Gerendás András
Balösszekötőként kezdte Békéscsabán, majd jobbhátvédként folytatta a Bp. Haladásban. 1955-ben került a Ferencvároshoz. Mindkét lábával jól kezelte a labdát, de fejjel is kitűnően bánt a labdával. Legszívesebben a balfedezet posztján szerepelt.
Amikor a Fradihoz igazolt még Griecs András néven szerepelt, majd a csapatkapitány Kispéter magyarosította a nevét. Egy Békés megyei község ihlette meg Misát, így lett Griecsből Gerendás.
– Hol kezdted a labdarúgó pályafutásodat?
– A Békéscsabai Előrében. Amikor egyetemista lettem, akkor fölkerültem Budapestre a Haladáshoz – az ötvenes években így hívták a BEAC-ot.
– S mikor igazolt le a Fradi?
– Én még a Budapesti Kinizsihez kerültem 1955-ben. Akkoriban az FTC-t is elkeresztelték, de hiába volt piros-fehér a színe, mi azért ízig-vérig fradistának vallottuk magunkat.
– Említetted, hogy ’62-ben elmentél.
– Igen, de nem egészen önszántamból. Egy évet még a Debreceni VSC színeiben játszottam, majd afféle levezetésként elmentem a Láng Vasashoz, ahol akkoriban Dékány Pofi volt a tréner. Fél évig szerepeltem ebben az NB ll-es gárdában.
– Volt egy megjegyzésed, hogy nem egészen önszántadból távoztál az Üllői útról.
– Ez szó szerint így igaz. Amikor Tátrai Sándor után Mészáros Dodó lett a vezetőedző, közölte velem, hogy nem tart igényt a játékomra, nem férek bele az elképzeléseibe.
– Gondolom, ezért megorroltál rá.
– Nevetni fogsz, nem. Tudomásul vettem. Annál is inkább, mert olyan tehetséges fiatalok nőttek fel addigra, mint például Páncsics Miki. Világos, hogy ők jelentették a hosszú távú perspektívát, a jövőt.
– Melyik volt az igazi posztod?
– Nagyon szerettem középhátvédet játszani. Általában gondolkodva fociztam, megpróbáltam a csatár elképzelését kitalálni.
– Melyik volt a legjobb Fradi, amelyikben játszottál?
– Talán az 1959-es, amelyik így állt fel: Horváth – Mátrai, Gerendás, Dalnoki – Vilezsál, Kocsis – Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Nemcsak nagyszerű csapat volt, de jó haverként is összetartottunk.
– Ha jól tudom, téged Griecsnek hívtak eredetileg.
– így van. S tudod ki volt a keresztapám a Fradinál?
– Ki?
– Kispéter Miska. Kezébe vett egy térképet és Békéscsaba mellett elkezdte keresni a helységeket. Nini, itt van Gerendás. így lett ez a nevem, amelyet később aztán a Belügyminisztériumban hivatalosan is felvettem.
– Bandikám, öregfiúk meccsekre kijársz még?
– Nem. Valamikor én szerveztem az old boy csapat életét, a hazai utakra és a külföldi túrákra, de azt hiszem, ebből is kiöregedtem. Tudod, mikor játszottam utoljára? Legalább tíz éve van már. Obsitos vagyok én már itt is, ott is.
– Gyűjtőd a régi újságokat?
– Drága édesanyám, ő hosszú éveken át rakosgatta, én meg nem nagyon törődtem ezzel. Néhány sportemlékem megvan, meg azokat, amiket a mama elrakott, azok a megsárgult sportújságok. Öreg fejjel jöttem rá, milyen jó lett volna ezeket mind-mind megőrizni.
Mi pedig őrizzük Gerendás emlékét, hiszen a fenti beszélgetést követően, négy év múlva „átigazolt” az égi Fradiba…
(Nagy Béla)
Vélemény, hozzászólás?