Ebedli Zoltán – Boldog születésnapot Zoli!
A Fradi több mint száz éves törtelme során voltak olyan játékosok, akik nélkül nem lehet elképzelni a Ferencvárost, akik úgy ivódtak a szurkolók szívébe, mint a legközelebbi családtagjainak. Ha azt halljuk, hogy „Ebédlő” vagy „Ebi”, akkor mi Fradisták nem a konyhára és nem is a békák egyedfejlődésére gondolunk, hanem egy örökké bohém, szertelen játékosra, aki úgy irányította a csapatot, mint Leonard Bernstein a Londoni Filharmonikusokat, és aki olyan pontos, tért ölelő átadásokkal indította a csatárokat, hogy arról csak a legendák szintjén lehet beszélni.
Ebedli Zoltán. Ha csak a statisztikai adatok nézzük, Ebi akkor is kiemelkedő személyisége lenne a Ferencvárosnak. 395 tétmérkőzésen lépett pályára, 64 gólt szerzett, kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, tagja volt az 1974/75-ös KEK döntőbe jutott csapatnak, a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnoka. Tekintélyes lista, de a statisztikai adatokon túl Ebedli Zoltán olyan egyénisége volt a Ferencvárosnak, melyek méltán emelik a legendák sorába.
Játéktudásáról egy kedves történet keringett a hetvenes években. Nagypapa az unokájával ment ki a Szentélybe. A fiatal fiú minden labdaérintésnél felugrott a helyéről, amit egy idő után a nagypapa megunt, és így szólt az unokához: – Ferikém, csak akkor ugorj fel, ha a jobb oldalon Pusztai Laci bácsi egyszer csak el kezd futni. Az unoka értetlenül meredt a nagypapára, de visszaült a helyére. Néhány perc múlva a nagypapa megbökte az unokát: – Ferikém, emelheted a hátsódat! – Nagypapi, de nincs is nála a labda! – nézett meredten a fiú. – Nyugodj meg fiam, az mindjárt olyan menetrendszerűen fog érkezni, mint a hatos villamos. Látod, Pusztai Laci bácsi elindult, pedig nincs is nála a labda, de ott középén, az a göndör hajú Zoli bácsi mindjárt a lába elé varázsolja. Neki csak le kell futnia a kornerzászlóig, beadni és Nyíl bácsinak meg csak bólintania kell, a bírónak meg kettőt fütyülnie. – mosolygott az öreg és néhány pillanat múlva már lelkesen tapsolt, amikor megzörrent az ellenfél hálója. – Igazad volt nagypapi! – örvendett az unoka – Zoli bácsi tényleg egy varázsló!
Ebedli magánszáma 1977 tavaszán a Békéscsaba ellen
A történet természetesen hamiskás egy kicsit, de talán visszaadja azt a varázslatot, amivel Ebedli Zoli hosszú éveken át örvendeztette a Fradi szurkolóit. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy honnan ered a foci iránti elkötelezettsége, mosolyogva csak ennyit válaszolt: „labdával a hónom alatt születtem”. A labda annyira oda is ragadt hozzá, hogy 1961-ben, nyolc évesen már jelentkezett a Ferencvárosi egyik toborzóján. Onnantól kezdve már el is dőlt a sorsa.
Csanádi Ferenc edzősége alatt, 1973. február 16.-án, csereként mutatkozott be a felnőttek között. Ő volt a fiatal titán, a „nagy öregek” között: Géczi, Páncsics, Juhász, Szőke, Albert, Branikovits. Eleinte nem is sikerült tartósítani a helyét a kezdőben, de tehetsége hamar a csapatba követelte. Mint a legtöbb fiatal, ő is egy kicsit „elszállt” a kezdeti sikerektől, majd jött Dalnoki Jenő aki nagyon gyorsan visszarángatta a földre: „Úgy kivágott a csapatból, hogy csak lestem”. A mellőzés nem tartott sokáig, a mester és a játékos hamar egymásra talált. Az igazi áttörést, pályafutásának csúcsát az 1975/76-os bajnokság hozta meg számára. A legkedvesebb időszakáról, Nagy Bélának így mesélt a nyolcvanas évek elején:
Úgy érzem nem is lehet más, csak az emlékezetes 1975/76-os bajnokság. Erre az időszakra, a szép sikerre örökké örömmel gondolok vissza. A folytatás már nem egészen úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Van úgy, hogy élvezet a játék, minden jön magától, nincs szenvedés, nyűglődés, egyszerűen nem tudok elfáradni a 90 perc alatt. Máskor meg semmi sem úgy sikerül, ahogy elgondolom. Szeretem a futballt és szó szerint a játékot. A labdarúgás számomra a legszebb játék.
Az említett Dalnoki féle „aranycsapat” mellett maradandót nyújtott az 1980/81-es bajnokságban is és elévülhetetlen érdemeket szerzett a bajnoki cím megszerzésében. A bajnoki címeken túl számos érdekesség is fűződik a nevéhez. A 75/76-os bajnokcsapatban az összes bajnokin játszott, a rá következő évadban csak egy bajnokin nem játszott, majd a 77/78-as szezonban az összes mérkőzésen pályára lépett. Három szezonban mindösszesen egy bajnokit hagyott ki, mely páratlan teljesítmény! Nem csak a mértani pontosságú átadásai jellemezték, de gólerős játékos is volt. A 76/77-es idényben volt leggólerősebb az NB I-ben, minden harmadik mérkőzésén bevette az ellenfél kapuját (11 gól 33 mérkőzésen).
A válogatottság nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Csupán 12 alkalommal húzhatta magára a magyar válogatott mezét. Vajon miért lett mellőzve a korszak egyik legjobb középpályása? Zoli szerint a háttérben Törőcsik Andrással való örök barátsága húzódik. Legendás kapcsolatuk (zöld-fehér kontra lila-fehér) 1971-ben a BVSC pályán kezdődött, ahová Zoli az egyik görög barátja miatt ment ki és ahol Mezey György irányította az edzéseket. A labdához való „viszonyuk”, egy kissé bohém életvitelük hamar összehozta őket. Egy vele készült interjúban azt mondta, hogy az akkori MLSZ vezetés utasította Baróti Lajos szövetségi kapitányt, hogy válasszon Ebedli és Törőcsik között, mert ők együtt rossz hatással vannak a csapat többi tagjára. A kapitány Törőt választotta.
Zoli pályafutása sem volt zökkenőmentes. Bohém természete, szókimondó, állandó igazságkereső megnyilvánulásai sokszor hozták kellemetlen helyzetbe. Talán ennek is volt köszönhető, hogy 1984-ben (sokak szerint Vincze Gézával való nézeteltérései miatt) a megfiatalított Fradiból az örök riválishoz, az Újpesti Dózsába szerződött, amit a szurkolók egy része nem nagyon bocsájtott meg neki. Főleg akkor vált sokak szemében „közellenséggé”, amikor 1984. október 27-én (egy nappal a születésnapja után), lila-fehér szerelésben lőtt gólt a Ferencvárosnak (érdekesség a 2:0-ra elvesztett mérkőzésen, hogy a másik gólt egy szintén volt ferencvárosi játékos, Kerekes szerezte).
Rab, Takács, Pogány, Ebedli, Szokolai és Dzurják
Szíve azonban hamar visszahúzta és nem is tudott nemet mondani Dalnoki Jenő hívó szavának. Tapasztalatának, és soha meg nem kopó játékintelligenciájának is köszönhető, hogy az előző év borzalmas szereplése után (majdnem kiestünk az NB I-ből) a Fradinak sikerült az élmezőnyben végeznie. Utolsó mérkőzését 1986. június 7.-én játszotta, bár 1988-ban egy „búcsúmérkőzésen”, több társával együtt (Szokolai, Rab, Takács, Pogány) még pályára lépett.
Ebedli Zoltán, nekünk Fradistáknak örök legenda marad. Koch Robi mesélte egyszer, hogy amikor a Fradihoz került, számára Ebedli Zoli volt a mintakép, és mindent elkövetett, hogy megtanulja az akkor már legendás középpályás jobb külsős bokamozdulatát, mellyel még becsukott szemmel is oda rúgta a labdát, ahová csak akarta. Robi mosolyogva mondta, hogy bár egy szintet sikerült elérnie, de Zoli rúgótechnikáját képtelenség volt megtanulni, mert az vele született.
1973-ben, a bajnoki bemutatkozása után rövid riport készült vele, melyben így foglalta össze a „terveit”: „Megértettem, hogy a labdarúgás nagy lehetőségeket tartogat a számomra. Én pedig élni szeretnék ezekkel a lehetőségekkel. A Fradiban nőttem fel és itt is kívánom befejezni – úgy tizenöt év múlva – a pályafutásomat.” Zoli betartotta az ígéretét. 1973. február 16-án lépett először a pályára zöld-fehérben, és 1988. július 30-án búcsúzott el játékostársaival a Fraditól.
Mai napon ünnepli Ebedli Zoltán a 70. születésnapját. Boldog születésnapot Zoli!
– lalolib –
Drága Ebédlő! JÓISTEN éltessen sokáig születésnapod alkalmából erőben egészségben! Hálát adok a sorsnak h megadatott nekem h láttalak élőben játszani! Szeretettel:Schmeichel Gabi
https://www.youtube.com/watch?v=DGtQXF1WhLY
Felejthetetln élmény volt az utolsó üllői úti Albert Stadionos bajnoki meccsen (FTC – Újpest 2-1) a kettes szektor elé kihelyezett molinót olvasni: Ebedli Zoltán a Ferencváros királya. Köszönöm hogy láthattam focizni ésmagam is kiabálhattam: E-BED-LI ZO-LI!!!
a legjobb játékos akivel egy csapatban játszhattam.az én istenem éltessen zoli. strausz lászló
Laci, hogy mennyire szerettünk Benneteket… Ti vagytok a Ferencváros hej! hej! Az a gól a Tatabánya ellen…
Szabi a rövid pipába…
Bocsánat a késéséért, de Isten éltessen Ebedli Zoli! Istenem, hogyan tudott indítani! Aki elküldte a Fradiból….Inkább nem írok semmit.
Zolika-Tibike! Rajtatok nőttem fel!
Bocsánat a késéséért, de Isten éltessen Ebedli Zoli! Istenem, hogyan tudott indítani! Aki elküldte a Fradiból….Inkább nem írok semmit.
Zolika-Tibike! Raktatok nőttem fel!
3 évvel ezelőtti bejegyzésemet tudom csak ismételni … AZOK A BOLDOG SZÉP NAPOK… Azóta senki sem írt ide, senki nem kívánt boldog szülinapot a Fradi gyönyörűséges történelme egyik legnagyobb bálványának … 😥 SIC TRANSIT GLORIA MUNDI!!! 😥 Zoli! A legnagyobb királyok egyike maradsz!!! Miért nem tanítod meg ezt a sok mai szerencsétlent, hogy miként kell bokából emelni, passzolni, hogy kell ívelni??? A Fradinak nem kellesz? Annyi professzor hemzseg ott??? 😥
2 éve is írtam, most is megteszem, ha kis késéssel is: Az „Ebedlizolik” miatt lett sokszázezer ember „gyógyíthatatlanul” és „menthetetlenül” örökre Fradista. Megkésve is: NAGYON boldog születésnapot kívánok kamaszkorom egyik legnagyobb bálványának és NAGYON JÓ egészséget! Ebedli Zoli! Miattatok volt érdemes AKKOR élni!!! A Jóisten egyik nagy adománya, hogy nagyon sokszor láthattam játszani (mit játszani? VARÁZSOLNI!) Ebit, a született zsenit! „Nyilasi – Ebedli – Mucha – kinéz ma nektek egy jó nagy ruha! ” – harsogta Kalap vidéken bárhol, mindenütt … (talán csak Diósgyőrben nem, mert egyetlen helyként az országban, ott kisebbségben voltunk) …
Boldog születésnapot Ebédlő!
Nem ázunk és nem fázunk Ebedli a császárunk!
Boldog szülinapot Zoli!!!!! Úgy indítani senki sem tudott és ma sem tudnak mint ahogy TE tudtál!!
Mikor lendült a lábad mindenki azt hitte, hogy balra rúgod a labdát, de közben a jobb szélsőnket indítottad, ezt a világon senki sem tudta és ma sem tudja utánad csinálni!!! Remélem a mostaniak közül lesz olyan fiatal akit meg tudsz tanítani erre kivételes indításra. Isten Éltessen sokáig!!!!
Zoli!
Isten éltessen sokáig erőben, egészségben! A mai Fradinak is nagy szüksége van rád! Kívánom, hogy legyen könnyebb az életed. Hajrá Zoli! Hajrá Fradi!
A zöld-fehérek nevelése, 13 hónappal idősebb bátyjával, Ferenccel együtt lépkedett előre a Fradiban a korosztályos csapatokban. hamar kitűnt kiváló technikai képzettségével, az átlagot messze meghaladó, kivételes rúgótechnikájával. Később szinte ez lett a „védjegye”, ha manapság megemlítik bárhol a nevét, klubhovatartozástól függetlenül a szurkolók csodálattal vegyes tisztelettel emlékeznek tért ölelő indításaira, „fordításaira”, lövéseire.
Tagja volt a 11 év után ifjúsági bajnoki címet szerzett Fradinak, ő volt az új generáció egyik vezéralakja a másfél évvel fiatalabb Nyilasi Tibor mellett. 1973 februárjában, egy Dunaújváros elleni MNK-meccsen játszott először tétmérkőzésen a Ferencvárosban, Csanádi Ferenc volt akkor az edző. Aztán Dalnoki Jenő nagy fiatalításba kezdett a zöld-fehéreknél, Ebedli pedig egyre inkább vezéregyénisége lett az „új” csapatnak. Erre az időszakra – természetesen amellett, hogy sikerült megtörni az Újpesti Dózsa nagy sorozatát az 1976-os bajnoki címmel, illetve hogy 1975-ben KEK-döntőt játszott a Fradi – a „nagy fiatalítás” címszóval emlékeznek a terminus tanúi.
Dalnoki Jenő e korszakbeli debütálása egybeesett Viczkó Tamás és Magyar István NB I-es bemutatkozásával, az idény során átesett a tűzkeresztségen Kelemen Gusztáv, Onhausz Tibor és Takács László, s játszott a korábban csak egy bajnokin pályára lépő, még tizenéves Nyilasi Tibor, valamint Ebedli Zoltán is.
A korszak legnagyobb feltűnést keltő eredménye a Kupagyőztesek Európa-kupájának döntőjébe jutás volt, a társai által Ebinek, vagy Ebédlőnek becézett középpályás a sorozatban két találkozón lépett pályára. Alapember volt ellenben az 1976-os bajnoki Fradiban, a következő keretben (a név után a szereplési számok): Hajdu József 25 – Martos Győző 29, Bálint László 30, Rab Tibor 30, Megyesi István 24 – Ebedli Zoltán 30, Nyilasi Tibor 28, Mucha József 26 – Pusztai László 25, Szabó Ferenc 29, Magyar István 27. Játszottak még: Kelemen Gusztáv 20, Juhász István 18, Branikovits László 8, Takács László 6, Kollár József 5, Viczkó Tamás 5, Vépi Péter 3, Staller János 2, Géczi István 1, Engelbrecht Zoltán 1. Tehát csak a két középső védő és Ebedli játszott minden találkozón!
Két évvel később Dalnoki Jenőt Friedmanszky Zoltán váltotta az edzői poszton – kevés Fradi-edző produkált olyan gyorsan eredményt, mint ő. Azonnal megnyerte a csapattal az argentínai világbajnokság miatt kicsit elcsúsztatott Magyar Népköztársasági Kupát, a Pécsi MSC 4-2-es legyőzésével. Nem egészen egy év múlva újra MNK-döntőt játszott a Fradi, igaz, akkor kikapott a Rába ETO-tól. Azzal a vereséggel lezárult egy különleges szakasz: 1974 és 1979 között – hat kiírásból mindössze egyszer – 1975-ben fordult elő, hogy a Ferencváros ne nyerje meg az MNK-t, vagy legalább ne végezzen a sorozatban a második helyen.
A bajnokságban már nem ment ennyire pazarul. Dalnoki Jenővel 1978-ban a kilencedik helyen zárt a csapat, Friedmanszkyval ugyan 1979-ben második lett, de az aranyra nem volt esélye. Főleg nem 1980-ban, amikor újra visszaesett és csak hatodik lett.
Ezek után nyilvánvaló volt az edzőváltás – Friedmanszky korábbi játékostársa, Novák Dezső vette át a csapatot. Az egykori világválogatott jobbhátvéd Dunaújvárosból tért vissza az Üllői útra, a Kohászból jó középcsapatot formált az évek során. A Fradiból pedig bajnokot! Különleges volt az idénykezdet: a zöld-fehérek 1-0-s félidő után egy nyolcast lőttek a mester korábbi csapatának, a Dunaújvárosnak. Ennek ellenére nem az őszi, hanem a tavaszi szezonban teljesített jobban a gárda: április elejétől június közepéig nyolc bajnoki mérkőzést nyert meg zsinórban. Az utolsó előtti fordulóban a Pécs elleni 4-0 meghozta az újabb bajnoki címet – a duplájával már 30 gólnál járó Nyilasi Tibor pedig az európai Aranycipő-verseny táblázatának élére ugrott. (Más kérdés, hogy a magyar bajnoki zárás után Bulgáriában a „megtáltosodott” Georgi Szlavkov megelőzte.) Ebedli Zoltán ebben a csapatban is kulcsszereplő volt. A keret: Kakas László 33 – Jancsika Károly 31, Judik Péter 34, Rab Tibor 28, Takács László 33 – Ebedli Zoltán 31, Nyilasi Tibor 34, Mucha József 29 – Murai Sándor 28, Szokolai László 29, Pogány László 34. Játszottak még: Koch Róbert 18, Major Ferenc 12, Mörtel Béla 12, Szepessy László 12, Mészöly Pál 11, Pusztai László 8, Horváth Róbert 7, Szabó Ferenc 7, Tepszics Ignác 2, Hajdu József 1, Zsiborás Gábor 1.
A nyolcvanas években a jó kezdést nem követte hasonlóan jó folytatás. Az 1981-es bajnoki címet nemzedékváltás s recesszió követte. Két ezüstérmet (1982, 1983) követően a Fradi a középcsapatok közé esett vissza, ezt már jelezte az 1983-as 12. helyezés, ami a klubtörténet legrosszabb bajnoki eredményét jelentette a magyar labdarúgó-bajnokságok kiírása, 1901 óta. Ebedli Zoltán klubot váltott: egyik legjobb barátja, Törőcsik András klubját, az Újpesti Dózsát választotta, miután úgy érezte, az Üllői úton nem kapja meg a neki kijáró megbecsülést. Egy évet töltött lila-fehérben, majd még egy szezonra visszatért a Fradiba. Búcsújakor a klubtörténet második, miután azóta Lipcsei Péter megelőzte, immár a harmadik legtöbb találkozón szerepelt játékosa. 559 hivatalos mérkőzés áll a háta mögött.
1986 után még az ESMTK, majd két svéd csapat a Syrianska Föreningen és az IF Södertälje játékosa volt, végül Burgenlandban, Oberdorfban zárta le játékos-pályafutását a kilencvenes évek elején.
A magyar válogatottban 1976 és 1983 között 12 mérkőzésen szerepelt. Pályafutása befejezése után edzői karrierje nagy részét a Fradi korosztályos csapatainál töltötte.
http://www.mlsz.hu/blog/2013/10/26/hatvaneves-a-valaha-volt-egyik-legnepszerubb-fradista/
A mai Fradi-nak a legnagyobb baja, hogy hiányoznak az Ebedli Zolihoz hasonló, hibáikkal is szerethető egyéniségek. Nekem ő is egy darab Fradi. Isten éltessen Zoli!
javítva
Blaszfémia jellegű, de minden tiszteletem és kegyeletem mellett is mosolyra fakasztó elütés szegény Nagy Bélát Nagy Bálának nevezni…
Ebedli Zoli pályafutásának érdemi részéről sajnos lemaradtam, de ez nem von le abból semmit, hogy Isten éltesse!
Sajnos akkor még nagyon fiatal voltam amikor Ebedli Zoliért rajongtak a Fradi szurkolók. Ha előttem nem születik ennyi komment nem is írtam volna ide, de ezeket olvasva sajnálom, hogy lemaradtam róla. Nyilasival szenzációs kettős alkothattak.
Boldog születésnapot Zoli bá!
Kedves Zolika!
Születésnapod alkalmából kívánok hosszú életet, boldogságot és jó egészséget.Zolika! Nekem mindig „Zolika” maradsz, hisz a fradi történetének annyi élményét éltük át együtt, mint apa és fia. Boldog vagyok, hogy ez a fradi családdal együtt osztályrészemül juthatott.
Az eltiltással „szép” születésnapi ajándékot kaptál, amit gyorsan felejts el.
Sok szeretettel: Karcsi bácsi
Ebedli Zoli és Pusztai Laci játéka miatt lettem én örök FRADISTA !!! KÖSZÖNÖM NEKIK !!!!! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT !!!!
AZ EGÉSZ ÉLETED TANANYAG KÉNE,HOGY LEGYEN MINDEN TESTNEVELÉSI EGYETEMEN!!! ELÉG,HA CSAK AZ ÁLL ITT AMIT MINDEN FRADISTA TUD: ALBERT A CSÁSZÁR, EBEDLI A KIRÁLY!!! ISTEN ÉLTESSEN MÉG NAGYON SOKÁIG!!!!!!!!
Ha jól emlékszem, akkor 1976-ban láttam először „élőben” játszani (talán a Csepel ellen). Felejthetetlen volt, minden megmozdulásán látszott, hogy élvezi a játékot. Tudom, hogy a múlt néha feltupírozza az emlékeket, de ahogy az előbb lacimadár is forgalmazott, azokban az években mindenünket oda adtuk volna a Fradiért.
Boldog születésnapot Zoli!
Boldog szülinapot, Ebi! A legnagyobb királyok egyike volt, igazi tanár, sőt PROFESSZOR. Mai ifjak, nem tudtok elképzelni olyan hajszálpontos, 30-40-50 m-es átadásokat. A cikk minden szava igaz. Éveken át „hátradőlve” figyelhettük a koreográfiát: Ebi indítja Puszit, aki elnyargal, mértani centerezés, érkezik Nyíl és máris zörög a háló. Csak azért nem mondhatom, hogy legnagyobb kedvencem, mert abban a 74-75-76-os csapatban mindenkit imádtam, az életemet, véremet, vesémet adtam volna értük, ha kell. Na, most Ottenért vagy Somaliáért stb. (már elnézést), nehéz lenne.
B-közepes korszakom, azok a csodálatos ’70-es évek…Miatta, miattuk a „világvégére” is elutaztunk.
Ebédlő még nagyon sok boldog születésnapot!!! Számomra, még a „Nyílnál” is nagyobb legenda!
Még pár éve is kint volt a Hungária körúton a kerítésre kiírt igazság: EBEDLI ZOLI A KIRÁLY !Labdát azóta sem tud senki úgy adni, mint Ő. Emlékszem még a serdülő előmeccsek Képújság kiírásaira a nemzetközi találkozók előtt: Góllővő: EBEDLI, EBEDLI, EBEDLI !
Kedves Zolika!
Isten éltessen még nagyon hosszú ideig a világban és a Fradiban.
Nem csak fantasztikus labdarugó voltál -és vagy- hanem egy ragyogó kis emberke is. Csibészség, humor, jóakarás és mindaz ami egy nagyon jó labdarugónak kell. Ez volt jellemző Rád és talán ha egy mai világban lettél volna ilyen klasszis akkor valamelyik igazi európai nagy Club szineiben is focizhattál volna. További sikereket az életben, a Fradiban! Szeretettel: Karcsi bácsi
A tartalékcsapat háza táján volt valami Szeiler ügyvezetése alatt.
Nagy Bélától tudom, hogy V.G. „utálta ki” a Fradiból…
Egy év múltán helyreállt a világ rendje.
Szegény feleségem legnagyobb kedvence volt minden Fradijátékos között… És ah
És ahogy indítani tudott…
A nagy kedvenc! Csodálatosan emlékeztetek meg róla. Megérdemli, mert ahogy a cikkben is van, kevesebb napfény jutott rá,mint amennyit megérdemelt volna. Isten éltessen Ebi!