Feljegyzések a fotelból – Méltatlanul a zöld-fehér mezhez
Húsz percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felálljak a fotelból és gondosan összehajtogassam a Fradi sálamat és betegyem a szekrénybe. Egyrészt nem akartam, hogy a felújított és megjavított fotelem maradandó károsodást szenvedjen, másrészt úgy gondoltam, a szent ereklyeként dédelgetett sálamnak ezt a szenvedést nem szabad látnia.
Mikor a fotel helyett inkább a szőnyegre ültem, az első szó, ami eszembe ötlött, a méltatlan volt. Az sem okozott problémát, hogy a szünetben szép komótosan elfogyasztjuk a húsvéti vacsorát. A tojás is lassan főtt meg, de egy pillanatra sem idegeskedtem, hogy lekésem a folytatást. A sonkaevés közben sem figyeltem az órát, a gyomrom sem rándult görcsbe, hogy vajon miről is maradok le.
Amikor újra a tévé elé ültem, már második félidő közepén jártunk. Az feltűnt, hogy nem látom Csizmadia szőke fejét, és csodálkoztam azon, hogy Lipcsei Peti nem csak öt percet kapott. Amíg felfedeztem a csapatban a változásokat, újabb percek teltek el úgy, hogy azt láttam, hogy tizenegy zöld-fehérbe öltözött Fradista kergeti a labdát és kétezer néző bosszankodik azon, amit lát. Mert amit láttunk szombaton, az méltatlan a Ferencváros nevéhez, a hagyományaihoz.
Eddig mindig megpróbáltam óvatosan fogalmazni. Bár az eddigi mérkőzéseinken is láthatóak voltak az alapvető hibák és hiányosságok, de úgy voltam vele, egyrészt nem vagyok szakember, másrészt, mint örök optimista mindig bíztam a csapat feltámadásában. Ennek most vége. Amikor a huszadik percben elpakoltam a sálamat már tudtam, hogy az eddigi hiú ábrándoknak befellegzett. Annak ellenére, hogy nem vagyok Hegylakó, nem nagy bátorság kijelenteni, hogy a Fradi 110 éves történelmének egyik legrosszabb csapata a mostani. Azért csak az egyik, mert az elmúlt egy-két évben, még ennél is rosszabb képességű játékosoknak adatott meg, hogy Sárosi, Deák, Rudas, Dalnoki, Novák, Albert, Nyilasi, Gera mellett, önálló adatlapot kapjanak a honlapunkon, és részesei legyenek dicsőséges történelmünknek.
Vajon lehet ezen csodálkozni, amikor még edzőnk sincs? Vagyis hivatalosan van, bár a neve most nem ugrik be, de talán valamelyik híres sörmárkához hasonlít, de a Fradi felnőtt csapatának kispadján még nem ült egyszer sem. Van helyette egy menedzser kettős, akiknek meg papírjuk nincs arról, hogy értenek a labdarúgáshoz. Eddig csak viccelődtünk azon, hogy nem a papír számít, de mikor a mérkőzés huszadik percében szépen komótosan elraktam a sálamat, már tudtam, hogy ez nem is olyan vicces. Ez tragikomikus ugyan, de ez nem egy „showderklub”, ahol tehetségtelen emberek próbálják jó kedvre deríteni a közönséget. Ez kérem szépen a Ferencváros ahol eddig nem volt jellemző, hogy olyan játékosok viseljék a zöld-fehér mezt, akik méltatlanok hozzá.
2010-ben megértük ezt is. Meg azt, hogy egy negyven éve a Fradiért szurkoló (és egy éve a Fradi múltjának feldolgozásában résztvevő), a mérkőzés huszadik percében összehajtja a zöld-fehér sálat és elteszi a szekrénybe az emlékei mellé. Mert azért még érdemes lelkesedni, azért még érdemes dolgozni. De amit szombaton foci helyett láttunk, azért nem érdemes kockáztatni öregapám foteljának az épségét, és nem is érdemes felutazni száz kilométert azért, hogy teli torokból kiabáljam bele a Ferencvárosi éjszakába a „Hajrá, Fradi!-t”. Mert kiknek is szurkolok én valójában? Ha most kimennénk a pesti utcákra és megkérdeznénk olyan Fradi szurkolókat, akik részesei voltak a huszadik századi Fradinak, valószínűleg egyetlen játékos nevét tudnák megmondani a mostani csapatból.
Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy lassan a Szentély közönsége is elfogy. Bár most hallani olyan híreket, hogy a tábor hamarosan visszatér, de vajon minek? Legfeljebb önmagukat fogják szórakoztatni és azt a néhány száz nézőt, akik még megszokásból veszik az útjukat az Üllői út 129 felé. A legnagyobb gond az, hogy lassan nem csak a közönség fog elfogyni, de maga a Ferencváros is.
Ha most a kedves olvasó úgy érzi, hogy a fotelszurkoló átesett a ló túlsó oldalára, akkor lehet, hogy igaza van. Talán meg lehet bocsájtani, hiszen az aktuális jegyzeteket mindig közvetlenül a mérkőzés után írom, és ilyenkor nem mindig szoktam a józan eszemre hallgatni (ha még maradt egyáltalán). Ráhagyom magam a hangulatomra, az érzéseimre. Azok meg most a béka feneke alatt vannak. Bár azt nem tudom pontosan, hogy az milyen mélységet jelent, de azt egyik illemhely graffiti felirata szerint a béka feneke alatt is van élet – csak néha odébb kell lökni a békát, hogy kapjunk levegőt.
Most is ezt kéne tenni, csak mivel mostanság túl sok béka van a nyakunkon, nem tudom igazán, hogy kiket is kéne először arrébb lökni ahhoz, hogy újra friss és üde levegő lengje be az Üllői út 129-et.
– lalolib –
7 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Méltatlanul a zöld-fehér mezhez bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
nem könnyű igazságot tenni. érdekes amiket Nagy László írt, van benne igazság bőven. de egy szurkoló másképpen viselkedik, ott az érzések dominálnak. lalolib nagyon sokunk véleményét irta le, mert akik látták a meccset, biztos, hogy hasonlóan éreztek. persze tudom, hogy toleránsnak kéne lenni és a bajban is kiállni a csapat mellett. mi ki is fogunk, de azért a hibákat sem lehet elhallgatni.
és ahogy lalolib írta, ahhoz, hogy újra friss és üde levegő lengje be a szentélyt, elég sok békát arrébb kéne lökni.
Kedves lalolib
Egy nagy hìrnév ellen nem lehet kûzdeni. Minden siker (és minden kudarc) mögött kemény munka í ll. A sikerre nincs garancia. Amit tehetnek szeretett klubunk sportolòi az, hogy pròbí lnak méltòk lenni az FTC hìrnévéjéhez. Ehhez szìvòs, kemény munka kell. De ehhez bizalom és türelem is kell. Kell, hogy bìzanak a szurkolòk azokban, kik ott harcolnak a zöld-fehér szinekért.
Szerintem rosszul tesszük, ha a jelen FTC-éjét a nagy mùltù FTC-éje ellen jí tszuk ki.
Ennek a Fradinak mùltja , jelene és jövôje is van. Ennek a Fradinak kiví njuk e legjobb eredményeket, és ennek a Fradinak sikereit és kudarcainat éljük í t. Nincs csak egy mùlt FTC. Nincs csak egy jelen FTC. Nem ví laszthatjuk el a jövô FTC-éjét sem a jelentôl. Aki az egyiket a mí sik ellen kijí tszani akarja, az végleg í rt a Klubunknak.
Nem ví rhatjuk el, hogy a külföldrôl érkezett focistí knak az FTC azt jelentse, amint nekünk.
Budapest azonban egy különleges folt Euròpí ban és a Fradi egy különleges csalí d. A legsví bossabb Sví b, a legcsehebb cseh, a legszerbessebb szerb mí r egy generí ciò utí n, Budapestiebb lessz a „benszülöttnél“. Egy generí ciò utí n mí r a legkülföldiebb FTC jí tékos (vagy annak fia) Fradistí bb lesz mint a legzöld-fehérebb fradista.
A Fradiért két oldalròl folyik a harc. Itt van az angol tulajdonos és befektetô. Ott meg a szurkulò. Mindkét oldal az ô Fradijí ért harcol. De valyon melyik az „igazi“ ? Nem lenne jobb a „mi“ Fradinkròl beszélni és harcolni ? Végre arròl van szò, hogy az aki befektet, az eredményt is ví r bizalmí ért. Legyen az szurkolò vagy tulajdonos. Itt nincs külömbség szurkolò és tulajdnos között. Némi sértés azt í llìtani, hogy ha gyôzünk, akkor a „mi“ Fradink gyôzött. Es ha vesztünk, akkor az ô Fradijuk vesztett. A „mi“ Fradink gyôz és a „mi“ Fradink veszt.
A sikerre nincs garancia. Megtehetünk mindent, a legtökéletessebb mòdon, ami tôlünk függ. A toví bbi mí r nem a mi dolgunk. Bìzzuk rí azokra, akik értenek a dolgokhoz.
Ha egy angol szakember felají nlja nekünk tudí sí t, akkor tanuljunk is tôle valamit. Ô is fog majd tôlünk tanulni ha mink is elsají tìtsuk azt, amit ô képes nekünk adni.
Ha egy külföldi befektetônek Klubunk irí nt ilyen sok türelmmel van, akkor milyért nincs nekünk türelmünk ? A „mi“ Fradinkròl van szò.
Aki csak a mùlt Fradiért rajong, az elveszti a kapcsolatot a mai FTC-hez. Egész mí s problémí kal küzd a mai FTC mint a mùlt FTC-éje. Bìzunk benne, hogy ez az FTC mí r egész mí s nehézségeken is í tment mí r. Mikor 1911-ben a Blackburn Rovers Budapesten 8:1-re verte az FTC-ét, akkor bizony le lehetett volna inteni és mondani, hogy ebbôl a Fradibòl ùgy se lessz semmi, hadjuk abban, nincs értelme, térjünk í t biciklisportra, ott toví bbra megyünk. A jelenlegi FTC-ét épp annak köszönhetjük, hogy nem ìgy tettek, hanem eltanultí k és elsají tìtottí k azt az angoloktòl ami hií nyzott még az FTC focijí bòl.
Ne í ldozzuk fel ezt az FTC-ét valamilyen ideí lisért. íssunk mély gödröt egy FTC-ének, mely a mùltbòl maradt valami í lom, ha egy ùj FTC-ének í llja az ùtjí t. Ennek az FTC-ének nem lenne mùltja, ha nem alkalmazkodott volna a jelen adotsí gokhoz. Ví ltozni kell valaminek. Nekünk is.
Örülök, hogy az FTC bisztos kézben van, és tulajdonosa van. Legyünk hí lí sak. Mi szurkolòknak is épùgy muszí ly, méltònak lenni, klubunk hìrnevéjéhez, mint a sportolòknak, ha mí r ezt elví rjuk tôlük. Mi az vagyunk, ha kitartunk klubunk mellett. Ne felejtsük el, hogy az Üllôi ùti fí k nem csak nekünk nyìlnak, hanem azoknak is, akik utí nunk jönnek, ha mí r régen le í stak bennünket. A „mi“ Fradink az Övék is. Mitôlünk függ most, hogy nekik is legyen FTC-jük.
Kedves lalolib. Lí tom, hogy te is a kemény és szìvòs munkí nak hìve vagy. Végre nem egyszerû munka az, fémért í sni a mélyben és felhozni azt, mint szìnarany reményében gyors babérokért futkí rolni. Kedves beszí molí said kitartò munkí ròl tanuskodnak. Nem kis munka a legboszantòbb körülmények közt is pròbí lni, derüllí tònak maradni.
Remélem lesz erôd kitartani. Sok szerencsét és kitartí st kiví nok munkí dhoz.
Nagy Lí szlò
Sajnos táborral könnyebb lenne, de nem csak a kártya miatt nincs szurkolás…
Hozzá teszem, hogy én már Zalaegerszegről hazafelé is edzői hibák sorozatára vezettem vissza a pontvesztést, és azóta is vallom, hogy Short nem tud meccselni.
Ha egy Fradi edző ezt nyilatkozza: „Amíg a Vasas ellen rengeteg helyzetünk volt, ma szinte helyzet nélkül játszottunk. Idegesek voltunk, viszont a védelmünk jó volt. így elégedettek lehetünk az egy ponttal.” – akkor annak semmi helye sincs a kispadon.
Nehéz értelmes mondatokat találni egy ilyen mérkőzés után. Kérdések lennének bőven, de úgy érzem teljesen fölösleges mert „nem érti magyart”, meg sajnos a focit sem. Hazai pályán ennyi védekező játékossal játszani, akik ráadásul még passzolni sem tudnak, képtelenség mérkőzést nyerni. ELől meg Pista is jobban tenné ha pihenne egy kicsit, mert már az üres kapuba sem tud betalálni. Doherty, Stocley, Morrison, Wolf – vajon mit keres a kezdőben? Dohertynek egyetlen átadása sem sikerült. A szünetben miért Csizit kellett lehozni? És minek kellett beállítani Petit?
Nagyon keserves tavasz elé nézünk. Kiesési gondjaink talál nem lesznek, de a 10. helynél előrébb nem fogunk végezni.
Kedves Lalolib! Látom már te sem vagy a régi. Eltűnt az irónia, a szavak játékossága, a kedves, bohém stílus. Még így is finoman fogalmaztál, nem tudom hogyan álltad ki, hogy nem küldöd el melegebb éghajlatokra a szakmai stábot és a játékosokat. Mellesleg mjozef22 megtette helyetted és megteszem én is.
Kedves Short Úr! Önnek nem a Fradi kispadján van a helye!
AMi a békákat illeti. Tényleg sokan vannak és tényleg úgy rátelepedtek a Fradira, hogy már nem kapunk levegőt. De már én sem reménykedem abba, hogy lesz itt változás. Valahogy kihúzzuk nyárig, de kétlem, hogy van olyan ember aki megtudná mondani, hogy mi lesz akkor. Nincs csapat, nincs edző, nincs néző és lassan a Ferencváros sincs.
Tisztelt Short Úr!
A – http://www.ftcbk.eu/2010/04/03/ferencvaros-kaposvar-0-0/ fotókkal frissítve – mérkőzés beszámolóban Ön elindult. Jó lenne ha nem várná meg a TÁBOR „T” betűs feliratát, mert az csak olyanoknak „jár”, akik tettek is a Fradiért, nem keveset: Dalnoki, Novák, Nyilasi, Varga…..
Méltatlan lenne, ha Ön is felkerülne erre a képzeletbeli listára, úgy hogy szerintem a képen látható irány jó! Csak meg ne álljon Angliáig. Talán a vitorlás bizniszhez jobban ért, mert a foci ezen része nem magának való.