Mátrai Sándor
Orosházáról, mint válogatott atléta került az Üllői útra!
Eleinte még tagja (később aztán kikerült) volt a helsinki olimpiára készülő 4×100-as futóváltónak (10.9 másodperc volt a legjobb ideje!), valamint távolugróként (egyéni legjobb: 699 cm) és magasugróként (egyéni legjobb: 183 cm) is jeleskedett.
Magna néven érkezett az Üllői útra és csak később, a futballcsapat tagjaként „keresztelték” el Mátraira! A „keresztapa” Gulyás Géza, csapat kapusa volt.
Amikor felvették a TF-re, a szabályok szerint át kellett volna mennie a főiskolára. Atlétikában volt, futballban viszont nem volt I. osztályú csapata a TF-nek, így futballistaként maradhatott a Kinizsiben.
A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült, hogy a hátvédsorban (középen és jobb oldalon is) egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes.
– Vonzott a csapatsport. Szép a futás száz méteren vagy élvezi az ember, ha nagyot ugrik távolba, de a futball, ahol tizenegyen küzdenek egymásért, az mégiscsak más. Pedig távolugrásban még hét métert is ugrottam! Érdekes, ezt akkor értem el, amikor már rendszeresen futballoztam. A Kinizsi atlétikai szakosztálya ugyanis megkért: induljak el egy versenyen, mert minden pontra szükség van. Rajthoz álltam 100 méteren. 11.1 másodperccel megnyertem a versenyt. Annyira megörültem, hogy labdarúgó létemre atléták között győzni tudtam, hogy örömömben hét métert ugrottam távolba…
Ami futballista pályafutásomat illeti: Orosházán kezdtem a helyi Kinizsiben. Azután következett a Budapesti Kinizsi – két sportágban is, de végül a játékos hiánnyal küzdő labdarúgókhoz aláírtam az igazolást. Már 1953 tavaszán akkor még szélvészgyors középcsatárként rúgtam a labdát. Első bajnoki meccsemen négy gólt szereztem! Ma sem tudom, hogyan: az egyiket a 16-osról fejeltem a kapuba!
Csatáréveim nem sokáig tartottak. Sebes Gusztáv tanácsára lettem hátvéd. A Kinizsiben a hátvédsor közepére nem kerülhettem, mert ehhez ki kellett volna szorítanom onnan Kispéter Mihályt, akit példaképemnek tekintettem. Jobbhátvéd lettem. Helyezkedni tudtam, de egy az egyben sem maradtam alul, s az atlétikában rám ragadt gyorsaságom is kamatoztatni tudtam. Az elhíresült becsúszó szereléseimről csak annyit: volt hozzá adottságom, de rengeteget gyakoroltam, s bizony sokszor ezért éktelen horzsolások „díszítettek”. Kikísérleteztem azt is, hogy a kezemmel csökkentsem az esésemet. Lényeges volt a kellő pillanat kiválasztása is. Mielőtt beavatkoztam, azt mutattam az ellenfélnek, hogy kifulladtam. Ilyenkor megnőtt az önbizalma és hosszan szöktette magát. Ekkor alkalmaztam a becsúszó szerelést. Kockázattal járt, de a legtöbbször más megoldás már nem kínálkozott. Elmondok egy esetet. A Ferencváros-Vasas mérkőzésen történt a Népstadionban. Pál Tibi a felezővonalon túlról indult a kapunk irányába. Nyugodtan vezette a labdát, mert senki nem tartózkodott a közelében. Ő nem látott engem, utánaszaladtam és a kellő pillanatban eldobtam magam. Tibi nagyon dühös lett, amikor feltápászkodott, ezt kiáltotta:
– Honnan az ördögből kerültél elő?
httpvh://www.youtube.com/watch?v=KP6YhC5v9T8
a sprinter
a becsúszó szerelések mestere
Atléta múltjának eredményeként éveken át a leggyorsabb magyar labdarúgónak bizonyult. Gyorsaságához az esztendők folyamán egyre több labdarúgó erény csatlakozott. Technikailag sokat csiszolódott. labdakezelése biztonságossá, a bal lába is „használhatóvá” vált. Fejjátéka kezdettől fogva kitűnő volt. Nagyszerű ütemérzéke, valamint bátorsága révén a becsúszószerelések valóságos mesterévé vált. A szélsőhátvéd helyén jól kamatoztatta a csatársorban szerzett tapasztalatait. Gyakran futott fel a támadásokkal és pontos beadásokkal teremtett lehetőséget a támadók előtt. Taktikai érzéke is kifogástalan volt. A söprögető szerepkörében sorozatosan kitűnő teljesítményt nyújtott. Remek védő volt, sohasem szerepelt fegyvertárában a durvaság, a kíméletlenség. Példás küzdőképességgel és sportszerűséggel rendelkezett.
A hatvanas évek elején már ő volt az FTC csapatkapitánya. Mint ilyen, bizonyára az 1965-ös Vásárvárosok Kupájának az átvétele a torinói győztes döntő után felejthetetlen… Magyar futballcsapat kapitánya európai kupát azóta sem emelhetett a magasba. (Sajnos erről a sporttörténeti pillanatról a magyar fotósok nem készíthettek felvételt, hiszen ki sem engedték őket „Nyugatra”… Egy homályos Telfotó és az olasz televízióban egy pillanata az, amely ezt a fradisták számára örömteli eseményt az utókornak őrzi.)
Mátrai, Rákos, Fenyvesi és Albert
Mátrai három világbajnokságon vett részt (1958, 1962, 1966) és játékával ott is a jobbak közé tartozott. Egész pályafutásával kitűnt, népszerűsége is óriási volt, nem véletlenül rendezett tiszteletére – és Fenyvesi Máténak is – a Fradi elnöksége búcsúmeccset 1969-ben (1968-tól az Egyetértés játékosa volt, így az 1967/68 évi VVK döntőről is lemaradt…). Ez a hatvanas években bizony még ritkaságnak számított. Nem csak a Népstadionban, hanem a Vienna elleni bécsi visszavágón is – az osztrákok kérésére! – fellépett a Hohe Warte pályán a két ferencvárosi világklasszis. Búcsúmeccse külföldön (!) azóta sem volt senkinek…
Pályafutása végén nyilatkozta:
— Szeretni kell a futballt és jól játszani csak teljes szívvel lehet. Ezen a téren talán én is példát nyújtottam a fiataloknak, mint ahogy példát mutattak az én eszményképeim, Kispéter Mihály és Börzsei János, ők sem ismertek lehetetlent és ha éjjel kettőkor ébresztették volna fel őket, hogy játszani kell, örömmel mentek volna. Engem is mindig fűtött a vágy, hogy ott legyek a csapatban, helyet kapjak a válogatottban. Marad néhány fájó emlékem, de mindez már a múlté és igyekszem csak arra emlékezni, ami szép volt, jó volt.
Mátrai Sándor az FTC történetének legtöbbszörös (81) válogatott labdarúgója. Orosházán az ő nevét viseli a labdarúgó stadion.
(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás írásainak felhasználásával)
Sanyi iskola társam volt.Barátságos kedves ember az Evangélista gimibe (ma Táncsics G ) jártHa haza jött mindenkivel beszélt.Orosháza OMTK örökös tagja .Orosháza labdarugás díjjas és aBerta József Alapivány javaslatára lett a pálya névadója készűlt el a mell-szobra és emlékszoba őrzi a zemlékeit tárgyait a Stadionban.Labdarugo kispályás torna őrzi emlékét minden évben.Szűcs
Isten nyugosztalja minden idők egyik legnagyobb magyar hátvédjét, és egyik legnagyobb fradistáját!!! RIP, MÁTRAI SÁNDOR! Az én generációm szivében ÖRÖKKÉ élni fog!!!
FELEJTHETETLEN MARAD SANYI ! GYORSASÁGA, KERESZTEZÉSEI, BECSÚSZÓ SZERELÉSEI !!!
AZ EREDMÉBYSORA ÖNMAGÁÉRT BESZÉL: 80-SZOR VOLT VÁLOGATOTT !!!
Tudja valaki, hogy miért kellett elhagynia a Frdait ? Előre is köszönöm a segítséget !
Akkoriban a labdarúgásban és más sportágakban sem létezett profizmus (szocializmusban ugyebár ez nem lehetett). A sportolók állami cégeknél voltak papíron állásban. A Honvédet értelemszerűen a katonaság, az Újpesti Dózsát a belügyminisztérium, a Fradit ha jól emlékszem a Húsipar (Közvágóhíd) támogatta.
Mátrainak azért kellett elmenni az Egyetértésbe, hogy gebint tudjanak neki adni, mivel az Egyetértés a vendéglátóipar csapata volt. Ott egy évet töltött és ismét középcsatárt játszott.
Ps.
Egyetlen egy kivétel tettek, ami profi sortolást illeti, mégpedig Pap Laci esetében. Neki megengedték, hogy profi boxoló legyen.
Ezen azért pontosítani kell. A Fradi hivatalos „támogatója” (ha úgy tetszik: tulajdonosa) az élelmiszeripar volt. Előbb a szakszervezet (ÉDOSZ), utána a minisztérium (MÉM = Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium).
Mátrai eltávozása sem ilyen egyszerű, három – egymástól független oka volt, melyek közül az említett a legkisebb. Ugyanis a Fradit bomlasztó III/III-as akcióként olyan pletykákat terjesztettek róla, melyek ellen védekezni nem tudott, de egyre nehezebbé tette a helyzetét.
És végül a legfontosabb: Lakat a két kiöregedő klasszist – Mátrait és Fenyvesit – le akarta cserélni fiatalabbakra, hogy akcióképes maradjon a csapat. És Mátrai helyettesítésére ott volt Páncsics, akihez csatlakozott a feltörekvő Bálint.
Én szerencsés voltam,mert játszhattam ellene.A Géczi Pista meg évfolyam társam volt a TF-en.Mind kitűnő ember is volt,és a maiak a sáros nyomukba sem érnek.Most egy válogatott középhátvéd/Juhász/nem tudja 30 méterre passzolni a labdát,egy Dzsuzsák nem arra törekszik,hogy áttörje a védelem szélét és beadjon,ezek alibi focit játszanak.Felpasszolják a labdát és vissza lögybölik azonnal,akkor miért vannak ott.A Varga Zoli átvette és már fordult is le.Borzasztó volt ellene játszani,nem tudtad,merre fog elindulni.Az7 edzői kar is nokedli,nincs tartás bennük.Nem követelnek a játékosoktól,mert félnek,hogy megbuktatják őket.A vezetők,meg tök hülye „újgazdag” tolvajok,nem is lesz itt egy darabig foci!
Ha jól tudom, Grosics Gyula bácsin kívül egyedül Mátrai az, aki magyar labdarúgóként három világbajnokságon is pályára lépett!
Istenem, bár egyszer lenne valaki, aki nyomukba ered…
Ha jól tudom, hárman vannak, Sipos Ferenc is „háromszoros” …
A Tüdő, valóban, igazad van, köszönöm.
Gábor, miért? Miért? Miért? Évszázadon át ontotta klubunk a világklasszisokat, aki meg vidéken született (Lakat, Kispéter, Dalnoki, Orosz stb. stb. stb.) amint tudott, Fradista lett. És ha ma egy 22-23 évesre azt mondják Magyarországon, hogy tehetséges, de még érnie kell (pl. Németh Krisztián) akkor azt kérdem, könyörgöm, hova, mikorra? Még 50 évig? Egy Juhász Pista (Juci) 18 évesen első meccsén 3 vagy 4 gólt rúgott, pedig nem is volt kifejezetten csatár. A Császár 18 évesen Európa egyik legjobb csatárának számított. Vargazoli 20 éves korára Európa egyik legnagyobb klasszisának számított. De nézzétek meg a VVK-győztes csapat összeállítását: Géczi, Páncsics 21 éves, Rátkai 23 éves, Varga, Juhász 20 éves stb. Istenem, hogy ez miért múlt el, és hogy jöhetne vissza???
Csodálatos tudású és csodálatos eleganciával futballozó játékos volt. Hál’Istennek nagyon sokszor láthattam Őt a hatvanas évek Fradijában és a válogatottban egyaránt. Akkoriban nem negatív gólaránnyal – hihetetlen szégyen egy Fradira nézve!!! – végzett a csapatunk a bajnokságban, hiszen a Novák-Mátrai-Páncsics hátvédhármas szinte feltörhetetlen volt még a klasszis ellenfeleink számára is… és voltak csatáraink, akikre ez a név nem csak papíron illett rá! Többségüket – európai és világklasszisokra tessék gondolni! – a Fradi nevelte fel! Miért nincs ma utánpótlása annak a klubnak, amelyik évtizedeken keresztül arról volt híres, hogy klasszisok garmadáját nevelte fel, olyanokat, akik, az akkori, világszínvonalú magyar futballban már tizenéves korukban stabil helyet tudtak kivívni maguknak és klasszis mivoltukat hétről-hétre bizonyították a Fradiban és a válogatottban egyaránt. Albert, Varga, Szőke, Juhász – nem akármilyen klasszisok voltak pályafutásuk idejében és mindannyian 16-17 évesen játszottak először a csapatban.
Csaba, igazad van, Trenton, sajnálhatod! Óriási játékos volt! Gyerekkoromban ha meghallottam a Fradi (vagy a válogatott) összeállítását, kétszer nyugodtam meg: ha átszott Mátrai és a Császár. Onnantól kezdve nagy gond nem volt. Fiataloknak mondom: a Barca szurkolóknak az a legfontosabb, ha Messin kívül Puyol játszik. Na, a Sanyi volt a mi Puyolunk. (Tisztelem a katalánt, de Sanyi kicsit többet tudott, pl. sokszor játszott középcsatárt, sőt jobbszélsőt is(!) igaz, Fradista barátaim?
RIP Mátrai sanyi, a Mennyek országában van is Üllői út 129.
(Garas Péter, irígyellek, de nagyon!!!) Hogy Neked ez megadatott!
Sosem felejtem el amikor, még a régi falelátos pályán, szedhettem neki és a többi csodálatos focistának labdát!!!
Fantasztikus játékos lehetett, sokszor sajnálom, hogy nem abban a korban éltem.
AZT KíVÁNOM A FRADINAK,HOGY SOK MÁTRAIA LEGYEN A JÖVŐBEN.NYUGODJON BÉKÉBEN.