Feljegyzések a fotelból – Induljon a banzáj!

Egy bizonyos életkor után az évek úgy szaladnak, hogy mikor elkezdsz kutatni az emlékeid kusza hálójában és rájössz, hogy amit kerestél az pont annyi éves, mint az a bizonyos bajnoki aranyszám, amit a jelen bajnoki szezonjában elszeretnél érni, egyrészt örülsz annak, hogy részese lehettél a múltnak, de egy kicsit félsz már attól, hogy vajon milyen jövőt is szán neked a sors. Mindez ez a kissé kusza mondat a ZTE elleni előrehozott bajnoki rajt előtt jutott az eszembe, amikor halkan elkezdtem dúdolni: Hát induljon a banzáj, Essen szét a ház, Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz…Ákos legendás száma annyi éves, mint a bajnoki címeink száma, mégsem emiatt dúdolgattam a refrént. A háznak sem kéne összedőlnie, és bár úrrá lett rajtunk az aktuális láz, de ez nem a betegség jele volt, hanem egy örök szenvedélyé, a labdarúgásé. Azon belül is a 2023-s esztendő első bajnoki mérkőzésé, benne az örök szerelemmel a Fradival. És hiába a „légkondicionált” VB, valamint az angol és spanyol bajnokság remek mérkőzései, mégis a magyar bajnoki (még ha néha egy kissé savanykás is) hozza el az igazi focilázat. Főleg egy elég hosszúra nyúlt pihenő után, hiszen utoljára több mint 2 hónapja léptünk pályára (a felkészülési mérkőzéseket nem számolva), és egy kicsit meg is kellett erőltetni az agyam, hogy vajon ki ellen fejeztünk be az őszi szezont. Az utolsó hazai mérkőzés a Paks ellen beugrott, de a záró Honvéd elleni győzelem már csak akkor, amikor megnéztem az adatbázisunkban. Egyből konstatáltam is, hogy ez már tényleg az öregedés rovására írható, amit egyből el is hessegettem (pedig igaz), mivel ha néhány hónappal a nyugdíj előtt még rám tör az aktuális foci/Fradi láz, akkor még annak a bizonyos fejszének a nyele sem csusszant ki a kezemből.

Ami egy kissé pikánssá tette a ZTE elleni évnyitó mérkőzésünket egyrészt Ricardo Moniz személye, aki a valamivel több mint egy éves edzősége alatt túl sok sikert nem ért el (Liga-kupa elsőség), mégis kellemes emlékek fűződnek hozzá, hiszen az előző években elveszett Fradi varázst hozta vissza, nem csak a pályára, de a lelátóra is. Biztos voltam benne, hogy fűti a vágy a bizonyításra, rövid idő alatt elég jó kis csapatot rakott össze Zalaegerszegen és szerette volna bemutatni, hogy képesek megnehezíti a dolgunkat. Számunkra meg azért volt fontos a mérkőzés, mert a csapat és a szakmai stáb is megakarta mutatni, hogy hasznosan töltötték el az elmúlt 2 hónapot. Kipihenve és felkészülten az előttünk álló feladatokra. Melynek legfontosabb állomása a márciusi elejei EL nyolcaddöntő, de addig még 8 bajnokit kell letudnunk.

Ebből az első a tegnap késő délutáni ZTE elleni, mely a bajnoki szezon 2. fordulójának elhalasztott mérkőzésének a pótlása. A tét a jó kezdés mellett az előnyünk két számjegyűvé tétele is volt, és bár enélkül is 8 pontos volt az előnyünk (2 halasztott meccsel, a Paks ellenit jövő szerdán pótoljuk), de egy győzelemmel 11 pontra hízna az előny. Ez persze nem látszott könnyű feladatnak, ősszel a Groupama Arénában is meg kellett küzdeni a győzelemért. Ehhez jött még a kissé „hiányos” kezdő, bár ezt a játékosállományunk ismeretében olcsó kifogás, de Samy sérült, Ryan eltiltott, Töki elég sokat hagyott ki, Laidouni és Boli helyzete kérdéses. Lajosunk legalább ott ült a kispadon, de ez a tény nagyon arra mutatott, hogy talán nem sokáig húzza magára a zöld-fehér mezt. Aminek személy szerint nem nagyon örülnék, de a foci már csak ilyen, nem mindig a szurkoló szíve dönt.

Elég harcosan indult a mérkőzés, a ZTE megpróbálta a totális letámadást, melyből mi jöttünk ki jobban, hiszen először Mercier, majd Traoré, az első negyedóra zárásaként meg Marquinhos hagyta ki a tutit. Annyira még sem dőlhettünk hátra, hiszen a ZTE előtt is volt lehetőség, de az is kimaradt. Majd jött a 17. perc, Botkát tarolta le teljesen fölöslegesen a ZTE védő, a jogos büntetőt Marquinhos végezte el. Amikor nekifutott, még ő sem gondolta, hogy a lövése rövid időn belül „forradalmat” indít el. A lövés pillanatában elcsúszott (magyarul seggre pacsit játszott), de a lövésre lendült lába annyira még tudott engedelmeskedni, hogy onnan a balra elmozduló kapus mellett kötött ki a hálóban. Egyből heves reklamálás következett hazai részről, szerintük kettős érintés történt. Többször is visszajátszották, a VAR is hosszasan tanulmányozta, de egyetlen képkocka sem bizonyította, hogy Marquinhos „kettős hibát” vétett volna. Erre rájátszott a néhány napja történt eset, amikor Mitrovic (Fulham) egy bajnokin lőtt dupla érintéses büntetőt, amit érvénytelenítettek. Ott egyértelmű volt, hiszen „perdöntő” kép bizonyította a kettős hibát.

Tovább is lehetne lépni, hiszen a középkezdés után egyenlített a ZTE, így tárgytalanná vált a bizonyítási eljárás, de amit a szünetben a volt MTK-s jogász doktorandusz szagértő előadott, azután valószínűleg egyetlen bírói tárgyaláson sem vehetne részt. Konkrét bizonyíték nélkül ítélte „bűnösnek” a gólunkat, kizárólag a nem túl acélos játékosi ténykedése alapján. A mérkőzés végén Moniz mester sem hagyta ki, csak a kritikai megjegyzéséből kifelejtette, hogy a hátvédje milyen gyerekes hibát vétett Botka elgázolásánál, plusz azt sem említette, hogy ha esetleg a VAR érvényteleníti a gólunkat, akkor szabadrúgás következik és nem középkezdés, így csak valami sci-fi varázslat után juthatott volna a ZTE az egyenlítő gólig.

A gyors gólváltás után egy kicsit leült a mérkőzés, bár mindkét csapat gyűrte az ipart, de helyzet nem nagyon alakult ki. Szünet után is biztonságra törekedtek a csapatok, nem volt rossz a játék, de ahhoz, hogy feltudjuk pörgetni a ritmust, Csercseszov mesternek cserélni kellett. A halovány Mercier helyett jött Tokmac, aki lendületet vitt a játékunkba, majd Auzqui és Laidouni is beállt, tovább erősítve a támadó szekciót. Meg is lett az eredménye, a ZTE teljesen beszorult (azért volt két kecsegtető kontrájuk), az utolsó 15 percben már a levegő is beszűkült a hazaiaknál, de derekasan állták a sarat. Szögletek jöttek futószalagon, szinte mindegyik helyzetig is eljutott, és mikor már elkönyveltük a ikszet, egy újabb Civic szöglet után Knoester középre fejelte a labdát, Traoré már elég szorongatott helyzetben a jobb kapufára bólintott, onnan meg a gólvonal mögé pattant a labda. Demjén még utána kapott, ki is kanalazta és lelkesen mutatta, hogy nála a labda és nem a háló fogságában, de hiába próbálta kijátszani a bíró és a VAR sasszemét, már a gólvonalon túlról húzta vissza a labdát.

Újabb vitatott eset, bár nem értem, hogy a magyar bíróknak miért nincs okosórájuk, de mindegy is, legalább a média duplán csámcsoghat mindkét gólunkon. Tegyék, jobb dolguk úgy sincs. A lényeg a három pont, a 11 pontosra duzzadó előny. Nincs idő pihengetni és még legalább 200 kameraállásból megnézni a gólokat, szombaton jön a Vasas, majd szerdán a Paks, jövő vasárnap meg a derbi.

Elindult a banzáj, győztünk, a ház nem esett szét, az aktuális lázunk meg gyógyszer nélkül is békés és örömteli nyugodalomra tért.