Toldi Géza jelentette a ferencvárosi hagyományok folytatását

Toldi Géza jelentősége és hatása a magyar labdarúgásra

Elmondja: Pataki Mihály

(Vasárnap délután fél 6 órakor kezdődik Toldi Géza jutalomjátéka)
A Ferencváros visszavonuló csatára még egyszer felhúzza a zöld-fehér mezt, s kiáll az ellen a csapat ellen, amelynek az edzője lesz az új évadban a zuglói Danuvia ellen.)

— Amikor Toldi Géza, ez a pompás testalkatú, ügyesnek látszó, fiatal labdarúgó hozzánk került, nem azon a helyen akartuk szerepeltetni, amelyen később nagy, mondhatjuk bátran: világsikereit aratta. Voltaképpen nem is volt vele határozott célunk, csak akkortájban majdnem harminc szerződtetett játékost tartottunk, elfért a keretben Toldi Géza is. Egyelőre csuk a tartalékcsapatban szerepeltettük. Oh, kiváló környezetben nevelődött ott a Géza gyerek! Akkortájt Lázár, Gyurcsó-Gyarmati, Berkessy, sőt egy ideig Táncos Misi is a tartalékcsapatban játszott. Hirtelen nem is tudom még, hány más nagy jövő előtt álló fiatal csikóval egyetemben.

(Így kezdte visszaemlékezését a visszavonuló és vasárnap a búcsúfelléptét rendező Toldi Gézára Pataky Mihály a Ferencváros hosszú esztendőkön keresztül volt szakvezetője, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb élő szakértője.)

Toldinak akkor nem jutott hely az első csapatban,

amelynek csatársora akkor í­gy festett: Rázsó, Takács II, Turay, Szedlacsik, Kohut. Helyesebben úgy mondhatnám: Toldi nem illett bele ebbe a csatársorba. Mert csak arról lehetett szó, hogy Szedlacsik helyére kerüljön. A csatársor szervi összetétele azonban ellentmondott annak, hogy Toldi és Turay egymás mellé kerüljön. Oda Szedlacsik kellett, az előkészí­tő, az ész, a fej, mert Turay, a nagy „munkás”, a kis Taki pedig a „végrehajtó” csatár volt. Azért később játszott Toldi Géza is ebben a csatársorban, Szedlacsik helyén, de

az igazi Toldi

csak akkor virult ki, amikor már a Táncos, Takács II., Sárosi, Toldi, Kohut csatársor játszott együtt. Ebben találta fel igazán magát, maradéktalanul itt fejthette ki kivételes képességeit Toldi Géza.

Munkabí­rására, keménységére és a kapu előtti határozottságára, főleg az utóbbira, de a munkabí­rására is — nagyobb szüksége volt ennek a csatársornak, mint bármire másra. Toldi szinte megelőzte korát! Hiszen ez a játékos-tí­pus mind nagyobb és nagyobb szerephez jut a labdarúgásban és egyre nagyobb – szerepet Játszik a mérkőzések eldöntésében.

— Közbevetőleg megjegyzem, hogy ezzel látszólag önmagam, ütöm agyon, vagy, amint szeretik ellenfeleim állí­tani, megtagadom a múltam. Hiszen én is a technikázó, a magát a kapu előtt visszahúzó csatár-tí­pust képviseltem. Az én jellegzetességeim inkább Szedlacsikban voltak fellelhetők. Ez az észjátékos, a technikázó csatár is kell. Enélkül nincs csapat, nincs összjáték, , nincs támadásfelépí­tés. De a mérkőzés nagy többségét végeredményben mégis a Toldiféle tí­pusú Játékosok határozottsága, munkabí­rása és gólképességé dönti el.

— Toldit a közönség nagy része csakhamar felfedezte, megszerette, felkapta és a zöld-fehér játékos-tulajdonságok megtestesí­tőjének tartotta. Én Inkább azt mondanám:

Toldi jelentette a Ferencvárosi hagyományok folytatását

A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek a hí­res, nagy sikereit köszönhette az FTC, a Ferencváros „jogelődje”. A Payerok, Welnbeer Jancsik, Rumboldok, Bródyk, Gorszkyk szí­ve dobogott és dobog benne. A régi csatárok közül talán Bodnár Sanyira, a MAC jobbösszekötőjére emlékeztetett leginkább, de a mokány, karcsú fiúnál Toldi közel egy fejje] magasabb.

Lehet, hogy Toldi Géza nem volt kifejezetten észjátékos, nem volt a finomkodó, vagy az előkészí­tés ravasz munkáját végző csatár. Sokat is hibázhatott játék közben, — ez a sokat vállaló játékosokkal mind megesik. De szí­ve, lelkes odaadása, magát nem kí­mélő beledobása a legparázslóbb küzdelembe is, több hasznot jelentett a csapattuk, mint a finomkodás, a technika és főleg a kapu előtti visszahúzódás, vagy a túlságba vitt technikázás.

A Toldi-féle csatár tulajdonságok ma mindennél többet érnek és a mérkőzések nagyobb részében ezek játsszák a döntő szerepet. Talán í­gy fejezhetném ki: több mérkőzést nyernek meg a Toldi-féle tulajdonságokkal, mint a technikai bravúrokkal. Nem tagadom, a technika szükségességét, sőt állí­tom, hogy nagyon sok mérkőzést dönt el a nagyobb technikai készség, de a korszerű labdarúgást megelőzőleg is, amikor a KK-mérkőzések, küzdelmei közepette kellett a csapatnak helytállni, bizony égető szükség volt

Toldi bátorságára.

Azokon a bécsi, prágai vagy római KK-mérkőzéseken, amelyeken az ellenfél mögött, a tömeg zajongása, kiáltozása megfélemlí­tette a vendégeket, ott a galamb-lelkek hamar lekonyultak és a bátorságuk a cipőjükbe szállott. Ott, ezeken a helyeken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha a gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni legcsüggedőbb társát is.

— így lelt Toldi Géza idővel a zöld-fehér szí­nek és ezeken keresztül a magyar nemzeti szí­nek győzelmeinek főtényezője. Így vált ő a közönség szemében a magyar küzdő erények megtestesí­tőjévé, a magyar hölgy lélek megszemélyesí­tőjévé. Joggal. Meggyőződésem, hogy

Toldi ma nagyon hiányzik

a Ferencvárosból, éppúgy, mint a magyar válogatottból is. Óriási munkabí­rása volt, hogy állandóan nagy teljesí­tményei közepette néha elragadtatta magát, az jelentőségében eltörpül sok és nagy jó tulajdonsága mellett. Emberek vagyunk. Hiba mindenkiben van. Toldi hibái következtében azonban sohasem került veszélybe az ellenfél játékosának testi épségé. Toldi nem volt durva, de még goromba sem.

— Én ezelőtt két és fél esztendővel kezdtem el a Ferencváros számára as „új Toldit'” keresni, amikor észrevehetően kezdett már hanyatlani Toldi Géza, bár még mindig hasznos játékosa volt a csapatnak, őszintén mondom, a mai napig nem sikerült megtalálnom az utódját és az ő szí­ve, küzdőképessége nagyon hiányzik a mai Ferencvárosból is.

Fáj búcsúzni Tolditól,

ezt őszintén mondom. Másfél évtizednyi életünket búcsúztatjuk vele és a sok örömet, amelyet játéka szerzett nekünk. A mai fiatalságnak nyugodtan merem odaállí­tani Toldi Gézát példaképnek. Játéka, felfogása, teljesí­tménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak Toldit elfelejteni egyhamar úgy sem fogjuk.

Bár álltam Toldi Gézával szemben is, mint vezető, az idők folyamán, mégis most a legmélységesebb baráti érzelmekkel, hálás kézszorí­tással búcsúzom a magam és egyesületem nevében derék fiúnktól, aki annyiszor vitte győzelemre a Ferencváros szí­neit és a magyar szí­neket.

NEMZETI SPORT 1943.07.31. 1. oldal

Nagyí­táshoz klikk a képre!