Micsoda meglepetés, megvertük a vb-ezüstérmes horvátokat!
A szlovákok elleni kínos vereség után Budapesten Szalai és Pátkai góljával fordítottunk Modricék ellen.
Elképesztő bravúrt hajtott végre a magyar labdarúgó-válogatott, amely hazai pályán 2–1-re legyőzte a vb-ezüstérmes Horvátországot a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőjében.
MAGYARORSZÁG — HORVÁTORSZÁG 2-1 (1-1)
Budapest, Groupama Aréna, ~22.000 néző.
vezette: William Collum (asszisztensek: McGeachie, Stewart; tartalékjv.: Madden – skótok)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi — Lovrencsics G., Baráth, Orbán, Kádár — Pátkai, Nagy Á. — Dzsudzsák (Bese, 85.), Szoboszlai (Kalmár, 65.), Nagy Do. (Varga R., 40.) — Szalai
kispad: Dibusz, Kovácsik, Korhut, Vinícius, Kovács I., Németh K., Gazdag, Balogh N., Holender
Szövetségi kapitány: Marco Rossi
HORVÁTORSZÁG: L. Kalinic — Jedvaj (Petkovic, 77.), Lovren, Vida, Barisic (Leovac, 30.) — Brozovic, Rakitic — Perisic, Modric, Kramaric — Rebic (Brekalo, 67.)
kispad: Livakovic, Sluga, Caleta-Car, Kovacic, Vlasic, Bradaric, Pasalic, Rog, Badelj
Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic
Gól: Szalai (34.), Pátkai (76.) illetve Rebic (13.)
Sárga lap: Dzsudzsák (63.) illetve Lovren (82.)
Még el sem kezdődött az Európa-bajnoki selejtezősorozat, már tudtuk, a magyar válogatott nincs könnyű helyzetben. Nincs, hiszen ahhoz, hogy továbbjutást érő helyen végezzen a csoportjában, két magasabban rangsorolt válogatottat maga mögé kell utasítania (Horvátországot az első, Wales a második, Szlovákiát a harmadik, Magyarországot pedig a negyedik kalapból sorsolták ki). Persze, amikor december 2-án Dublinban kiderült, mely együttesek lesznek a riválisok, sokan hangoztatták, járhattunk volna rosszabbul is, hiszen, mondjuk, a második kalapból érkezhetett volna Németország vagy Oroszország, a harmadikból pedig Törökország, esetleg Szerbia, vagyis rakjuk össze a két kezünket, hogy Walesszel és Szlovákiával, s persze Azerbajdzsánnal kell majd versenyezni várhatóan a csoportot megnyerő Horvátország mögött a második helyért.
Amikor kiderült, mi lesz a menetrend, nem kevesen felszisszentek, mondván, alakulhat úgy is a helyzet, hogy két vereséggel indulunk, vagyis kis túlzással már a rajt után három nappal eldőlhet a csapat sorsa, ugyanakkor nem kevesen reménykedtek abban a forgatókönyvben, miszerint a Szlovákia elleni idegenbeli bravúr után a labdarúgók önbizalomtól duzzadva fogadják majd a vb-ezüstérmes horvátokat. Sajnos, utóbbiból semmi sem lett: csütörtökön a nemzeti együttes 2–0-s vereséget szenvedett Nagyszombatban, hogy aztán három nappal később a csoport favoritja ellen próbálja megszerezni az első pontját, pontjait.
Marco Rossi szövetségi kapitány öt helyen is változtatott a csütörtöki kezdő tizenegyhez képest: Lang Ádám és Kleinheisler László ezúttal a keretbe sem került be, Korhut Mihály, Kalmár Zsolt és Kovács István kispados lett, ugyanakkor Baráth Botond, Pátkai Máté, Dzsudzsák Balázs, Szoboszlai Dominik és Nagy Dominik a kezdő sípszó pillanatától a pályán tartózkodott. A másik oldalon Zlatko Dalic hét olyan futballistának szavazott bizalmat, aki 2018. július 15-én Franciaország ellen 4–2-re elveszített vb-döntőn is kezdett (Dejan Lovrennek, Domagoj Vidának, Marcelo Brozovicnak, Luka Modricnak, Ivan Rakiticnek, Ante Rebicnek és Ivan Perisicnek), de csereként Andrej Kramaric is lehetőséghez jutott – ha valami, akkor ez kíméletlenül megmutatta az erőviszonyokat.
Telt ház előtt, fantasztikus hangulatban a bravúr reményében lépett pályára a magyar válogatott a világsztárokat felvonultató Horvátország ellen. A védelem tengelyében Willi Orbánnak ezúttal Baráth Botond volt a párja, és bár a Sporting Kansas City védője nagyot hibázott a 6. percben (lyukat rúgott), az érkező Andrej Kramaric nagy helyzetben kapu fölé lőtte a labdát. Ezt a kihagyást leszámítva jól futballozott a válogatott, és Dzsudzsák Balázs szabadrúgása után a vendégek csak az utolsó pillanatban tudtak felszabadítani Szalai Ádám elől. Kicsivel később Lovrencsics Gergő megindulása talpra ugrasztotta a szurkolókat, hogy aztán bántóan „óvodás” góllal szerezzen vezetést az ellenfél. Dzsudzsák a horvát kapunál végezhetett el partdobást, és amikor a rivális labdát szerzett, úgy indíthatott támadást, hogy nem egy magyar védő, hanem egy horvát támadó volt a saját térfelén a legközelebb Gulácsi Péter kapujához. Ekkor még a visszafutó Lovrencsics nagyot mentett, ám a partdobást követően Rebic már nem tette meg azt a szívességet, hogy ha már üresen hagyták, elhibázza a ziccert. 0–1
Bonyolódott a helyzet, hiszen Horvátország nemcsak előnyben volt, már a saját kapujánál letámadta a magyar csapatot, Dzsudzsák azonban megmutatta, miért is játszhatott korábban 99 mérkőzést a válogatottban. A csapatkapitány olyan labdát adott Szalainak, amire alighanem csak ő képes a csapatban, a Hoffenheim támadója pedig nem hibázott (1–1). A jubiláló szélső labdaszerzése után nem sokkal később villámgyors kontrát vezetett a válogatott, és csak a játékvezető, William Collum nem látott szabálytalanságot, amikor Lovren még éppen a tizenhatos vonala előtt rálépett Nagy Dominik bokájára…
Számítani lehetett rá, hogy Horvátország erősen kezd majd a szünet után, ezért kulcsfontosságú volt, hogy a magyar csapat a saját térfelén ne veszítsen labdát, és persze az is, hogy az elöl harcoló Szalai megkapja azt a támogatást, amely esetleg újabb helyzetet hozhat. Labdabirtoklásban óriási fölényben volt az ellenfél, ráadásul jött is az a bizonyos nem kívánt labdavesztés (Szoboszlait szerelték a magyar térfél közepén), ami után Perisic helyzetbe is tudott kerülni. Ebben az időszakban a magyar csapat támadásban nem volt képes olyan teljesítményre, mint az első negyvenöt percben, de óriásit küzdött, hallatlan lelkesedéssel harcolt valamennyi magyar labdarúgó, ugyanakkor támadásvezetésre alig maradt energia.
A kérdés így szólt: ki lehet-e bírni a nyomást?
Nos, nagy helyzetet nem hozott a horvát nyomás, Gulácsinak nem kellett egyszer sem nagyot védenie. Aztán végre jött egy olyan akció, amelynél a nemzeti együttes újra eljutott a horvát kapuig, s Dzsudzsák szöglete után Pátkai nagyszerű helyzetfelismeréssel megszerezte a vezetést (2–1). A válogatott fantasztikus támogatást kapott a szurkolóktól, a játékosoknak nyilván rengeteg energiát adott a drukkerek szeretete, támogatása. Kalmár közel járt ahhoz, hogy megszerezze a harmadik magyar gólt is, egészen elképesztő volt látni, hogy a gólvonal környékén pattogó labda nem befelé pattan, hanem távolodik a vendégek kapujától.
A hátralévő időszakban mindenki mozgósította az utolsó erőtartalékát is, és ez elegendő volt ahhoz, hogy az eredmény ne változzon. Ég és föld volt a különbség a Szlovákiában látott és a Groupama Arénában futballozó nemzeti együttes között. Nem azt állítjuk, hogy hiba nélkül futballozott volna a magyar csapat, de óriásit küzdött, s megmutatta, fel tud nőni egy olyan ellenfél mellé, amely a futballvilág ászait, sztárjait vonultatja fel.
Ezt a meccset ki kell élvezni, még lehet ünnepelni napokig, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, ez is csak egy lépés volt az álom, azaz az Európa-bajnoki részvétel felé.
| 1. Szlovákia | 2 | 1 | – | 1 | 2–1 | +1 | 3 |
| 2. Wales | 1 | 1 | – | – | 1–0 | +1 | 3 |
| 3. MAGYARORSZÁG | 2 | 1 | – | 1 | 2–3 | –1 | 3 |
| 4. Horvátország | 2 | 1 | – | 1 | 3–3 | 0 | 3 |
| 5. Azerbajdzsán | 1 | – | – | 1 | 1–2 | –1 | 0 |
További képek: mlsz.hu, nso.hu, Farkas Zsolt, Sas Gábor
Nyilatkozatok:
„Mindenekelőtt szeretném megköszönni a horvát válogatott tagjainak hozzáállását. Igazi úriemberek voltak, megmutatták, miért igazi bajnokok – kezdte sajtótájékoztatóját Marco Rossi, akit tapsviharral fogadtak a magyar sajtó képviselői. – A srácainknak is hálával tartozunk, nagy szívvel játszottak, s persze volt egy kis szerencsénk is. Megérdemelten nyertünk, minden játékosunknak köszönjük ezt a teljesítményt. Köszönettel tartozunk a szurkolóknak is természetesen.”
„Ha ma kikapunk három kettőre, most itt mindenki azt gondolná, ezt a meccset másképp kellett volna lehozni. Baj, hogy a végeredményből indulunk ki. Biztos vagyok benne, a mai eredményt felcserélnénk a szlovákiaival. Háromszor néztem újra azt a meccset, nem volt szerencsénk. Ma viszont Fortuna mellénk szegődött, ez volt a különbség.”
„Nyolc mérkőzésen vagyunk túl, többféle felállásban játszottunk már. A futballban nem a játékrendszer, hanem a koncepció a fontos, illetve az, hogy a játékosokat miként lehet beilleszteni a filozófiába.”
„Ki merem jelenteni, mindenkivel komoly és lojális voltam. Mindenkinek a szemébe tudok nézni. Dzsudzsák Balázs kiváló játékos, ezt mindig is mondtam, de bizonyítania kell, hogy fizikailag készen áll a feladatra. Jobb formában van, mint novemberben, ezt igazolta a horvátok ellen. Nem szimpátia alapján küldöm a pályára a játékosokat. Magyarországon tízmillió szövetségi kapitány van. Olaszországban rosszabb a helyzet, ott hatvanmillió. Engem fizetnek azért, hogy döntéseket hozzak, enyém a felelősség” – folytatta az olasz tréner.
„Ez a győzelem csak akkor ér valamit, ha Azerbajdzsán ellen három pontot szerzünk. Az edzések során a hozzáálláson lehet a legtöbbet változtatni. Ebben kell még rengeteget fejlődnünk. Most az első perctől roppant pozitívak voltunk.”
„Ez pályafutásom eddigi legnagyobb győzelme. Számomra nem ugródeszka, hogy a magyar válogatottat irányíthatom. Ez a csúcspont nem túl hatalmas karrieremben. A futball a szurkolókért van, minden tisztelet megilleti őket. Ezek most a siker pillanatai, a drukkerekkel együtt ünnepelek én is. Amint nem akarnak engem itt látni, nem állok az útjukba” – zárta gondolatait Marco Rossi.
„Gratulálok a magyar válogatottnak. Sokkal agresszívebb volt, mint mi. Az első gól után lankadt a figyelmünk – így Zlatko Dalic, a horvátok szövetségi kapitánya. – Nem úgy játszottunk, ahogy kellett volna. Nincs sok mondanivalóm erről. Mint vébéezüstérmes csapat, mindig a legjobbat kell nyújtanunk, sajnos ez most nem sikerült.”
Lovrencsics Gergő:
Varga Roland: — Nehéz volt hirtelen beállni, pár sprintre maradt csak időm, a szünetben is kellett még melegítenem. De örülök, hogy lehetőséget kaptam a bizonyításra, és részese lehettem ennek a nagy sikernek. Nehéz mérkőzés volt, de megtapasztaltuk, hogy a horvát játékosoknak is csak két lábuk van, őket is le lehet győzni. Csapatként küzdöttünk, mindenki a maximumot hozta ki magából, és az utolsó pillanatig megfelelően koncentráltunk, úgyhogy szerintem megérdemelten nyertünk.
(A Nemzeti Sport, az nso.hu, valamint az UEFA hivatalos honlapja alapján)
Vélemény, hozzászólás?