felejteni.
A siker mégis siker.
így van. 🙂 A Győr ellen sokkal okosabbak leszünk. Szombaton tényleg csak a három pont számít, mindegy milyen játékkal érjük el, bár van az éremnek egy másik oldala is. A lelátókra csak úgy lehet visszacsalogatni a nézőket, ha a győzelem mellé jó játék is párosul. Ez meg elemi érdeke a Ferencvárosnak.
Szia lalolib
Az érdem mí sik oldala:
A jelenlegi csapatunk jelenleg olyan kiszí mìthatatlan, hogy nem tudni, hogyan fog jí tszani a következô meccsen. Lehet, hogy tévedek.
A megbìzhatòsí ghoz jelenleg ezért csak az eredmények sorolní m, mivel nem tud a csapat még kiartò formí t felmutatni.
Lehet a szép jí ték akkor fog jönni majd, amikor a fiùk ùgy összeszoktak, hogy kivülrôl tudjí k a mí sik gondolatait. Lesz-e ilyesmi ? Nem tudom. Szerintem a csapat most koví csolòdik össze. Még viccekre és cukkolí sokra is jut idô a csapatnak (Böde: mikor veszi le a szakí llí t ?)
Mindez nekem jò jel (lehet, hogy tùl optimista vagyok). Valamilyen feszültség tí vozott az öltözô(k)bôl és még imitt-amott jelentkezik a pí lyí n. A nyolc gyôzelem jòt tett nekik.
Mondhatní nk, hogy a Dunaùjví ros a mindennek a mindig nehéz kezdete lett volna ?
Meg van mí r az 1867-es kiegyezés ? Telt hí z lesz a Gyôr ellen ?
Hétvégén a Győr ellen legyen meg lehetőleg jó játékkal a 3 pont, és akkor ez a dunaújvárosi meccset is elfelejthetjük. Szerintem sok néző lesz itthon, én is kimegyek. Böde nem rúgott gólt, mert az interjújából kiderült, ha nem szerez gólt, fogadásból le fogja ma vágni a szakállát. (Ez tiszta nyereség:)) Ezt most tegye meg, aztán a Győr ellen már tessék betalálni. Remélem, hogy a Hajnal-Gera irányítás be fog érni. Varga Roland nekem tetszett. Ramirez gyors volt, de egyszer-kétszer nem passzolt, amikor vártam volna a támadás végén. Egyébként bizakodom.
Kispufi, megint fején találtad a … partjelzőt … 😛 nem vagyunk elkeseredve, de jogos a hiányérzet!!! Igazad van!
Már nagyon vártam a mai napot.Lalolib jegyzetét is,meg a Csapat játékát is.már megírtam az „előzmények”rovatban,hogy nem tudom mit várhatok.Ez igaz is lett.Bebizonyosodott,hogy a 8 bemelegítő meccsnek csak „kozmetikai”hatása volt-persze már a debreceni 0:0 is ezt sejtette.
Ami bizakodásra adhat okot az a helyzetek száma,de ami elszomorított,hogy megint csak 0:1 lett,pedig ezt a meccset 4.5 góllal is meg lehetett volna nyerni.A cserepad sajnos nagyon gyenge szerintem,de az igazolások jónak lehetnek,tetszett Ramirez játéka.Ha végre megint egy 92’es tavaszt produkálnánk talán még….
Majd a Győr meccs után folytatom a sorokat!!!
Hajrá Fradi
Elkényelmeskedtük a második félidőt, de ezúttal nem a szememnek hiszek: azt mondom, jó lesz a csapatunk, még akkor is, ha az első félidő néhány periódusát leszámítva nem csapatként működtünk, ezért is volt ilyen nyögvenyelős a történet. Ráadásul olyan klasszisaink vannak, akiknek egy-egy villanása szinte mindent eldönthet, gondoljunk Gera kapufájára, vagy Böde megalkuvást nem tűrő harcosságára, hasznosságára (és ha a hajrában nem akar mindenáron gólt lőni, meg lehetett volna a megnyugtató második, harmadik is). Majd Doll mester leszűri a tanulságokat, elkeseredve azért nem vagyok, de jogos a hiányérzet.