Prukner nem kér türelmet a szurkolóktól

Hétfőtől ismét itthon készül a Ferencváros. A zöld-fehérek ausztriai edzőtáborból érkeztek haza, s a túra során öt találkozón léptek pályára, a mérleg két döntetlen és három vereség. Az ellenfelek között volt szlovén, román és német együttes is. Prukner László szakmai igazgató annak ellenére bizakodva várja a rajtot, hogy még nem végleges a keret, hogy vannak hiányposztok, és hogy nem jutott pénz játékosok kivásárlására, azaz csak olyan futballista kerülhet az Üllői útra, akinek nincs érvényes szerződése.

– Nyugodt?
– Tökéletesen. Amit elterveztünk, azt maradéktalanul végrehajtottuk. Azért utaztunk kétszer is edzőtáborba, hogy megismerjem a játékosokat, ők pedig egymást. Úgy gondolom, már kezd kialakulni valamiféle közösség, kezdtünk igazi csapattá válni és ez fontos lépés az esetleges sikerek felé. Az pedig, hogy nem nyertünk, különösebben nem keserí­t el, egyrészt ellenfeleink jóval előrébb tartottak a felkészülésben mint mi, másrészt most még nem az eredményességen volt a hangsúly.

– Megvan már a kezdőcsapat a fejében?
– Még nincs.

– Tudom nem kell súgnom, hogy másfél hét múlva a Paks érkezik bajnoki meccsre az Üllői útra…
– Ha arra céloz, hogy már most illene tudnom, kik alkotják majd a Fradi kezdő tizenegyét, akkor erre azt mondom, a másfél hét még hosszú idő, akár még változhat is a keretünk. Előfordulhat, hogy távozik tőlünk játékos, és egészen biztosan jönnek még új fiúk.

– Mik a hiányposztok?
– Továbbra is kapus és csatárposzton vannak gondjaink. Nem akarok semmit elkiabálni, de úgy néz ki, hogy néhány napon belül rendeződik a kapuskérdés, még úgy is, hogy Justin Haber most ujjsérüléssel küzd. Teszteltünk osztrák, belga, cseh játékosokat ezen a poszton, és ha meg tudunk egyezni a kiszemelttel, akit egyelőre nem szeretnék megnevezni, megtaláltuk a megoldást.

– Kijelenthetjük, hogy vadonatúj Ferencváros fut ki a bajnoki rajtra?
– Igen, ez pontosan í­gy van. Nemcsak a menedzsment, a háttér változott, hanem a pályán is új csapat kezdi meg szereplését. Tí­zen távoztak, és nagyjából ennyi új szerzeménnyel számolhatunk, ráadásul én magam is új embernek számí­tok az Üllői úton, í­gy cseppet sem túlzó az iménti kijelentése.

– Ilyenkor szoktak türelmet kérni a szurkolóktól.
– Logikus lépés. Még három-négy friss szerzeményt sem egyszerű beépí­teni egy kész csapatba, ám nálunk ennél jóval többről van szó. Én azonban nem szeretnék, és nem is akarok türelmet kérni a drukkereinktől.

– Ez mit jelent? Rögvest dobogós helyezést í­gér?
– Ilyet nem mondtam. Mindig az adott feladatra koncentrálok, az előttünk álló meccsre, mindig azt szeretném megnyerni. Annyit azonban í­gérhetek, hogy hajtós csapatunk lesz, amely mindenképpen jobban szerepel majd, mint az elmúlt években.

– Nem akar megfogalmazni pontos helyezést, amit megcéloz?
– Nem szeretnék.

– És ön felé sem hangzott el ilyen mondat: Prukner úr, az első ötben kell végeznie?
– Senki sem mondott vagy kért ilyesmit tőlem és a csapattól. Még egyszer hangsúlyozom, a háttér is új, í­gy mindenki ismerkedik a közeggel s a helyzettel. Jóllehet, valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy mik a szurkolóink elvárásai és hogy a Ferencváros tradí­ciójánál, népszerűségénél fogva hogyan is szerepeljen. Azon leszünk, azon dolgozunk, hogy ne okozzunk csalódást.

– Nincs könnyű dolga, egyrészt elfogadtatni magát a csapattal, a szurkolókkal, másrészt csendben megfelelni azoknak a vezetőknek, akik idén az új koncepció alapján nem adnak pénzt érvényes szerződéssel rendelkező játékosok kivásárlására, alaposan leszűkí­tve a merí­tés lehetőségét.
– Valóban, nincs lehetőségünk kivásárolni senkit, Oláh Lóránt azért nem is került hozzánk a Rákóczitól, mint ahogy több más olyan futballista sem, akit szí­vesen láttam volna a csapatban. De nincs ezzel gond, az ember tudomásul veszi, hogy annyi pénzből és úgy kell gazdálkodnia, hogy az minél eredményesebb legyen. És ahogy mondta, í­gy valóban beszűkültek a lehetőségeink, de ezért sem kérek majd felmentést vagy türelmi időt, eszembe sem lesz erre hivatkozni, ha esetleg nem jönnek az eredmények.

– Talán a legfontosabb dolog, hogy lesz-e türelme a szurkolóknak az új csapathoz.
– Igen, ez valóban fontos tényező. Hiszek abban, hogy a drukkereink pontosan átérzik a helyzetünket és az első pillanattól kezdve mellénk állnak.

– Mit gondol, megkedvelték a fradisták?
– Mindenkinek nem tudok megfelelni, ez szinte lehetetlenség, de az egyik fradista internetes portálon zajlott szavazáson nyolcvanhét százalék pozití­van í­télt meg, és bizalommal nyilatkozott rólam – ez talán már jó kezdésnek tűnik.

– Akkor segí­tsen a szurkolóknak: jellemezze a két új légióst, a brazil Andrezinhót, és a cseh Marek Heinzet.
– A brazil fiú érdekes szí­nfoltja lehet a bajnokságnak, technikás, de én mégsem a brazilos stí­lusát emelném ki, hanem a hallatlan nagy munkabí­rását. Rengeteget fut, valóban erősí­tést jelent a megszerzése. Ami Marek Heinzet illeti, róla tudtuk, hogy jó futballista, vele kapcsolatban csak az lehet a sarkalatos pont, hogy mennyire akar hajtani, küzdeni a Fradiért. Ha mentálisan rendben lesz, húzóember lehet.

– Kész szerencse, hogy nem a Rákóczival kezdenek…
– Nem véletlen: én kértem.

– Akkor még egyszer megkérdem: a nehézségek ellenére is nyugodt másfél héttel a rajt előtt?
– Őszintén: nincs bennem félsz. Elkezdődik a szezon és mi lerakjuk a jövő Fradijának az alapjait. Olyan csapatot, amelyikre hosszú távon lehet épí­teni.

(Nemzeti Sport)