Craig Short: Ennél alaposabban már nem is csinálhattam volna

Az utolsó pillanatig bí­zott benne, hogy még idejében be tud iratkozni a pro licences tanfolyamra, ám mivel ez nem sikerült neki, hivatalosan legkorábban csak március végén lehet Craig Short a Ferencváros vezetőedzője. Az egykori hátvéd nem fél a fanatikusoktól, a tí­z évvel ezelőtti Lipcseit pedig Premier League-szintű játékosnak tartja, de már csak csereként számí­t rá. Szerinte a magyar játékosok taktikailag rendkí­vül magas szinten állnak, és kiváló a rúgótechnikájuk. A kispad körül kialakult helyzetet maga is kí­nosnak tartja, Berki Krisztián azonban az MLSZ-t hibáztatja.

Craig Short szerdán tudta meg, hogy nem ülhet le vezetőedzőként a Ferencváros kispadjára, mivel nemcsak hogy nem rendelkezik az MLSZ szabályzatában megkövetelt pro licenccel, hanem még a szövetség által kiskapunak meghagyott lehetőséggel sem tud élni, hiszen be sem iratkozott a tanfolyamra. Az FTC vezetői ezért két nappal a tavaszi szezonrajt előtt úgy döntöttek, hogy papí­ron a Ferencváros U19-es csapatánál dolgozó Tuboly Frigyest teszik meg vezetőedzőnek, a valódi edző azonban továbbra is Short.

– Miért kellett az utolsó pillanatig várni a bejelentéssel, hogy Short nem tudja teljesí­teni az élvonalbeli edzősködés feltételét?

– Azért, mert az utolsó pillanatig bí­ztam abban, hogy még a tavaszi rajt előtt leteszem a záróvizsgámat, meglesz az A licences bizonyí­tványom, és be tudok iratkozni a pro licences kurzusra.

– És, nem sikerült?

– Nem, pedig úgy volt, hogy a vizsgák már a múlt héten meglesznek, csakhogy csúszott a folyamat. Ezért voltam biztos benne, hogy nem lesz probléma. És ezért történt, hogy a klub nem készült fel arra, hogy valakit be kell dobni helyettem, ezért kellett rögtönözni a vészhelyzetben. De mindez csak a felszí­n, a továbbiakban is én és Ron Reid felelünk a Ferencváros szakmai munkájáért.

– Nem érzi kí­nosnak, hogy egy ilyen patinás klub egy strómant ültet le edzőként az első csapat kispadjára?

– De igen. És biztosí­thatok mindenkit, hogy ez a megoldás senkinek sem tetszik. Ha minden jól megy, március végére, legkésőbb április elejére meglesz a záróvizsgám és a diplomám az A licences kurzuson, és utána azonnal beiratkozom a pro licences tanfolyamra. Úgy tudom, abban a pillanatban le is ülhetek az NB I-es csapat kispadjára, legalábbis í­géretünk van erre az MLSZ-től.

– Kitől hallott először a Fradiról?

– Az édesapámtól, aki 1953. november 25-én ott ült a Wembley-stadionban az évszázad mérkőzésén, amikor 6-3-ra kikaptunk a “mágikus magyaroktól”. Azt is tudtam, hogy a Fradi az UEFA-kupában és a Kupagyőztesek Európa Kupájában a hatvanas-hetvenes évek fordulója környékén háromszor összecsapott a Liverpoollal, s kétszer tovább is jutott. De a legfrissebb hí­reket Keith Gillespie barátomtól kaptam, aki 1996 őszén a Newcastle United labdarúgójaként játszott a Fradi ellen az Üllői úton.

– Attól a Gillespie-től, az északí­r válogatott játékostól, akit a nyáron majdnem leigazolt a Ferencváros?

– Attól. Azt mondta, eszméletlen szurkolótábora van a csapatnak. Hogy micsoda szenvedély övezi a klubot, hogy Fradistának lenni szinte vallás. És csöppet sem hazudott, sőt. Szerintem még visszafogott is volt a minősí­tése.

– Ha már a szenvedélyt szóba hozta, önt nem akarták megverni a Fradi fanatikusai, mint az elődjét, Bobby Davisont?

– Ugyan, dehogy. Nekem kezdettől fogva kiváló a kapcsolatom a ferencvárosi szurkolókkal. Most, hogy jól játszottunk az előkészületi meccseken, kiváltképp jó, de korábban, amikor rosszul szerepeltünk, akkor sem fordultak ellenem.

– Mit jelent önnek az, hogy a Fradi edzője lehet?

– Óriási lehetőséget. Nem sok angol menedzsernek adatik meg, hogy külföldön dolgozzon, mi nem szí­vesen hagyjuk el a szigetünket, de ez most nekem egy hatalmas kihí­vás. Persze hiányoznak a gyerekeim, de azért szeretek itt lenni. Sokat tanulok, én is sokat átadok abból, ami az angol futballt jellemzi, remek tapasztalat.

– Nagyon más az itteni futball, mint amihez otthon hozzászokott?

– Nagyon. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy a magyar futball kifejezetten lassú. Viszont taktikailag rendkí­vül magas szinten állnak a magyar labdarúgók és a magyar csapatok.

– Ezt komolyan gondolja?

– Igen, ez a helyzet. Másfél éve vagyok itt Magyarországon, és mindig gyomorideget kapok, amikor az aktuális ellenfelünk rögzí­tett helyzetből hozza játékba a labdát. Remek a magyar játékosok rúgótechnikája, életveszélyesek szögletből, szabadrúgásból. Itt van ez az egykori Fradi-játékos, ez a Krisztián…

– Lisztes?

– Igen, Lisztes. Akkora gólt lőtt nekünk szabadrúgásból a negyedik fordulóban, hogy csak pislogtam.

– Szóval, akkor vagyunk jók, ha nem kell futni?

– Hát, körülbelül erről van szó. Az angol futball merő dinamizmus, lüktetés, állandó rohanás, én is azon vagyok, hogy egy kicsit felpörgessem a Fradi játékát. És azt hiszem, a téli felkészülés során sikerült is előbbre lépnünk ezen a téren.

– Amikor Bobby Davison után fél évvel megérkezett a Fradihoz, gondolta volna, hogy ön lesz a következő edző – legalábbis gyakorlatilag?

– Eszembe se jutott. Bobby még játszatni is akart, egy teljes és egy fél mérkőzést játszottam is, de hát túl a negyvenen ez már nem lehet az ember célja. Én menedzser akartam lenni, odahaza már foglalkoztam korábban a fiatalokkal, arra azonban álmomban sem gondoltam, hogy ilyen hamar egy magyar élvonalbeli csapat szakvezetője leszek.

– Mikor gondolt először arra, hogy Bobby napjai meg vannak számlálva az Üllői úton?

– Mindvégig az volt a benyomásom, hogy Bobby nem tervez hosszú távra a Fradinál. A csapat nem játszott jól, láttam Bobbyn, hogy nem érzi jól magát, pedig egyáltalán nem rossz szakember ő, csak valahogy nem passzoltak egymáshoz. Sem a csapattal, sem a szurkolókkal.

– Davison alatt a hagyományos angolt futballt próbálta játszani a csapat, a labdát előreí­velték, aztán reménykedtek, hogy az rápottyan Ferenczi fejére.

– Igen, Pista valóban egyedül vergődött a húsdarálóban, tényleg kissé sematikus volt a játékunk, bár meg kell jegyeznem, hogy ez a fajta futball már régen nem jellemzi az angol labdarúgást. Ma már a Premier League, de még a Championship csapatai is szinte kivétel nélkül a rövidpasszos focit játsszák, vagy legalábbis erre törekednek.

– Mi volt az elképzelése, amikor belefogott a téli átigazolások megszervezésébe?

– Veterán játékosokat akartam szerződtetni, a veteránon ne aggastyánokat értsen, hanem olyan futballistákat, akik már többéves élvonalbeli tapasztalattal rendelkeznek, akik nem gyerekek, akik mentálisan kemények, s akik nem csinálják tele a gatyájukat, ha idegenben netán az ötödik percben vezetést szerez az ellenfél. Nézze meg a Mancheseter Unitedet! Hátrányba került a Milan ellen, de ugyanolyan nyugodtan futballozott tovább, játszottak a saját játékukat, s a végén meg is nyerték a meccset. Anthony Elding, Sam Stockley, Csizmadia Csaba, Tommy Doherty ebbe a kategóriába tartozik. És a régebbiek közül Paul Shaw, Ferenczi, Lipcsei Péter. Már úgy értem, nem a Wayne Rooney-kategóriába, hanem a mentálisan erős játékosok közé. Ezenkí­vül pedig az volt a tervem, hogy egy szépen, látványosan futballozó csapatot hozzak össze.

– Ön szerint ki lehet az idény felfedezettje a fiatalabbak közül?

– Kulcsár Dávid.

– Ő Davison alatt egyáltalán nem tűnt ki.

– Nem, mert Bobby hátvédet játszatott vele. Gyors, energikus játékos, végigfutja a kilencven percet, elsöprő a lendülete.

– Hol rejtőzködött eddig?

– Mondom, a hátvédsorban. De amikor átvettem a csapatot, rögtön mondtam neki, Kuli, neked a középpályán, támadó szellemben kell futballoznod. Te nem védő vagy, neked lázba kell hoznod a közönséget, lázba kell hoznod az edződet. Te előremész támadni. De meglátja majd, Vass Máté is berobban a tavasszal, figyeljen csak oda a srácra. És Tóth Bencére is.

– A felkészülési meccseken még Joaquin is mintha megtanult volna futballozni, pedig ő az ősszel lelombozó teljesí­tményt nyújtott.

– Várjon az í­télettel, ő még gyerek, 21 éves, idő kellett neki, amí­g megszokja ezt a környezetet. Nem beszélve arról, hogy az önbizalma romokban hevert. De ebben a szerkezetben már ő is megtalálta a helyét. Nagy kár, hogy a keddi az edzésen combizomszakadást szenvedett.

– Mi lesz Lipcseivel?

– Ő is kap majd szerepet, persze nem kezdőként. Nehéz helyzetekben szükségünk lesz az õ hatalmas rutinjára.

– Megvan már a Haladás elleni kezdő tizenegye?

– Megvan, de nem mondom meg.

– Milyen helyezéssel lenne elégedett a szezon végén?

– Nem akarom megkerülni a kérdést, de először attraktí­v futballt szeretnénk játszani, aztán a többi már jön magától. Több gólt akarunk rúgni, mint az ősszel, azt akarjuk, hogy a szurkolók élvezzék a meccseinket, el akarjuk bűvölni a rajongóinkat.

– És a helyezés?

– Az első öt között akarunk végezni.

– Ez aztán bátor prognózis!

– Bí­zom a játékosokban, bí­zom önmagamban, bí­zom az elvégzett munkában. Nagy a hátrányunk, éppen ezért kevés a hibázási lehetőség, de hiszek abban, hogy egy jó rajttal a közönséget is magunk mellé állí­tjuk, aztán már nem lesz megállás.

– Úgy érzi, az átigazolások, az erősí­tések képessé teszik erre a csapatát?

– Biztos vagyok benne. Elégedett vagyok az erősí­tésekkel, húsz-harminc játékost néztem meg az elmúlt két hónapban, beszéltem magukkal a játékosokkal, olyanokkal, akik játszottak velük, ellenük, beszéltem az edzőikkel, megnéztem egy rakás DVD-t, szóval ennél alaposabban már nem is csinálhattam volna. Kipróbáltam őket a felkészülési meccseken, készen állunk a Haladás fogadására.

– Minden posztot betöltöttek?

– Mindegyiket. Többnyire duplán. Két csapatra való, használható futballistám van.

– Van olyan csapat Magyarországon, amelyik verhetetlen a Fradi számára?

– Szerintem nincs, pontosabban az a célom, hogy ne legyen. Persze a Videoton és a Debrecen nagyon erős, utóbbi már nem is kényszerül arra, hogy megossza az erejét a BL és az NB I között. És az Újpest, a Győr is igen jó csapat. Jól edzett, szakértő menedzserek által dirigált együttesek. De senkitől sem félünk.

– Mennyire fontos a közönség támogatása?

– Nagyon. Éppen ezért abszurdnak érzem, hogy szombaton üres lelátók előtt kell játszanunk. A profi futball szí­nház. Maga szerint rendeznének szí­nielőadást üres nézőtér előtt? Most mondja meg, kinek játsszunk majd közönségcsalogató futballt? Az üres lelátónak?

– Ön szerint van olyan NB I-es játékos, aki megállná a helyét a a Premier League-ben?

– Horváth.

– Milyen Horváth?

– A Videoton középhátvédje.

– Horváth Gábor. Miért pont ő?

– Játszottam ellene, testközelből ismerem, nagyon jó, kemény, képzett, fizikailag magas szinten álló labdarúgó. Ő simán el tudna játszani az angol élvonalban.

– Rajta kí­vül?

– Lipcsei, ha tí­z évvel fiatalabb lenne. Többet nem tudok mondani, a Premier League túl meredek egy magyarnak. Habár Kulcsár fizikumban, lendületességben, agresszivitásban megüti az angol élvonal szintjét, csak még túlságosan fiatal.

(Ch. Gáll András, origo.hu)