Horváth Ferenc

Biztosan nem tudjuk, hogy 1900 őszén pályára lépett-e, de, hogy játékvezetőként közreműködött az bizonyos.

1901-ben és 1902-ben kb. tucatnyi mérkőzésen lehetett játékosként az FTC tagja.

Ahogy Malaky Mihálynak, úgy neki sem játékos-pályafutása a meghatározó az FTC illetve a magyar labdarúgás történetében.

„Horváth Ferencnél senki sem volt hí­resebb a századfordulón a magyar futballban. Nemcsak azért, mert már gyerekkorában elvesztett fél-karja miatt ig feltűnt a pályákon a félkarú Horváth, de azért is, mert játéka kitűnő, felfogása, sportszeretete és munkakészsége pedig tökéletesebb volt, mint bárki másé. (…) Már abban a csapatban résztvett mint játékos, amely az FTC szí­neinek legelső képviselője volt. A Malakyakkal fejlesztette hirtelen komollyá az 1899-ben alakult zöld-fehér csapatot, s az egyesületen belül a szakosztály egyik naggyátevője lett. Egyike volt azoknak, akik az MLSZ megalapí­tását sürgették, s mikor Kárpáti Bélával az alakuló közgyűlést 1901-ben egybehí­vta, az őt titkárává választotta. A következő évben már főtitkára az MLSZ-nek! Kitűnő szakértelme, helyes felfogása arra ösztönözte, hogy a futball szervezeti megalapozottságát kiépí­tse. Ezért kezdeményezte a bí­róvizsgáló bizottság felállí­tását. S amí­g szervező erejét, széles látókörét a szövetségi életben érvényesí­tette, addig az FTC-ben is vezérlő fáklya volt a futballcsapat felvirágoztatása terén. Ezekből a fényes jellembeli tulajdonságokból fakadt hí­re-neve, személyének, tekintélyének tisztelete. S ezeket a tulajdonságokat megtetézte az, hogy gondolatait mindig pompásan tudta kifejezni, mert nemcsak a maga korának egyik utolérhetetlen szakértője volt a futballsportban, hanem kitűnő előadókészséggel is meg volt áldva. Igen sokszor hangoztatta, hogy nem a csapat sikere az első és mindenek felett álló cél, hanem a becsületes tiszta sportműködés, a sportoló jellemszilárdsága. Hosszú évekig komoly hatást gyakorolt ezzel a puritánsággal az FTC-re, és az egész magyar futballra is. Sportlapot is indí­tott abban is hirdette meggyőződését. 1914—1916-ig az MLSZ alelnöke is volt. Később azonban egyre jobban bántotta a futball szellemének átalakulása. Egy ideig harcolt felfogásaiért, azután lassan félreállt.” – emlékezik róla a Nemzeti Sport.