Domonkos László

Hosszú évekig a BTC-ben, majd az MTK-ban (1904-13: 102 bajnoki; egy-egy bajnok- és kupagyőztes csapat tagja) védett, ahonnan válogatott is volt.

Domonkos volt a magyar labdarúgás első nemzetközi szintet elérő kapusa. Mozgása az akrobaták, labdabiztonsága pedig a zsonglőrök ügyességével vetekedett. Bátorsága a vakmerőség határát súrolta. Az angol kapusok mintája nyomán hazánkban új iskolát teremtett. Már nem öklözésre és lábbal való védésre törekedett, hanem lehetőleg megfogta a labdát. Ha kellett vetődéssel hárí­tott (előtte Holics kivételével nem nagyon vetődtek a kapuvédők). Kontinensünk legjobb kapuvédői között tartották számon. Mindössze 24 éves koráig volt válogatott, ennek oka Zsák Károly megjelenésében keresendő. A válogatottban két büntetőt is hárí­tott.

Az 1907/08 évi bajnokság legjobb játékosának választották. A jeles hálóőr azonban nem csak brilliáns védéseiről volt hí­res, hanem a nem túl sportszerű életmódjáról is. Társaitól a „Jajczay” gúnynevet kapta, mert minden szabadidejét a Kerepesi út – Festetics utca sarkán lévő pincehelyiségben töltötte…

Pályafutásának csúcsa után, 1914-ben igazolt az FTC-hez. Bemutatkozása volt csapata ellen rosszul sikerült, nem tudott megállapodni zöld-fehér szí­nekben.

A világháborús években halálhí­rét keltették. 1915 végén több újság – még a bécsi is – nekrológot jelentetett meg. Néhány nap múlva jött a cáfolat:

„Kedves szerkesztő úr! Amely szerint én a fronton hősi halált haltam volna, nem felel meg a valóságnak. Élek, és a legjobb egészségnek örvendek. Tisztelője: Domonkos László”

A harctéren golyót kapott a lábába, s a legendás kapus megrokkant. Negyvenegy évvel később, 1956-ban hunyt el.

(Antal Zoltán, Hoffer József, Nagy Béla és Hoppe László í­rásainak valamint az MTK kiadványainak felhasználásával)