Feljegyzések a fotelból – Fásult döntetlen
Annyit elárulhatok, hogy ha magányosan kellett volna ücsörögnöm a lelátón, valószínűleg kihagyom a tegnap késő esti mérkőzést. Először (megszokásból) „örökrangadót” írtam, de az ujjam nagyon gyorsan rátapadt a „backspace” billentyűre és sima mérkőzésre változtatva a valaha szebb napokat megélt Ferencváros-MTK-t. A 20-s évek kezdetétől a második világégésig nem csak a pályán és a lelátón, hanem a kávéházakban, az irodalmi folyóiratokban is „összecsaptak” a két csapat hívei. Móricz Zsigmond, Aszlányi Károly, Tabi László, Salamon Béla, Ráday Imre (és még sorolhatnánk a neveket órákig), adtak igazi rangot és tették társadalmi eseménnyé az örökrangandót. Tegnap délután meg úgy ültem be Laudetur barátom autójába, mintha piknikezésre mennénk, azzal a különbséggel, hogy nem volt nálunk hamuban sült pogácsa, de „illendőségből” nálunk volt a Fradi mezünk és a sálunk. Pogácsa helyett egy vacsora várt egy kellemes belvárosi étteremben a barátainkkal (csak a fránya parkolás ne lenne!), és mikor hét óra magasságban felvetődött, hogy talán indulni kéne az arénába, valamelyikünk halkan meg is kérdezte: „Tán meccs is lesz?”…Az, a 209. bajnoki örökrangadó. Tét nélkül, kevés nézővel, még kevesebb anekdotázással, és még a látszatát is elkerülve annak, hogy ennek a találkozónak bizony történelmi hagyományai vannak és voltak idők, amikor nagyban befolyásolták a kor társadalmi életét.
A játékosok sem készülhettek túl nagy elánnal, talán a kék-fehérekben buzgott egy kis lelkesedés, mégis csak jó lenne megtartani a dobogót, a Fradi úgyis fásult lesz és talán még a motivációval is lesznek gondok, most kéne kihasználni a tálcán kínált lehetőséget. Sajnos ezek a gondolatok nem csak az MTK játékosok agyán villanhattak át, de a nézőtéren is ezt éreztük. Nagyon kevesen voltunk, talán szerdán a kupameccsen is többen voltak, de ez várható volt, túl nagy „meglepetést” csak azoknak okozhatott, akik eleve annak örülnek, hogy kevesen vannak bent, mert ez azokat igazolja, akik éppenséggel kint maradtak. Fél kilenckor kezdeni egy áprilisi bajnokit, még viccnek is rossz és annyira szurkolóbarát, hogy attól én is egyből dalra fakadok: „megállapították az orvosok, hogy ők sem hiszik, hogy normális vagyok”. Kibédy Ervin (ő is legendás Fradi szurkoló volt!) örök érvényű dala ma már szállóige és benne ha jól emlékszem megénekel egy Fradi-Dózsát is, de arra még várnunk kell egy hetet…utána meg kettőt egy újabbra.
Mely a tavasz mérkőzése lesz. Jövő héten bemelegítés, majd május 7-én jön a kupadöntő. Csak remélni tudom, hogy azon ennél sokkal jobban és sokkal frissebben lépünk pályára, mert tegnap ki lehetett „harcolni” egy döntetlent az MTK ellen, de elveszteni egy kupadöntőt a dózsa ellen…az már nem férne bele és rendesen bele is rondítana az egész 2015/16-s menetelésbe.
Talán a játékosok agyán is ez suhanhatott át, mert úgy kezdték a meccset, hogy itt bizony egyetlen épkézláb megmozdulást nem fognak produkálni. Ez meg az első félidőben be is jött. Az ellenfél is igyekezet a nagy semmit a pályára vinni (sikerült nekik is), izgalmakat egyedül a bírók csapata okozott, de azok sem voltak vészesek, igaz arra nagyon is jók voltak, hogy ébren tartottak minket a lelátón. Öt percenként automatikusan felugrottunk és kiabáltunk néhány keresetlen jelzőt, utána elhangzott egy Hajrá, Fradi!, amit a szokásos „m-betűs” lilák követet, majd visszahuppantunk a székre szunyókálni egy kicsit. Kanta szabadrúgásgólja fújt először ébresztőt, úgy csavarta be a kapunk jobb sarkába, hogy rosszul volt felállítva a sorfal (hogy a fenébe fordulhatott elő, hogy a sorfalban egy MTK játékos „védte” a sarkot?). A lágy ívelésre Dibusz is egy polkát lejtett (vajon mi indokolta? – a pöttyös az elrúgás pillanatától egy szabályos görbét írt le), majd olyan ártatlanul figyelte, hogy közvetlenül mellette a hálóba hull a labda, mint egy hároméves gyerkőc a karácsonyfát.
A szünetben Doll is érezhette, hogy szélsők nélkül mégsem lehet meccset nyerni, jött Varga és Lamah, mellyel egy csapásra megváltozott a játék képe. Volt egy remek 20 percünk, fordítottunk is, kezünkben volt a három pont, esély volt egy újabb kiütéses győzelemre, erre mintha benyúlt volna egy varázspálca a pályára, a második gólunk után szinte azonnal belealudtunk a meccsbe. Gondolták meg van a három pont, eddig ha megfordítottuk a meccset, onnan már nem volt visszaút az ellenfelek számára, de a tegnapi nap ebben is újdonságot hozott. Jött Air-Sanyi, a „levegők ura” és a két alacsony védőnk között (Leo és Csukics) bebólintott, miközben Dibusz újfent a napi híreket olvasgatta a gólvonalon. Dénesnek nagyon nem megy mostanság, a buta gólokon kívül mást nem nagyon tud felmutatni, elmaradtak a bravúrok (a két MTK gól hárításához még az sem kellett volna) és ha továbbra sem tud elszakadni a gólvonaltól, jobb ha nem váltunk jegyet Európába.
Természetesen nem Dibuszon akarom elverni a port, hiszen az egész csapat fásultan és fáradtan játszott egy totál érdektelen mérkőzésen, amit már több mint száz éve örökrangadónak hívnak. Talán nem Pintért kellett volna lecserélni hanem Csukicsot, akit nagyon kedvelünk, de mégsem egy söprögető alkat, amit „ország-sanyi” ki is használt.
Nem történt tragédia, a különbség megmaradt (annak sincs túl nagy jelentősége, bár jó lenne megdönteni a 19 pontos MTK-s csúcsot), mégis ahogy hazafele zötykölődtünk az éj sötét leple alatt azon kezdtünk el tanakodni Laudetur barátommal, hogy ennél csak jobb jöhet, de bennem azért dolgozik a kisördög (valaki elvihetné!), hogy nehogy a végére szálljunk el. A bajnokságból van még három meccs, melyből a jövő szombati dózsa (továbbra is csupa-csupa kisbetűvel írva) bírna jelentőséggel, ha lenne tétje és nem következne után a kupadöntő.
Mielőtt rám borítanátok az asztalt, tudom, hogy egy Fradi-dózsának mindig van jelentősége, de ha már elidőzünk a múlt emlékeiben, akkor az örökrangadónak is fel kellett volna tüzelnie a közéletet.
De nem tette…még parázs sem volt.
11 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Fásult döntetlen bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Sajnos valóban csak húsz percig játszottunk jól lalolib jól megírja az igazat Thorgelle mintha ránk lenne kihegyezve szinte mindig sikerül neki valami a kárunkra.Jobbára a 20.30-as kezdés szúrja a szememet nem éppen vidéki fradista barát időpont.Ahogy tudom a magyar kupadöntő is akkor kezdődik ki döntötte ezt el az MLSZ az m4 tévécsatorna aki buszhoz vonathoz van kötve az utolsó tíz -tizenöt percről lemarad hosszabbításról ne is beszéljünk ami remélem nem következik be már előbb eldől a javunkra.HAJRÁ FRADI!
Az alacsony nézőszám a 20.30-as kezdésnek köszönhető. Sokan azért nem jöttek, mert még az agglomerizációba sem tudtak volna normálisan hazajutni. A kezdésnél én is elég álmos voltam, akárcsak a játékosok…
Szombaton is késő este lesz a derby, de gondolom ott egyikünk sem lesz álmos. 🙂
A mérkőzés előtt, a C4 szektorral szemben szokott gyülekezni a „Tempó-csapat”. Ha lesz időd, mi ott leszünk.
A védelem állapota, helyezkedése, magassága(alacsonysága..) a játékosok 20 perces futballja az egész tavaszon kísért. Talán nem illik ilyet mondani egy tükörsima bajnoki cím időszaka alatt, de ha ennyit tud a csapat, akkor nem csak a BL-EL indulás lesz sikertelen, hanem a 30.-tól is nagyon távol leszünk jövőre…
Lalolib mindent elmondott arról, amit láttunk, nem ismétlem. Az év vége fontos lesz és az is, hogy Doll tűzbe hozza újra a legénységét. VÁLTOZATLANUL 3-4 új futballistára van szükség, posztokra, sürgősen, mert,ha nem, akkor nincs tovább fejlődés!!! (De kiket, honnan és miből???…)
Gera Zoltí n hozzí í llí sa pompí s volt.
Megint egy 0-1-es forgatòkönyv. Valhogy a Fradi-szìv csak hí trí nyos helyzetekben ver ? Vagyis hí trí nyos helyzetkbôl tud gyôzni (vagy épp döntetlenre vinni a dolgokat) ?
Nekünk nem í rtott ez a döntetlen, az MTK-í soknak meg haszní lt.
Kedves MTK-í sok. Legyetek mindig mí sodikak, amikor mi az elsôk vagyunk. (De ne vegyétek zokon; csak akkor !)
Szìvbôl kiví nom nektek ezt a mí sodik helyet. Nektek a leginkí bban.
Lalolib; Kibédy Ervin-el kapcsolatban (Hacsek és Sajò). Van neki egy jò szí ma (Mibôl jutott a …-nak autòra !?), amelyben egy „nagy Fradistí ròl” van szò. Aztí n Kibédy elénekli a „Josefstadt”-i zenés szí mot. Bí r nem kétlem azt, amit ìrtí l, és nagyon is örülök neki, hogy a nagyon kedvelt szinész-nek zöld szive ver, nekem egy kicsit ironikusan jött a „nagy Fradista” szòlìtí sa az emlitett darabban.
Egy MTK-í s-nak véltem idí ig inkí bb.
Persze ezen ne mùljon semmi.
Szépen megìrtad az „örökrangadò” hií nyérzetét. Nem csak a jí tékròl szòlnék, hanem a hangulatròl is.
A két edzô — akí rmilyen furcsí n is tûnik most — még meg inkí bb idézték szí momra a kollegií lis viszonyt (azonban nem mindig olyan volt) a két egyesület közt.
Doll — lecsillapododt kedélyel és mosolyal — Az MTK edzôje — mozzaní s nélkül (még akkor Sem, amikor a szabadrùgí sgòl esett) — gratulí ltak egymí snak.
Vajon a dòzsa ellen is ìgy ví lnak el az edzôk ?
Lehet, hogy a történelem az FTC-MTK viszonyt ùgy tüntette el, mint az egykori Hungaria tí bort.
Lehet, hogy az FTC-Dòzsa derby került a helyére.
A legkevesebbek tudjí k még, hogy mit vesztettünk az egykori MTK hagyomí nyí val.
Az MTK nélkül a Fradi Sem lenne az, ami ma.
Nekem nagyon fájt ez a döntetlen, mert illett volna már egyszer jól elverni az MTK-t. A pontok elvesztésénél jobban idegesít, hogy úgy érzem, a bajnokcsapat játékosai már nem kellőképpen motiváltak. Ez volt a baj a legutóbbi Dózsa elleni meccsen is, a csapat a szezon végére leeresztett, az eredmény ismert, hazai pályán 0:1.
Pozitívumról is szeretnék írni: GERA ZOLTÁN! Zolit az első gólunk előtt a saját térfelünkön felrúgták (utólagos sárga lap), de ő felugrott és futott tovább, majd Varga beadásába bedobta magát, és egyenlítettünk. Példaértékű hozzáállás! Csapattársak, fiatalok, van kitől tanulni!
A két félidei csere jó volt! Pintér lecserélése viszont értelmetlen volt, mert már az ötödik sárgáját begyűjtötte, így úgy sem játszhat szerdán. Csukics ugyan csak a negyediket kapta meg, én mégis őt vittem volna le, mivel Torghellével szemben a levegőben esélytelen volt. Persze ahhoz, hogy valaki 5 méterről gólt fejeljen, ahhoz kapus is kell! Mindig Géczi Pistát emlegetem, aki ilyen beadásoknál „takarított”, ha kellett a saját védőjének kárára is. A szabadrúgás gólról már nem is beszélek szívesen. Hogyan állította fel kapusunk a sorfalat? A szélén álló MTK játékos lehúzta a fejét, s ott ment be a rövidbe a labda. Az utóbbi mérkőzéseken kapott gólok jelentős része – véleményem szerint – kapushiba volt!
Mindezek ellenére: HAJRÁ FRADI!
Egy meccset láttunk…sajnos a hibákat is egyformán vettük észre, főleg Dibusznál.
Igen, mindig egy meccset nézünk, közel is ülünk egymáshoz, s általában azonos a véleményünk. Végre egyszer pozitív visszajelzést is kaptam Tőled! 😀
Mindig örömmel olvasom az írásaidat!
Áruld el ki léted, s megmondom ki vagy!!! 😆 😆 😆
Reméljük Dibusz az Újpest ellen ismét bravúrokat fog bemutatni! Pintér Ádám lecserélése hiba volt, mellette Thorgellének nem lett volna esélye fejjel. Én sem értem, mi lett velünk 2:1 után… És sajnos legtöbbször Böde Dani is eltűnt – ez alól a kivétel az a 10-15 perc, amikor a Fradi rákapcsolt a 2. félidőben. Akárhogy is esett: reménykedem, két fontos meccs hátravan, és ahogyan e rovat szerzője előre jelezte: minden jó, ha a vége jó… Hajrá Fradi!!
Pintért tulajdonképpen „hálából” cserélte le, miután megúszta a második sárgát, ezzel együtt a kiállítást.