Európa-Liga beharangozó: FK Suduva

Az egyik áhí­tott ajtó becsukódott ugyan (jelenleg még ez a realitás), de egy másikat jó nagyra tártak. Az Európa-Liga csoportkörbe jutásra 15 év után újra van esélyünk, a sorsolás a FK Süduva-t sodorta elénk. Nem lebecsülve a litván focit, de az erőviszonyok alapján nekünk áll a zászló, bár túl sok összehasonlí­tási alapunk azért nincs. Sőt, ha azt vesszük, hogy a Süduva már háromszor jutott el az EL-csoportkör „határáig” (Play-off), nekünk meg az elmúlt években általában a második kör után befejeződtek a küzdelmek, egy kicsivel árnyaltabb a kép. De ezen túl mit is kell tudnunk az FK Süduva múltjáról és erejéről? Őszintén bevallva, még Litvániáról sem tudnék néhány mondatnál többet mondani. Balti állam, mely tagja az EU-nak, Vilnius a fővárosa. Történelmi ismeretem sem döntöget csúcsukat, egy néhány napja látott dokumentumfilm miatt tudom, hogy a napóleoni háborúk után került orosz fennhatóság alá, majd a II. Világháború alatt Sztálin megszállta és közel 50 évig a Szovjetunió része volt, megszenvedve annak minden önkényét. Az FC Süduváról még ennyit sem tudok, de hála testvéroldalunknak (üllöi129.hu), keresgélnem sem kell az internet adatbázisaiban, mert ők összeszedtek mindent, í­gy csak oda kell kattintani, és máris feltárul elénk a tavalyi litván bajnok története és jelenlegi csapatának összetétele, mely hozzánk hasonlóan főleg légiósokból áll. De ha már történelmet emlí­tettünk és átfutottuk az FC Süduváról í­rtakat, akkor néhány bekezdés erejéig emlékezzünk a Ferencváros UEFA Kupa és az Európa Liga sorozatban elért eredményeire is.

Az UEFA-kupa sorozatot (ezen a néven) először 1971 őszén indí­tották útra, a kupa lebonyolí­tási rendje többször is változott, a jelenlegi Európa-Liga rendszer 2010-től van érvényben, ettől az évtől már bajnokok is „eshetnek be” a küzdelmekbe. De mivel ennek az európai sorozatnak is van elődje, ráadásul nekünk az egyik legkedvesebb, í­gy egy mondat erejéig meg kell emlékeznünk 1965. június 23-ról, amikor is Torinóban, a Juventust vertük 1:0-ra a VVK döntőjében.

A közel 50 éves UEFA kupa  sorozat Ferencvárost érintő mérkőzéseiről oldalunkon olvashattok egy összefoglaló jelentést, benne mind a 79 mérkőzéssel, amit eddig ebben a sorozatban játszottunk, ezért ezekkel bővebben nem foglalkozunk, de néhány „érdekességre” ráhangolódásként visszatekintünk. Ha UEFA-kupa és csoportkör, akkor először mindenkinek 2004 ugrik be, hiszen akkor voltunk először és ezidáig utoljára csoportkörben ebben a sorozatban. Természetesen itt is árnyaltabb a kép, hiszen abban az évben csupán egy selejtezőt kellett megví­vnunk a Millwall ellenében (1-1, 3-1) és máris tagjai lehettünk az „elitkörnek”, ahol elég speciális lebonyolí­tási rendszerben folytak a küzdelmek. 5 csapatot sorsoltak össze a csoportba (Feyenoord, Schalke, Basel, Ferencváros, Hearts), nem oda-visszavágós rendszerben, hanem mindenki játszott mindenkivel, egyszer. Számunkra ebből a Feyenoord elleni hazai 1-1 emelkedik ki. 2004. november 4-én, a Puskás stadionban egy sokáig emlékezetes mérkőzésen Tőzsér szabadrúgásával szereztünk vezetést, amit a második félidőben, szinte a „semmiből” egyenlí­tett ki a Ruud Gullit által vezényelt holland csapat. A lefújás után László Csaba csalódottan is nyilatkozott:

„Csalódott vagyok, hiszen jobban játszottunk ellenfelünknél. Sajnos nem sikerült kihasználnunk a helyzeteinket, mí­g a Feyenoord szinte az egyetlen lehetőségéből gólt szerzett. Nem szokásom a bí­rókkal foglalkozni, de a negyedik játékvezető elismerte, hogy kollégája több esetben is a kárunkra tévedett. Meggyőződésem, hogy legalább egy jogos tizenegyestől megfosztottak minket. Gratulálok a nagyszerűen küzdő csapatomnak.”

Annyiszor rájöttem már, hogy csalóka az ember (szurkoló) emlékezete, hogy meglepődnöm sem kellett volna azon, hogy amikor 1971-től átböngésztem az UEFA-kupa mérkőzéseit, szembesültem azzal, hogy talán még sem 2004 viszi a prí­met. A csoportkör természetesen mindent visz, de az 1971/72-es sorozatban (a kispadon Csanádi Ferenc) elődöntőt játszottunk az angol Wolverhampton Wanderers ellen. Az angol csapat a múltban több sikert is elért, volt angol bajnok (3x) és kupagyőztes (4x) is, sőt volt olyan időszak (ötvenes évek), amikor főleg az angol lapok Európai egyik legjobb csapatának tartották a „Farkasokat”. Európai kupadöntőt is játszottak 1972-ben, abban az évben amikor a Fradit ütötték el a döntőtől. Az első mérkőzésen is nyerhettünk volna (2-2) és még a visszavágón is voltak lehetőségeink (Szőke ismét büntetőt hibázott, pedig akkor már a pályán volt a büntetők koronázatlan királya, Novák Dezső), de az első félidő első és utolsó percében bekapott gól, melyből az első óriási kapushibából esett, megpecsételte a sorsunkat. Annyit még ehhez a sorozathoz hozzá kell tennünk, hogy a döntőig 4 csapaton át (Fenerbahce, Panionosz, Eintracht Braunschweig, Zeljeznicar) vezetett út, benne olyan emlékezetes mérkőzésekkel, mint a németek elleni 5:2 vagy a Panionosz elleni 6:0, amit a görögök annyira nem tudtak elviselni, hogy durvaságaikkal (2 játékosukat ki is állí­tottak), a bí­rókat többször is tettlegességig inzultálva azt érték el, hogy az UEFA kizárta őket a sorozatból, í­gy a visszavágóra már nem került sor.

Az UEFA-kupa sorozat eddigi 79 mérkőzéséből az előbbieken túl is voltak emlékezetes győzelmek, de fájdalmas vereségek is. Bár az eddigi 79 mérkőzésünk összesí­tése „hamiskás” képet mutat, hiszen hiába pozití­v a mérleg, ez nem tükröződik vissza az eredményességgel, ezért inkább csak érdekesség: 79 mérkőzésből 33 győzelem, 17 döntetlen, 29 vereség, 128-102 gólkülönbséggel. A kispadon legtöbbször Nyilasi Tibor és Thomas Doll ült, mindketten 14 alkalommal próbáltak „kézzelfogható” eredményt elérni, de sajnos egyiküknek sem sikerült. 1997-ben Nyí­l jutott el a harmadik fordulóig (két selejtező + 1. forduló), de a „menetelés” Iráklio-ban, a minószi kultúra fővárosában véget is ért.

A győzelmekre jobb emlékezni, kezdjük is azokkal: 1982 őszén az Athletic Bilbaot vertük ki (2-1, 1-1), 1990-ben a belga RFC Antverp ellenében jutottunk tovább, 1996. október 15-én a Newcastle United elleni 3-2 marad meg sokáig az emlékeinkben.

Vereségből is vannak olyanok melyekért nem kell szégyenkeznünk (PSV Eindhoven, VfB Stuttgart, Schalke) de sajnos az elmúlt 15 évben már sorra jöttek azok a kudarcok, melyek alaposan megtépázták a nemzetközi „tekintélyünket”. Igazságtalanok lennénk a közelmúltunkkal, ha minden sarat rájuk dobálnánk, hiszen 1971 óta is szenvedtünk el fájdalmas vereségeket. 1977-ben egy bolgár kiscsapat, a Marek Stanke, 1997-ben a már emlí­tett OFI Kreta, 1999-ben az FK Teplice, 2005-ben az MTZ Ripo Minks vert ki minket.

Ennek is volt köszönhető (plusz a magyar foci eredménytelenségének), hogy a 2019/20-s sorozatban bajnokként is már a BL-selejtező 1. körében, nem kiemeltként pályára kellett lépnünk. A Dimano Zagreb állt az utunkba, ők a héten a BL-csoportköréért léphetnek pályája, mi meg csütörtökön a litván FC Süduva ellen érhetünk el csoportkört az Európa-Ligában.

Az ajtó itt is nyitva van és talán a küszöb sem olyan magas, mint a BL esetén.

Lépjünk be rajta, de vigyázzunk, az alacsony küszöbben is el lehet botlani.