dr. Koch Róbert: 63
A Ferencvárosi labdarúgás története során számtalan olyan játékos szerepelt zöld-fehérben, akik a professzorai voltak ennek a csodálatos játéknak, de erről „hivatalos” diplomával nem rendelkeztek. Közel harmincan azonban vagy a pályafutásuk közben, vagy utána szerezték meg azt a tudományos fokozatot, mely után már doktorként folytatták hétköznapi életüket. Köztük voltak olyanok is, akik a profi foci mellett végezték felsőfokú tanulmányaikat, ezzel nem kis feladat elé állították saját teljesítőképességüket. Foci vagy tanulás? Tanulás vagy foci? Örök kétely, melyre csak személyenként lebontva lehet a válaszokat megfogalmazni.
Ma, december 9-én ünnepli 63. születésnapját, dr. Koch Róbert, akit 1979-es bemutatkozása után hamarosan, mint Nyilasi Tibor méltó utódaként emlegettek, aki sérülésekkel tarkított pályafutása során két „ütemben” lépett pályára zöld-fehérben, és aki mindezek mellett állatorvosi diplomát szerzett. Ezekkel együtt pályafutása kalandosra és nagyon tanulságosra is sikeredett.
Robival először a focipályán „futottam” össze, a hetvenes évek elején. Emlékszem, úgy szerepelt egy korosztályos megyei válogatottban, hogy két-három évvel fiatalabb volt nálunk, de akkor már szóbeszéd tárgya volt, hogy visszautasította a Vasas ajánlatát, mert számára csak egyetlen csapat létezett, a Ferencváros. Édesapja, aki szintén állatorvosként dolgozott Hajóson fanatikus Fradistaként mindent elkövetett, hogy fia minél hamarabb „megfertőződjön”. A hatvanas évek végén a Bács-megyei település több alkalommal látta vendégül a Fradit, mely elsősorban annak volt köszönhető, hogy Robi édesapja jó barátságban volt dr. Fenyvesi Mátéval, aki a Hajóstól nem messzi Jánoshalmán született és szintén állatorvosként dolgozott.
A zöld-fehérek megkeresésére sem kellett sokáig várni. Az utánpótlásban kezdte, ahonnan egyenes és főleg gyors út vezetett a felnőtt csapatig. 1978-ban egy nemzetközi utánpótlás tornán, az akkori NSZK-ban gólkirály lett, és olyan csapatoknak lőtt gólt, mint a Fulham, a Mönchengladbach és a Celtic. 17 és fél esztendős volt csupán, amikor bemutatkozott az első csapatban a Nemzeti Bajnokságok Kupáján 1979 áprilisában. Bajnoki bemutatkozása sem váratott sokat magára, a Vasas ellen lépett pályára először az NB I-ben, 1979. június 9-én.
A foci mellett az állatorvosi hivatás is vonzotta. A Fradi szeretetén túl, a szakma szeretete is családi örökségnek számított, így 18 évesen nem csak az ellenfeleket „varázsolta” el a játékával, hanem az egyetemi padokat is koptatta. Az már örökké megválaszolatlan kérdés marad, hogy ez a kettősség mennyire befolyásolta a pályafutását. Nagyszerű szervező, remekül cselező, a hetvenes éves szurkolói zsargonjával élve „fifikás” játékos volt, aki hosszú időre kibérelhette volna a Fradi irányítói posztját. Sokak szerint az egyetemi tanulmányok miatt (saját bevallása szerint is heti 2-3 edzésen vett csak részt) nem sikerült a teljességet elérnie a Fradiban. Sokan még azt is ráfogták, hogy „lébecol”, hogy kerüli a kemény edzéseket, pedig nem erről volt szó. Jövője miatt fontosnak tartotta a tanulmányait is. Reggel nyolcra ment előadásra, onnan indult edzésre, majd vissza az egyetemre, ahol este hatig tartottak a szemináriumok. Érezte ő is, hogy a kettős terhelés miatt nem olyan a kondija, ezért felajánlotta, hogy reggel hatra eljár erőnléti edzésekre, de ahogy később fogalmazott, „erre az ötletemre senki a füle botját sem mozdította a klubban”.
Ettől függetlenül számos siker fűződik a nevéhez. Az 1981-es dél-amerikai túrán négy gólt is szerzett. Az Independientét két góljával verte a Ligaválogatottként pályára lépő Ferencváros Mendoza városában. Az 1980/81-es bajnokcsapat tagja. 18 bajnokin egyszer talált be, Zalaegerszegen a 72. percbe állt be a csapatba és egy perc múlva pontot mentett, a 4:4-re végződő meccsen. Az 1981/82-es szezonban 16 meccsen, háromszor talált a kapuba. Az 1982/83-as csapatban 22 meccsen szerepelt, 1 gólt szerzett. Az 1983/84-es szezonban 21 bajnoki meccsen 6 gólig jutott. Az UEFA kupában az Eindhoven elleni odavágón remekül ment neki a játék. Az 1984/85-ös szezon jól indult a számára, hat bajnokin kétszer is gólt szerzett, majd megsérült. Ebben az idényben, öt és fél bajnoki mérkőzés alatt ötven szabálytalanságot követtek el ellene az ellenfél védői. A Rába elleni mérkőzésen (az volt a „fél”) Szepesi olyan durván rúgta meg Robit, hogy a belépő után ölben kellett levinni a pályáról: szétnyílt a lába. Ráadásul ennél az esetnél a bíró Koch „szimulálása” miatt a 1 perces hosszabbítással sújtotta a Fradit!
Németországban operálták, és bár a műtét sikerült, de utána egy „hétköznapi” baleset miatt veszélybe került a további pályafutása. A mielőbbi visszatérést elősegítően Hajóson lépett pályára (feljebb is léptek egy osztályt), majd 1988-ban Németországba, a negyedosztályba (később feljutottak a 3. vonalba) szerződött, ahol a játék mellett praktizált is. A szíve azonban visszahúzta a Fradihoz:
„Ismét átakartam érezni azt, amikor elfutok a szélen a Fradi pályán, a nézők biztatnak, miközben zúg a Hajrá, Fradi! Ennél nincs nagyobb élmény.” – mesélte személyes találkozunk alkalmából. A semmivel sem pótolható Fradi érzésen túl sokat jelentett, hogy egykori példaképe és játszótársa, Nyilasi Tibor hívta vissza 1991 nyarán. Ősszel, három alkalommal lépett pályára, sérülése sokkal komolyabban megviselte, mint gondolta. Az őszi szezon végén már nem akarta tovább terhelni a sérült lábát, ezért végleg visszavonult, harminc évesen.
A Nemzeti Sportban a következő mondatokat lehetett olvasni róla: „…ahogy olykor letűrt sportszárral nekilódult, látványosan cselezett és feltartóztathatatlanul futballozott, az embernek az volt az érzése, meg sem áll a világhírnévig.” A sérülések és az állatorvosi hivatás iránti elkötelezettsége megakadályozta abban, hogy eljusson a világhírnévig, de nekünk, akik látták játszani zöld-fehérben, örökké a kedvencünk marad.
Dr. Koch Róbert amellett, hogy az öregfiúk csapatában pályára lép, 2010. októbertől tagja a honlapunk munkáját segítő, „felügyelő” Tempó, Fradi! Alapítvány kuratóriumának.
Boldog születésnapot, Robi!
https://24.hu/sport/2021/01/02/koch-robi-fradi-hajos-portre/
Egy Üllői úti Fradi meccsen láttam játszani,a következő jelenetre máig emlékszem.A védő sorból előrevágott labdába mielőtt földet ért volna futtában úgy ért bele,hogy azzal több ellenfelet elküldött hangyászni 🙂
Koch Robi, Isten éltessen sokáig!!! Jaj, mai fiatalok, ha tudnátok, micsoda spíler volt! ’83-ban Eindhovenben a holland szurkolók és újságírók csak hüledeztek, amikor hozzá került a labda … a hollandusok akkoriban éppen 2-szeres VB-ezüstérmesek voltak …
Kedvencem..
Nagy spíler volt, a sérülések megakadályozták abban, hogy nemzetközi karriert futhasson be. De az, hogy diplomás lett, az, hogy EMBER lett, az is ér annyit, mint a gólok. Boldog születésnapot Robi, egy ismeretlen „egyidős”.
Isten éltessen Robi.Jól eltelt ez a pár év,és örülök hogy én is hajósi vagyok.
Isten hozott az ’50-ek klubjában! Boldog szülinapot földi!!! HAJRÁ FRADI!
A BVSC pályáján a Pálháza elleni Szabadföld Kupa döntőn 4-1re nyert Hajós. Ő 2 gólt rúgott és a hátán vitte a Szpilettel a csapatot. Fantasztikus este volt.
HAJRÁ HAJÓS, HAJRÁ ROBI!!!
Boldog szülinapot Robi. A pengés játékod az, ami a mostaniakból hiányzik. Megtaníttathatnád velük.
Boldog szülinapot Robi! ( Egy „táborlakó” 🙂 )
Boldog születésnapot, és sok szeretettel köszöntelek – az ötvenen túliak – „táborunkban” 😉
1983.5.22.győr. ha az a kapufa bemegy……….. szép volt Robi.
ő is ezt mondta
én is mindig erre gondolok….