Nagy L. naplója: FTC – 1995. január

Év eleji Sportsajtónk azzal indult, hogy az újságok élükön a Nemzeti Sporttal azon csámcsogtak, hogy vajon a Kiprich, Urbán, Petri hármas jön-e vagy nem a Ferencvároshoz. Szerintem egy per­cig sem volt kérdés, hogy nem. Nem biztos, hogy igazi erősí­tést jelentenének, hisz ezerszer bebizonyosodott már, hogy a nehéz pillanatokban azok tudnak helytállni, akik itt nevelkedtek, vagy fiatalon öltöztek a világ legszebb szí­nkombinációjába, de főleg az érzelmi kötődés jelent sokat. Ezek alól csak kevesen jelen­tettek kivételt.

Az év első emlí­tésre méltó sport eseménye a HOLSTEIN teremtorna volt Németországban. Amióta az eszemet tudom még soha nem volt semmilyen sikerünk a teremben- most sem. A két napon a szponzorok tornáján mindkétszer csoport harmadikok voltunk. Nagy lelkesedés­sel vártuk az esti összefoglalót, de hiába mert nem kerültünk képernyőre a „c” kategóriás versenyen.

Az egyetlen magyar csapatként sikerült magunkat eladni külföldre, túrázni. Nem is akárhová! Malajziába. Valószí­nűleg ez még jól fog jönni a tavaszi szezonban. Mi a melegben készülhetünk, mí­g a töb­biek idehaza az éppen most leesett 10-15 centis hóban.

A csapattal utazott Kutasi Róbert is aki a Sportban tudósí­tja az eseményeket. Az utazás természetesen hosszú és fárasztó. Novák Dezső lába trombózis gyanús, és a hosszú utat nem nagyon bí­rta. Az első két cikkben semmi érdemlegest nem irt, csak „kis szinese­ket” .

Harmadnap reggel amikor a munkahelyre beértem az év első kellemes meglepetését okozták a fiúk: ” A FRADI HETET VÁGOTT A MALÁJOKNAK” olvastam a Sport főcí­mét.

Lipcsei Péter

Mivel személyes tapasztalatom nem lehetett a mérkőzésről, í­gy csak a tudósí­tó szavaira hagyatkozhatom: „A maláj fiatalok nagyon fenték a fogukat a Ferencvárosra. Ellenben a mieink közül szinte mindenki álmatlanul készült az év első mérkőzésére. Nem sok jóval kecsegtetett a mérkőzés a trópusi melegben a friss, elszánt és meglepően labdabiztos maláj 21 éven aluliak ellen. Aztán minden másképp alakult, káprázatos futballt mutattak be a Zöld-Fehérek. HÉT-nullra nyertek! A Sport Lipcseit és Szekerest emelte ki, de hát a többiek is jól játszhattak egy ilyen eredmény esetén. A né­hány hónapja felavatott stadion menedzsere a mérkőzés után a kö­vetkezőket mondta: Amikor megnyí­lt a stadion olyan remek csapato­kat hí­vtunk meg mint a Flamengó, Dendee United, Bayer München, de ilyen parádés játékot, mint a Ferencváros egyik sem mutatott be. Az egyik edzésen a fiúk maguk közé engedték a szerencse fia újsá­gí­rót aki: „Nagy élmény volt, mert újságí­róként többet tapasztal­tam, mintha évekig a lelátóról néztem volna a csapatot. Ráadásul nem minden nap éli meg az ember hogy hóhérként akkor sem akasztják fel amikor erre kézenfekvő lehetőség lenne …”

Lisztes Krisztián

A fickót a kétkapuzás során beültette egyszer-kétszer a hintába a kiskölyök. Bocsánat: LISZTES KRISZTIÁN, íGY CSUPA NAGYBETŠ°VEL ­-hisz NYíL óta nem volt ilyen í­géretes játékosunk, habár a Lipcsei Peti is tett le már jócskán az asztalra. Remélhetőleg jó i­deig még maradnak a Fradiban. A Petit az a tetű honvéd 9 millió­ért csábí­totta, zsebbe.

Erről jut eszembe, hogy a Sport, Lakat T. Károly í­rásában soro­zatot kezdett az állí­tólagos nagy csapatukról ami tele volt a tőlünk elrabolt játékosokkal. KOCSIS Sanyi és a „többiek. A cikkben először látom ilyen részletesen azt leí­rva, milyen aljasságokat követtek el ellenünk, hogyan szedték elemeire a csodálatos csapa­tunkat, amely egy bajnokságban 140 gólt ért el.

1995. január 18.

Nyilasi Tibor 40 éves. Ki gondolná! Szinte előttem van, ahogy a honvédnak rugdossa számolatlanul a gólokat, egy vasárnap délelőtt (amiért 10-es osztályzatot kapott) vagy ahogy Katzircz Bélát ker­geti az őrületbe a tizanhatoson, majd helyezi a 30. gólját a há­lóba, amivel az Európai lista második helyére kerül, és amivel a FRADI a bajnoki cí­met nyeri.

1995. január 21.

Ez a túra, ha nem is vetekedhet a már történelmivé vált portyázá­sokkal, de lehetséges, hogy sokáig emlékezetes marad. Kutasi Ró­bert í­rásai legalábbis a dolog nem mindennapiságát sugallják. Egy nappal a mérkőzés után is í­gy í­r: A mérkőzés eufóriáját feledve most is azt mondom, hogy fantasztikus mérkőzés volt, és a muta­tott játék a magyar labdarúgás legszebb napjaira emlékeztetett. A hí­rlapí­rók is nagy terjedelemben foglalkoztak a Ferencvárossal, és egyáltalán nem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel. Lipcsei Péter játéka láttán még messzebbre megy és Puskáshoz hasonlí­tja. / Sze­rintem inkább hasonlí­tsák Alberthez aki úgy is ott van velük./ Szép-szép a győzelem, de azért azt figyelembe kell venni, hogy a maláj olimpiai csapat nem tartozik a világ élvonalába. Ezt a cikk sugallata alapján a játékosok is tudják.

A futballév hagyománya sajnos folytatódik, és egyre több játékos bajlódik kisebb-nagyobb sérülésekkel, pl. Simi bokaszalag húzódása.

1995. január 23.

A fiúk esőben futnak – monszun esőben. Valószí­nűleg kevesüknek adatott meg ez az élvezet eddig, pedig az egész keretet kivitték a fiatal Takács Szilárd és az „öreg” Gregor József kivételével. Előbbit valószí­nűleg kölcsönadják fél évre Veszprémbe, utóbbit eladnák ha kellene valakinek.

Vasárnap lévén városnézésre ment a társaság Kuala Lumpur-ba és a mi világunktól teljesen eltérő dolgokat tapasztalhattak: A stadi­ont amit ugyan már ismerhettek, 250 millió dollárért épí­tették, fantasztikusra, de a többi …

A cikk alapján újra rádöbbentünk, hogy nem elsősorban a futball­ban van lemaradásunk a világgal szemben. Ráadásul nem csak a nyu­gatiakkal szemben, hanem lassan mindenkivel a világban.

A túra hasznossága majd tavasszal derül ki, ha kiderül. A játéko­sok és a vezetők érzik, hogy ezért sokkal tartoznak a szponzorok­nak és reméljük nekünk fognak törleszteni – győzelmekkel.

A cikk végén van a csattanó, amely az előbbieket támasztja alá:

-Na mit szólsz Kecske, mennyit változott ez a hely, amióta a Újpesttel itt voltatok!?

-De hát Dezső bá’, én nem voltam itt az Újpesttel soha …

Novák leüti a labdát.

-Látod ezért becsüld meg magad itt nálunk …

A magyar sajtó tele van egyébként Nyilasi Tibivel. Mindenki azt kérdezi, hogy hova és mikor megy már edzőnek, stb, stb. A futbal­lon kí­vül is sikeres volt az elmúlt néhány nap előbb ví­zilabdában szereztünk megnyugtató előnyt a nemzetközi kupa viszzavágójára, majd kézilabdás lányaink értek el döntetlent BEK mérkőzésen ide­genben. A jéghoki csapatunk pedig a hazai bajnokságban játszott idegenben, ahol is 0-4-ről fordí­tottak az Alba-Volán ellen 7-6­-ra, és ezzel a táblázat élére ugrottak.

Nagyon fontos győzelem volt, mert ezzel nagyon valószí­nű, hogy a döntőbe kerültünk.

1995. január 24.

A túra leí­rásának mai része nagyrészt az elsőszámú sztárunkkal foglalkozik és rajta keresztül is mutatja be a csapatot. „Robi bá” is észrevette, hogy a Péter cselekedeteinek mozgatórugója a nyerni akarás, és ezzel a csapat szellemi vezére a pályán és azon kí­vül.

„Lipcsei úgy küzd, hogy még a széket is felborí­tja, amit alkalmi hálónak tett oda a lábteniszezéshez. De ha veszí­t, akkor magát szugerálja arra, hogy a következő alkalommal biztosan visszavág”, Igazi elnyűhetetlen, őserővel rendelkező FRADISTA. A csapat han­gadóinak egyike, aki mellesleg összefogja a kereten belül kiala­kult csoportokat, amelyek nem a rossz értelemben vett klikkek. Ezt az elmúlt évek sikerei szerintem fényesen bizonyí­tják. Ha nem lett volna olyan jó szellemű ez a társaság, ugyanúgy elveszí­tet­tük volna a döntő csatákat mint a Fischer fémjelezte csapat korá­ban. Éppen az mostanában a csapat ereje, hogy akkor is képes na­gyot alakí­tani, amikor az a leginkább szükséges. Sajnos egyre valószí­nűbb, hogy a nyáron külföldre szerződik, és a Fradi nehéz időszak elé néz, ha nem tudjuk pótolni. Az igazság az, hogy a mi kis bajnokságunkat már rég kinőtte.

1995. január 25.

Nagy Zsolt

A mai tudósí­tás már kórházi állapotokról számol be. Egyre több a sérült a csapaton belül. Azok maródiak most is, akik általában is a sérültek listáján szoktak a legtöbbet szerepelni, vagy az őszi sérülésüket még nem heverték ki rendesen. A szabály alól a kivé­telt Nagy Zsolt jelenti, hisz ő a sérülten eltöltött napok számá­nak világcsúcstartója. Ennek ellenére most egészséges, remélhetőleg sokáig, mert a képességei alapján sokkal többre is vihetné. Persze ettől függetlenül a csapat lejátszotta a második mérkőzést egy Meloha nevű tartományi válogatott ellen, akik nagyon fo­gadkoztak, de ennek ellenére 6-1-re kikaptak tőlünk. Az olimpiai csapat legázolása alaposan megemelte a csapat ázsióját, és ennek az egyik megnyilvánulása, hogy meghí­vást kaptak a nyári Szultán kupára, igaz csak szóban.

A mérkőzésen új kapitánya volt a csapatnak, valószí­nűleg csak a Keller távollétében, Lipcsei Péter személyében.

Már az első percben vezetéshez jutottunk (Lipcsei), majd a nyol­cadik percben egy pompás támadás végén Kopunovics fejelt a háló­ba. Utóbbiról érdekes információt közöl Kutasi. Kopunovics még a nyáron -az első tétmérkőzésén a Fradiban- megsérült, mégpedig az akkori hí­radások alapján a gólöröm közben leesett a kerí­tésről, és szalagszakadást szenvedett. Ez a sajtónak remek csemege volt, és egy fél év kellett ahhoz, hogy az igazságot megí­rják. Most is csak azért, mert Kecskés rálépett a gyepszőnyeg és a futópálya közötti betonszegélyre és kifordult a bokája, éppen úgy mint ko­rábban Kopunovicsnak a Népstadionban.

Czéh László

A harmadik gólt szí­vesen megnéztem volna, hisz ritkán látni érin­tés nélküli szögletgólt. A szerzője Czéh László. A Császár meg is jegyezte: legalább nem hibázhatunk középen. A következő egy 30 méteres gyilkos bonba a ficakba – Lipcseitől.

A félidő előtt még Kopunovics újra bólintott, akitől mellesleg sokat várok a tavasz folyamán. A második félidőben Zava meglőtte a lassan már szokásos gólját í­gy a 60. perc táján kialakult a végeredmény, hisz a bekapott gól a szünet előtt jött. A mérkőzés értékelésében az is benne van, hogy ez a csapat gyengébb volt mint az első ellenfél. Most még. De elnökünk Dr. Szivós István kissé lakonikusan azon a véleményen volt, hogyha néhány év múlva visszajövünk nem biztos, hogy ilyen könnyű dolgunk lesz. Az itte­ni körülmények ugyanis csodálatosak, és a játékosokban óriási az alázat, szeretett sportunk iránt. Ha a küzdésen túl egy jó szak­embergárda segí­tségével a technika és a taktika is a vérükké vá­lik lekörözhetnek minket. Szomorú példa erre Afrika focija, akik már jóval előttünk járnak.

A sajtóban egyébként Lipcsei napok vannak, hisz egy másik lap is két oldalon foglalkozik vele. A lényeg egyezik a Sportban megje­lentekkel csak alaposabban körüljárva. Ebben a cikkben Péter ki­jelenti, hogy másik magyar csapatban nem fog játszani ha rajta múlik, és szeretne a nyáron bajnokként és kupagyőztesként távoz­ni, egy igazi nyugati sztárcsapatba. A Bordeaux állí­tólag a na­pokban érdeklődött iránta. Szavaiból úgy vettem ki, hogy nem akar mindenáron kimenni. Tett egy í­géretet is, mégpedig azt, hogy rek­lamálásért többé nem kap sárgát. Majd tavasszal meglátjuk.

1995. január 26.

Ezen a napon a csapatot a különböző pénzek szempontjából járta végig a tudósí­tás szorosan kapcsolódva az előző napi témához, il­letve a sérülésekhez. A Fradiban nem fizetnek ki pénzt sérült já­tékosnak, ami szerintem nagyon helyénvaló, mivel volt már olyan játékos akinek a beceneve is utalt arra, hogy milyen sokat volt maródi (Pölöskei a …).

A mai gyakorlat az, hogy az edző senkinek nem mondja azt, hogy márpedig most edzésbe állsz, annak ellenére, hogy még nem telje­sen gyógyult meg. Döntse el saját maga. Komoly fizetést azonban csak az kap, aki játszik. A mostani keret -ami az utóbbi évek legjobb kerete- alkalmas erre. A gárda négy kategóriára van oszt­va, és eszerint kapják az alapfizetésüket, illetve a mérkőzéspré­miumot. Az elsőbe tartoznak a legjobbak (Lipcsei, Albert … ). A kasztok természetesen átjárhatóak, és ezt bizonyí­tja Lisztes Krisztián esete, aki az idény közben került a legjobbak közé. A külön jutalmakat csak akkor fizetik ki, ha a csapat teljesí­ti az elvárásokat. Ha bajnokságot nyerünk, akkor mindenki jól jár, és visszamenőleg megkapják a győzelmi prémiumokat azok is, akik egy adott mérkőzésen sérültek voltak.

Az eddigi legnagyobb pénzt a Portó elleni továbbjutásért keresték volna, de hát annak nem volt reális alapja. Valószí­nűleg í­gy is kaptak valamennyit, hisz az Üllői úton legyőztük a világklaszszis ellenfelet 2-0-ra. Azért a teljesí­tményért és a szurkolóknak nyújtott élményért meg is érdemelték.

Kutasi a cikk végén kihangsúlyozza, hogy a fenti téma nem ilyen központi jelentőségű a játékosok között, csak az ő újságí­rói kí­váncsisága miatt részletezte ennyire a témát. ( Szegénykém azt hiszi, hogy ez a téma a sportszeretőket nagyon-nagyon izgatja). Azt is hozzáteszi még, hogy a pénz mégis minden nap benyomul a képbe, mivel a Maláj viszonyok annyival jobbak, hogy rákényszerí­­tenek az összehasonlí­tásra.

A mai keserű sztori egyébként az volt, hogy Kopunovics a szállo­dában felejtette a csomagját benne az útlevéllel. Havasi Mihály szerencsére ott van a csapattal, és ő gyorsan intézkedett, í­gy valószí­nűleg hamar visszakerült a holmi. Hiába az ott nem Magyar­ország.

1995. január 27.

Közben idehaza folyik a harc a bajnoki mérkőzések közvetí­tési jogáért, az MLSZ és a Liga között. Ezzel kapcsolatban kikérték Novák Dezső véleményét is aki azt mondta, hogy ez az ügy nekünk nem okoz lelki problémát. Persze hogy nem, hisz ha átadnák az e­gyesületeknek a jogokat szerintem a mi mérkőzéseinket mindig adná valamelyik TV társaság, és végre komoly pénzhez jutnánk ebből is, hisz a piaci verseny a mi malmunkra hajtja a vizet. A pénzes támogatók oda mennek, ahol nagy az érdeklődés í­gy a befektetett pén­zük, reklámjuk többet ér. Az elmúlt évek sikerszériája meghozta a támogatókat és nagyobb áldozatvállalásra késztette a már meglévőket. West, Holsten, Kordax, Posta-Bank stb. A mi jó reklámhordo­zói mivoltunkat a fentieken túl az is bizonyí­tja, hogy február végére is van egy túra meghí­vásunk, melynek keretében 25.-én meg­mérkőzünk Tunézia válogatottjával. Hiába töröm a fejem, nem jut eszembe, hogy mikor volt bármelyik magyar csapat ilyen egzotikus portyán csak egyen egy évben nem pedig két hónap alatt két kontinensen.

Balogh Tamás

Szeiler József

Kutasi mai jelentése a két kapus versengésén keresztül enged be­pillantást a csapat életébe, mely szerinte már- megjegyzem, va­lóban jó összeállí­tás lenne- egy hónappal a bajnokság kezdete előtt kialakult. Telek, Kuznyecov, Szekeres, Simon, Lipcsei, Lisztes, Albert, Kecskés, Kopunovics, Neagoe. Egyetlen kérdőjel van csak az pedig a kapusposzt. Két egyforma képességű hálóőr. Az egyik ebben, a másik abban jobb, illetve gyengébb. Szeiler a gondolkodó kapus aki már akkor elvetődik amikor a csatár lába még csak lendül és a mozgása olyan, mintha a kapusiskola kézikönyve elevenedett volna meg. Balogh ösztönös tehetség és ez minden meg­mozdulásán látszik, adottságainál, bátorságánál fogva óriási bravúrokra képes. Nem könnyű a döntés, talán ezért is röppentek fel olyan hí­rek, hogy szerződtetik ezt, meg azt a kapusposztra. Kettejük párharca mindezek ellenére teljesen korrekt és a viszo­nyuk is normális és sportszerű. Amikor két majdnem egyforma kapu­sunk volt – úgy tizenöt évvel ezelőtt, Kakas László és szegény Zsiborás Gabi személyében bajnokságot nyertünk.

1995. január 28.

A mérkőzés magyar idő szerint tegnap volt, de az eredményről csak ma szerezhettünk tudomást. Malajzia-Ferencváros 2-5. A három gólos különbség tehát megvan amit a Szép Gyula barátom – aki mel­lesleg nem elkötelezett Fradista – feltételként szabott ahhoz, hogy megnyerjük a bajnokságot. Bár ilyen egyszerű lenne. A talál­kozó jelentősége amellett, hogy egy nemzeti válogatottat legyőzni mindig nagy fegyvertény, különösen idegenben szokatlan körülmé­nyek között,- a mérkőzésen a legjobb teljesí­tményt Lipcsei, Nagy Zsolt, Neagoe nyújtotta -az volt, hogy egy alig felnőtt fiatal­ember elérte első jelentős egyéni sikerét a csapaton belül. Ez a fiatalember LISZTES KRISZTIÁN volt akinek teljesí­tményét a Nemzeti Sport hangzatos főcí­mekkel ismerte el. „Lisztes Krisztián, az új maláj tigris”, „A tizes tizesre játszott, akit az ellenfél is megtapsolt”. Ritka az ilyen elismerés. A mérkőzésre egyébként az ellenfél már hetek óta tartó edzőtáborozással készült, de hát az eredmény nekünk sem lehetett közömbös, hisz a Fradi név köte­lez. A kezdő csapat a következő volt:

Szeiler-Telek-Kuznyecov-Szekeres-Nagy-Lipcsei-Lisztes-Czéh-Kecs­kés-Kopunovics-Neagoe.

Lisztes és Neagoe akcióival indult a mérkőzés, mégis az ellenfél szerezte meg a vezetést. Folyamatos akciók után a 25. percben egyenlí­tettünk amikor is Kecskés beadását Czéh csukafejessel jut­tatta a kapuba. A másodiknál ugyanez, csak Czéh és Nagy Zsolt részvételével. A későbbiekben Lisztes parádézott és mesterhármast ért el. Két távoli lövése a kapu jobb alsó sarkába jutott, miután kicselezett minden arra járót. A kapus közben a védőkkel üvöltözött tehetetlenségében. Az ötödik gól előtt úgy negyven mé­terre a kaputól kapta meg a labdát- a kapus már ekkor az infark­tus szélén volt- kicselezte az útjában lévőket majd ballal (!) bődületes erővel a bal felső sarokba vágta a labdát, pontosan a kapufák találkozásánál. Az ellenfél portása csak állt és tapsolt. A csapat és Krisztián nagy közönségsikert aratott.

Közben idehaza A LOTTO cég szeretne állí­tólag felöltöztetni min­ket, sajnos engem nem ingyen, szerencsére az én egyéni szponzorom is í­géretet tett az átöltöztetésem finanszí­rozására.

1995. január 30.

A Maláj túra utolsó napjaiban már mindenki hazavágyott. A játé­kosokon is érződött a feszültség és a nyaraló emberünk is oda-o­davágott a csapatnak. Szerinte néhány játékos nem tett meg min­dent annak érdekében, hogy játszani tudjon az utolsó kinti mérkő­zésen Serem tartomány válogatottja ellen. Az összeállí­tás:

Szeiler-Telek-Hrutka-Szekeres-Páling-Lipcsei-Kuznyecov-Lisztes-Kecs­kés-Zavadszky-Kopunovics.

Az eredmény 3-2 ide, elsősorban Lipcsei kitűnő játékának köszön­hetően, aki soha nem panaszkodik, nem sérült és minden edzésen és mérkőzésen a legnagyobb odaadással játszik. Az összeállí­tásból is kiderül, hogy Keller neve hiányzik, aki ugyan kisebb sérülés­sel bajlódik, de attól még játszhatott volna. Megrendült a telje­sen biztosnak vélt helye a csapatban. Az utóbbi hónapokban nem játszott túl jól és sok vetélytársa is van a posztján, de nyi­latkozata alapján nem adta fel még a harcot. Szerintem, ha min­denki egészséges nem biztos, hogy helye van a kezdőben, igaz so­kat is volt sérült.

Idehaza addig a kézilabdás lányaink a BEK csoportküzdelmekben át­vették a vezetést -pontelőnnyel- és menetelnek a döntő felé. A Fáy utcában olyan sokan voltak a mérkőzésen, hogy alig fértek be a csarnokba.

– Nagy László –

Előszó – Következő rész: 1995. február

A napló eredeti példánya: