1910.V.8. FTC – MTK 2:0

Ferencvárosi Torna Club 2:0 (félidő 1:0) arányban győz a Magyar Testgyakorlók Köre ellen.

Az I. oszt. bajnokság döntője. FTC—MTK. (Millenáris versenypálya.)

Még sohasem volt oly érdekfeszitő a bajnoki mérkőzések döntő jellegű küzdelme, mint az idei bajnokságban. Heves és magas szí­nvonalat visszatükröző match-ekben a bajnokság tavalyi győztese a Ferencvárosi Torna Club egyenlő pontszámot tudott magának kiküzdeni az idén a bajnokság élére került Magyar Testgyakorlók Köre kitűnő képességű csapatával. Bizonyos, hogy az utóbbi megérdemelt győzelmekkel került a bajnokság élére; de az is kétségtelen, hogy a FTC-ot, csapatának állandóan egyöntetű összeállí­tásban való szerepeltetése, méltóvá teszi sok elsőrangú eredmény elérése után a bajnoki cí­mre. Bátran állí­thatjuk, hogy hazai viszonyaink szem előtt tartásával, a két legjobb magyar csapat kerül össze a legklasszikusabb magyar football-dij döntőjében.

A FTC régi és kipróbált játékosai mostanában is jó formában vannak és ellenfelük feletti esélyüket látszólag is emeli azon körülmény, hogy a zöld-fehérek ez idő szerint a legjobb magyar center-csatárral állhatnak ki a küzdőtérre, akinek erélyes kirohanásai magukkal viszik az egész csapatot és biztosí­tani látszanak a csapat lendületes támadásainak sikerét. A csatársorban az összekötők gyors elhatározásu lövőképessége közismert s a mellett oly bravúros technikával is rendelkeznek, hogy a csapat goalképességét minden ellenfelükkel szemben dokumentálni képesek. A csatársornak szélei, habár némelykor változó formát mutattak is, megnyugtató éberséggel teljesitik feladatukat és ha gyorsaság tekintetében némileg elmaradnak a MTK szélsői mellett, beadásaikkal és önzetlen játékukkal hasznosí­tani tudják képességeiket. A halfsor baloldalának könnyebb dolga lesz, mint a bécsi reprezentatí­v mérkőzésen és a centerhalf agilis játéka mellett a támadások leszerelése és a labdák osztása sikerült helyzeteket fog teremteni. A hátvédek jó labda szedők és jó futók is, a bal hátvéd hosszú rúgásai sok veszélyt képesek elhárí­tani, mivel szemben a jobb hátvéd inkább az erélyes rámenősben és driblingben tűnhet ki. Bizonyos azonban az is, hogy a védelemnek az egész match alatt helyén kell maradnia, ha a kapus védéseit nem akarják kétessé tenni.

A MTK csatársorában a szélsők egy klasszissal jobb formát mutattak eddig, mint a zöld-fehérekéit. Centerezéseik mindig eredményesek és lövéseik veszedelmet jelentők. A belső csatárokról a folytonosan változó összeállí­tás miatt nem alkothatunk magunknak pozití­v véleményt és ez az oka, hogy csak tartózkodással szólhatunk a belső csatárok goalképességérol. Mint értesülünk Biró-t, a kitűnő képességű halfot a MTK vezetősége ismét center-csatárnak állí­tja be. Mig az összekötök helyén a Kertész testvér-pár fog játszani. A halfsor lelke Károly. Az ő képességeit általánosan elismeri minden football-szakértő. Mellette (Kürschner) a balhalf hasznos játékos és kitünően támogatja a csatárok játékát. A kék-fehérek halfjai általában sokkal jobbak mint a csatárok és ilyen körülmények között minden támadást a halfok fognak jobban kidolgozni, de viszont a védelemnek is elsőrangú támogatói lesznek. A back-ekről csak jót mondhatunk s habár a jobb hátvéd nincsen is olyan kitő formában mint a bal, azért mégis mindkettő nehéz munkát fog adni az ellenfél csatárláncának, ha a kék-fehérek kitűnő védelmét áttörni akarják. A MTK ez idő szerinti legjobb játékosa, aki kontinentális viszonylatokban is klasszist képvisel, — a kapus. Védhetetlenül helyezett goal-nak kell lenni annak, amelyet Domonkos bebocsátani kénytelen a briliánsán védett kapujába. Domonkosnak elszánt és ügyes védelmei feltűnést keltőek voltak múlt vasárnap Bécsben is, ahol a magyar reprezentatí­v csapat csak az ő kiváló védelme következtében menekült meg egy nagyobb goal differenciáju vereségtől. Biztos, hogy Domonkos saját clubja szí­neinek védelmében is elsőrangút fog produkálni, ami némileg megzavarja a kombinációkat és csökkenti az ellenfél győzelmi esélyeit.

Összevetve az elmondottakat a FTC-nak több sikert kell jósolnunk, ámbár a talajviszonyok és az időjárás, — no meg egy főfaktor, a közönség magatartása is befolyásolják a mérkőzés reális lefolyását. Ha hozzávesszük még, hogy a mérkőzést vezető bí­rónak ugyancsak higgadtan és körültekintően kell vezetni a mérkőzést, hogy a két csapat esélyeit ne befolyásolja az ő í­télkezésének ingadozása, akkor nyilvánvaló lesz, hogy nehezebb és keményebb mérkőzést alig láttak a millenáris pályát látogatók, mint a milyen a vasárnapi lesz. Az izgalmas játék mozzanatai nagyban próbára teszi a mérkőzésben résztvevő játékosok kedélyállapotát is. Azért a sport érdekében óva intjük a közönséget, hogy minden izgalmas biztatást és rendzavarást kerüljenek. Elvégre a sport szórakozás és nem épületes látvány a felizgatott játékosok tülekedése, de még kevésbbé a közönségnek harcias magaviseleté. Tessék csak nyugodtan élvezni a gentlamen-ok sport üzését és beletörődni abba, hogy a jobbik csapat győzni fog, — akár izgágáskodnak a tribünön, akár összepofoszkodik egynéhány vérmes sport rajongó, akár nem.

A mérkőzés délután 5 órakor kezdődik és azt a bécsi Meissl vezeti, kinek pártatlanságában és szakértő í­télkezésében egyaránt megnyugodhatnak a játékosok és a közönség is.

Megelőzőleg fél 3 órakor a BTC játszik bajnoki match-et a BAK-al. (…) Biró Horváth F. (Ftc) lesz.

(Sport-Világ, 1910. május 6.)

A MLSZ. bí­rák bizottsága pénteken rendkí­vüli ülést tartott, melyen Mtk—Ftc közös kérelmét, hogy a tegnapi matchükön Meisl bécsi biró biráskodhassék, elutasí­tották, mert szabályba ütköző volt. A két klub erre a bizottságot kérte, jelöljön ki bí­rót. A bizottság a kérelemre bí­róul Fehéryt jelölte, határbiróknak pedig Lucius és Havas bí­rók vállalkoztak.

(Sport-Világ, 1910. május 9.)

1910. május 8., 17:00, Millenáris, FTC – MTK 2:0 (1:0)
vezette: Fehéry Ákos (Csepeli AC) – (határbí­rók: Lucius, Havas)
nézőszám: 14 300
FTC: Fritz — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródi, Gorszky — Weisz F., Kucsera, Koródy, Schlosser, Szeitler
MTK: Domonkos — Nagy F., Révész — Kürschner, Károly, Ellinger — Sebestyén, Kertész I., Biró, Kertész II., Vida
Gól: Koródy (38.), Schlosser (65.)

A döntő mérkőzés közönsége.

Budapesti Hí­rlap, Pesti Hí­rlap, Pesti Napló – 1910. május 10.

Háromnegyedháromkor valamennyi tribün megtelt. A BTC—BAK (szerk: 0:1 (0:0)) mérkőzés első félideje alatt olyan tolongás támadt a tribünök előtt, hogy a rendezőség kénytelen volt kötelet vonni a kapuk mögé és a közönség egy részét oda bebocsájtani. Alig talált rést az óriási embergomoly: egy perc alatt sűrű fekete élősövényt alkotott a kapuvonalakkal párhuzamosan. Boldog volt, aki elől ülhetett a gyepen, senkisem bánta, ha az eltévedt suttokat a gyomrába kapta. Ám még mindig százakra ment azoknak száma, akik hasztalanul nyújtogatták a nyakukat, nem láttak egyebet különféle szinü felöltőknél. Mikor a második félidőben a BAK kapus virtuóz védése és a BTC szédületes támadása abba az illúzióba ringatta a közönséget, hogy Londonban van, a Christall Palaceban, a különféle szinü felöltők tanulmányozásával torkig levő tömeg a bicikli-pályára rontott, ahová a legdrágább jegyek szóltak. Hiába küzdött Iszer tata Leonidászként a bejáratnál. A xerxesi tábor rövidesen kisajátí­totta az arisztokrata negyedet. Rendőröket kellett mozgósí­tani, ám az uj uniformis miatt jó időbe telt, mig elhitték a rendőrnek, hogy ő rendőr. Ekkor is főleg azokat tessékelték ki a roskadozó deszkapadok mögül, akiknek a jegyük odaszólt. így lettek az elsők utolsókká. Az élelmesebb elem az úszómedence kerí­tését avatta páholylyá. Száz és száz lábszár lógott alá a kényelmesnek épen nem nevezhető karzatról. Közben a bicikli-pálya korlátja mentén is összeért a két átellenes hely nézőközönsége, hatalmas ellipszist alkotván a két gyújtópontban levő kapu körül. Vajjon igazán gyújtó pontok lesznek ezek?

A csapatok megjelenése érdekes erőpróbája volt a két párt arányainak. Szakértő fülek megállapí­thatták, hogy a zöld-fehérek bevonulását nagyobb tapsorkán kisérte: a Ferencváros hivei túlsúlyban voltak. Az első rúgások után kiderült, hogy a tribünön elmarad a remélt, illetve a félt katalaumi csata. A ferencvárosiak fölénye miatt az izzó hangulat, amily mértékben hevittetett egyik részen, annyira lehűlt az első gól után a kék-fehér táborban. A csalódott hivek csendes rezignációja nem provokált más tüntetést, mint egy hatalmas, lelkes és megérdemelt óvációt a győztes bajnokjelölteknek. Semmi sem jellemzi jobban a zöld-fehér szí­nek népszerűségét, mint azok a boldog felkiáltások, melyek az egyes gólok után hagyták el a győztes egylettől szemmelláthatólag távol álló ajkakat. A IX-ik kerület vendéglősei bizonyára nem csináltak vasárnap rossz üzletet.

A látogatók száma 14.300 volt.

Ferencvárosi Torna Club 2:0 (félidő 1:0) arányban győz a Magyar Testgyakorlók Köre ellen. Millenáris pálya. Az első osztályú bajnokság döntő mérkőzése oly nagyarányú érdeklődést keltett, hogy a versenytér a nézők befogadására szűknek bizonyult, mert már 4 órakor lezárták a millenáris pálya kapuit. Mintegy 15 ezer ember szemlélte végig a szezon legérdekesebb bajnoki küzdelmét. A tavaszi forduló néhány mérkőzése után csak a MTK és FTC lehettek a bajnokság aspiránsai. Egész éven át a MTK vezetett több kevesebb pontszámmal, de 3 pont elvesztésével a FTC-al egyenlően állott. Ez a körülmény idézte elő a rendkí­vüli érdeklődést és állí­tott fel rekordot a nézők számára. Az idő is kedvezett. Alig várta a közönség a BAK—BTC bajnoki mérkőzésének befejezését — bár igen élvezetes mérkőzés volt — hogy szemtanúja lehessen a szezon legnagyobbszerü küzdelmének. 5 óra után pár perccel jelenik meg a FTC, majd a MTK csapata vonul fel s rövidesen ott látjuk segédeivel a birót is. A pálya a sok esőzés dacára igen jó állapotban volt s a nap és szél sem befolyásolta a játékot. A biró sí­pszójára a csapatok a következő összeállí­tásban álltak ki.

FTC: Fritz — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródi, Gorszky — Weisz F., Kucsera, Koródy, Schlosser, Szeitler.
MTK: Domonkos — Nagy F., Révész — Kürschner, Károly, Ellinger — Sebestyén, Kertész I., Biró, Kertész II., Vida.

A mérkőzést a FTC csapata nyerte meg s ezzel együtt Budapest és minden valószí­nűség szerint Magyarország bajnokságát is. A FTC csapatában — mint az elmúlt évben, úgy most is — az arra méltó csapat nyerte el a bajnoki cí­met. A játék nem tartozott a legérdekesebbek közé, mert már kezdet után néhány perc múlva nyilvánvalóvá vált a FTC fölénye. A FTC hatalmas iramot diktált s úgy fizikailag, mint technika, gyorsaság és lelkesedés tekintetében fölötte állott ellenfelének. Csapatát a legerősebb játékosaiból állí­totta ki. A közvetlen védelem munkáját megfelelően végezte; Fritznek nem volt védeni valója, Rumbold és Manglitz ellenben már erősen dolgoztak. A halfsor rendkí­vül energikus volt és ami a fő gyors. Bródi reprezentatí­v napjaira emlékeztetőén szerepelt. Weinber is jól működött, de nem látszott meg játékán, hogy a Labdarugó Szövetség tanácsa csak most adott részére kegyelmet. Gorszky — nehezen bár — de megtette kötelességét. A halfsor Bródi és Weinber nélkül rendkí­vül gyenge lett volna s nem hinnők, hogy e két játékos hiányával a csapat győztesként került volna ki. A csatársorban Schlosser, Szeitler domináltak, bár Schlosser — legalább góllövésben — nem a régi. Koródy most is gyorsaságával tűnt ki; az első gól is pusztán ennek eredménye, Kucsera az ötödik csatár, de fizikuma képesí­ti őt a FTC XI-ébe. Weisz a labdakezelésében elsőrangú, de a jobbszélen — hol is a legjobb posztja van — akkor lehet jó, ha centerezései nem lesznek lövés irányúak.

A MTK csapata hí­veit erős csalódásban részesí­tette. Úgy látszott, mintha ambí­ció nélkül dolgoztak volna s nem volt önmagukhoz bizalmuk. A csapat legjobb embere Domonkos kapuvédő volt. Sebestyént állandóan fedezték s igy nem érvényesülhetett, mégis igen jól játszott. A csapat különben szerencsétlenül lett összeállí­tva. Tausig jobb lett volna Kertész I. helyén, ki Biró helyét tölthette volna be. Bí­rónak feltétlenül jobbfedezetet kellett volna játszania. Nagy Ferenc már nem a régi. Károly formáján alul játszott, bár ez másik két halfjának rovására is irható. Vida folyton javuló formát mutat ugyan, de helyetteséről mégis kellene gondoskodni. Kiváló játékot produkált Révész.

A mérkőzés mindkét félidőben a FTC fölénye mellett folyik. Az első félidő 38-ik percében esik az első gól, melyet Kórody gurit a kifutó Domonkos mellett az üres kapuba. A második gólt a második félidő 20-ik percében éri el a FTC Weisz beadásából Schlosser fejese révén. Mindkét, de különösen a második gólnál óriási ovációban részesí­tették a FTC csapatát.

A mérkőzést Fehéry Ákos vezette. Határbirák Havas Lajos és Lucius Károly voltak.

Szövetségi dij. Vasárnap május 8. FTC II 2:1 (félidő 1:1) arányban győz a MTK II ellen. Millenáris p. d. e. Biró: Izsó László.

(Nemzeti Sport, 1910. május 14.)

Sporthí­rlap, 1910. május 9.

A 1910 évi bajnokságot a FTC nyerte meg. Az 1910 évi bajnokság döntő mérkőzése az egész kontinensen rekordszámba menő 15.000 főnyi közönség előtt folyt le a Millenáris pályán. A rendőrség kénytelen volt a jegyek eladását beszüntetni. A bruttó bevétel 8100 K volt. Ebből kapott a pályaszövetség 20 százalékot, a Labdarugó Szövetség 10 százalékot, a BTC és a BAK akik az FTC—MTK mérkőzését megelőzőleg játszottak, egyen kint 10 százalékot. A többi (természetesen a költségek levonása után) a FTC és az MTK-nak jutott kb. 2000 kor.

A zöld-fehérek fölényes játék után, meglepő könynyen 2:0 arányban verték az MTK-át. Az első negyedóra után szemmelláthatólag volt FTC fölénye. Bí­rónak a csatársorba való beállí­tásával nemhogy javult volna MTK csatársorának goalképessége, hanem megbomlott a rend az egész csapatban, mert Biró hiányával meggyengült a védelem és még lassúbb, még roszszabb lett a csatársor. Ellinger II. teljesen hasznavehetetlen volt, mig Biró azt a kevés kedvező esélyt is, amely Sebestyén néhány beadása révén kí­nálkozott, habozó, határozatlan játékával sorra elhibázta. FTC kapusa az egész játék folyamán egyetlenegy labdát sem védett s akár négy vagy öt goallal is győzhettek volna a zöld-fehérek, ha nem Domonkos áll az MTK goaljában.

A győztes csapat legjobb embere Bródy volt, aki különösen a védelemben kiválót produkált; FTC két hátvédje is ezuttal jóval szebben játszott, mint az ellenfél két backje, mig a csatársorban Weiss bravúros játéka magaslott ki. MTK csapatában csak Károly briliáns játéka elégí­tett ki, aki emberfölötti munkát végzett és ezért idő előtt fáradt ki. A csatárok közül Sebestyén és Kertész II. ügyes kí­sérletezései ragadták meg pillanatokra a figyelmet, mig azonban FTC csatárai szép erőteljes kombináczióju támadásai legtöbbször veszélyesek voltak, a kék fehér csatárok akcziói szánalmas vergődésszámba mentek, hiszen nemhogy Fritzet nem foglalkoztatták, de még a goal irányába is alig jutott egy labdájuk.

A mérkőzés fair volt, miután Fehéry biró már kezdettől fogva a legcsekélyebb gáncsot sem hagyta megtorlatlanul. Apró inczidensek azért előfordultak: igy Bródynak már a játék elején hasí­totta széjjel a harisnyáját egy ottfelejtett láb, majd a második félidőben Weinber és Károly ütközött össze és természetesen az utóbbi járt pórul.

F. T. C a hátszéllel kedvező oldalt választja M. T. K. csakhamar szabadrúgás révén jut kedvező sánszhoz, mire Szeidler vezet lerohanást, Schlosser lövését azonban Révész korner árán menti meg. Ellinger ismét korner árán ment (2 p.). Perczekre M. T. K. kerül offenzivába, tetszetős támadását Bródy szereli le, mire Ellinger hibájából Weisz támad és remek hoszu fejesét, majd süví­tő czenterét Domonkos védi. Sebestyén ügyes egyéni támadása után F. T. C mind nagyobb fölénybe kerül, a 23. és 27-ik perczben újabb két kornert rúg, mig az M. T. K. hátvédjei között kiszökő Korody révén vezető goaljukhoz jutnak a zöld-fehérek; Domonkos hálójából kirohanva, ugyan menteni próbált. (39 p.) F. T. C. azontúl még tüzesebben támad, csak az utolsó perczben kerül ismét offenzivába M. T. K. Sebestyén révén, a kinek czenterét Rumbold korner árán tartja fel. Félidő: 1:0

Szünet után váratlanul a kék-fehérek támadnak és negyed óra hosszat F. T. C. goalja előtt táboroznak, két korneren kí­vül azonban a Kutserával és Schlosserrel megerősí­tett F. T. C. védelemmel szemben más eredményt nem érnek el. F. T. C. döntő fölénybe kerül és Weisz ideális czenterét Schlosser fejjel védhetetlenül goallá értékesí­ti (20 p.). Azontúl teljesen megbomlik a rend a kék-fehérek csapatában csak Domonkos kitűnő védelme mentette meg őket még súlyosabb vereségtől.

(Herkules, 1910. május 15.)

Mit mond Weisz Feri az Ftc-Mtk match után?

A két csapatnak egyforma esélye lévén, meglehetősen drukkoltam a match előtt. Mindenki megértheti, mennyire képes izgatni egy játékost az a tudat, hogy mikor a csapat összi nagy balszerencséje után mégis felküzdi magát a döntőig, ott talán épen egy gondolattal elkésett lövésen vagy egy centiméternyivel félre irányí­tott labdán fog mulni – az egész évi küzdés dicsősége: a bajnokság az aranyéremmel.

Bizony nagyon is izgatott voltam, de csak addig, amig meg nem láttam az ellenfelet – a pályán. Azok még izgatottabbak voltak. Láttam, mily idegesen, bizonytalanul lődöztek a match kezdete előtti kis trainingben és ugyanakkor azt vettem észre, hogy viszont az én csapatom meglehetősen nyugodt. Erre aztán belém is önbizalom szállt, s föltettem magamban, hogy megmutatom, hogy mégse vagyok olyan gyáva, mint a milyennek mondani szoktak.

Beismerem, hogy az I. félidőbeli beadásaim nem tiszta centerezések voltak, félig a gólra is irányoztam, mert a belső csatárok rendesen megkéstek.

A szünet alatt erős tempó folytatását határoztuk el, s számí­tásunk bevált. Károly kimerült, s vele a csapat is visszaesett, mi fölényesen irányitottuk a machet.

MTK. csapatában legjobban Nagy Feri játéka tetszett. Ő volt a legnyugodtabb s ami fő, csak egyetlen hibát láttam tőle, mikor a II. félidőben a labda mellé rugott, mire Schlosser mellette elhuzva, a biztosnak hitt gól helyett a kapu mellé plaszirozott.

A szünet után, mikor ujra megjelentünk a pályán, Vida II. a rengeteg közönségre hí­vta fel a figyelmemet. Addig fel sem tünt s mondhatom, végtelen boldognak éreztem magamat, hogy a csapatunk letöréséről terjesztett hí­rek dacára soha nem látott nagy lelkes közönség tisztelt meg bennünket és szeretettel tüntetett mellettünk.

Könnyen gyöztünk és a győzelem még se hatott rám akkor különösebben. Csak másnap, mikor felébredtem s eszembe jutott, hogy már tul vagyunk az MTK matchen, fogott el igazán az öröm. Nem dolgoztam aznap semmit, csak gratulációkat fogadtam.

(Sport-Világ, 1910. május 16.)

Gorszky Tivadar tagja volt az FTC valamennyi bajnokcsapatának. Ő tartja a magyar futballbajnokság egyéni rekordját.

(Sporthí­rlap, 1910. május 16.)