Fritz Alajos

Nem tartozott a kiváló képességű labdarúgók közé. Szorgalma és megbí­zhatósága révén azonban derék mestere lett a kapus szakmának.

A Rumbold-Payer Európa hí­rű hátvédpár alaposan megkönnyí­tette kapusteljesí­tményét. Két dolog volt, amit senki sem tudott utána csinálni, igaz, hogy azokat a bravúrokat a pályán kí­vül produkálta. A labdát olyan ügyesen forgatta az ujján, mint egy cirkuszi bűvész, a palacsintát, meg ha két méterről dobták a szájába, akkor is elkapta. Ilyen zsonglőr volt ez a „Bunkó”. A kapuhoz pályafutása vége felé hűtlen lett: a fogtechnikusoknál már jobbhalfot játszott.

(Nemzeti Sport)

Élete legnagyobb védéseit az 1910-es FTC – Barnsley mérkőzésen produkálta. A Fradi ekkor győzött először angol csapat ellen! (2-1) Fritz a II. félidőben szinte percenként hárí­tott nehéz helyzetekben. Rúgták, lökdösték, de a ferencvárosi kapus mindent hárí­tott, s a labda csak nem került a hálóba. Amikor a mérkőzés véget ért, ezrek tódultak a pályára. Fritz, a nap hőse a tömeg vállán jutott az öltözőbe.

Fritz utolsó mérkőzését a Fradiban pontosan 30. születésnapján játszotta. Erről a Vasárnapi Sportban, a Hét hőse cí­mű cikkben olvashattunk:

Harminc esztendős volt vasárnap Fritz Alajos, az FTC kapusa. Harminc hosszú esztendő súlyával a vállán és fiatalos rajongással a szí­vében, sok mindenféle nehézséget leküzdve ment el vasárnap Bécsbe, hogy a tartalékokkal tömött FTC csapat kapus miatt ne jöjjön zavarba. Két hét óta Tápiósülyön katonáskodott. Az elmúlt szombat éjjel olyan későn kapta meg a szabadságot, hogy félórát kellett teljes felszereléssel futnia, hogy az utolsó vonatot elérje. Reggel már a bécsi gyorson ült, hogy Bécsben a mérkőzést lejátszva, nyomban visszautazhasson, nem a kényelmes családi fészekbe, hanem a táborba, az indulást váró bajtársak közé. Ilyen áldozatra képes az önzetlen sportember, harmincadik születésnapján, alig egy héttel az indulás előtt. Mert mire e sorok megjelennek, a mi „öreg” barátunk, talán már a frontra, az olasz határ felé masí­rozik.

Fritz a harctérre került, s mikor visszatért, már nem lépett többet pályára az első osztályú bajnokságban. Élete egyetlen válogatott mérkőzését éppen az olaszok ellen, az első magyar-olaszon (6:1) játszotta.

Szakmája révén még játszott a Fogtechnikusok csapatában jobbhalfot, aztán végleg visszavonult a labdarúgástól.

Klubjai: 33 FC (1903-)

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)