1989.XI.29. MK, Ferencváros – MTK-VM 0-0

Az igyekezettel nem volt baj, de a rengeteg technikai hiba alaposan lerontotta a szinvonalat.


Lassan a legkitartóbb szurkolók, a ferencvárosiakért égők is megunják a magyar labdarúgást: legutóbb, a vasárnapi örökrangadóra alig háromezren voltak kiváncsiak a Hungária köruton. Ez a nézőszám bizonyára negatí­v csúcsot jelent, ilyen csekély érdeklődésre aligha volt példa az MTK-VM – Ferencváros mérkőzések történetében. Szerdán újra egymás ellen lép pályára a két ősi rivális. A helyszí­n ezuttal az Üllői úti stadion, a tét a Magyar Kupa.

– Mit tehetnek a zöld-fehérek azért, hogy visszahódí­tsák a drukkereket? – kérdezte Rákosi Gyula vezetőedzőt az MTI munkatársa.
– Nehéz lesz visszavágni a vasárnapi 0:3-ért, miután csapatunk meglehetősen tartalékosan várja az ellenfelet – válaszolta a szakvezető. – A válogatottak közül Pintér Attila három sárga lapja matt hiányzik, Limperger Zsolt pedig lázas beteg. Valószí­nű, hogy a bokasérüléssel bajlódó Keresztúri András és a nemrégiben térdműtéten átesett Kincses Sándor sem vállalja a játékot. A hiányzók helyére fiatalok kerülnek, akik a rutin hiányát lelkesedéssel pótolhatják.

– A Ferencváros halovány őszi teljesí­tménye miatt a szurkolók elkedvetlenedtek. Mi volt az oka a gyenge szereplésnek?
– Számos kisebb-nagyobb gonddal kellett megkűzdenünk, és az ősz végére a játékosoknak elegük lett a futballból. Ez lehet az egyik oka a hullámvölgynek, a másik pedig az, hogy válogatottjaink néha nagyon jónak képzelték magukat. Közbejöttek sajnálatos sérülések is.

– Sokaknak feltűnt, hogy szinte minden mérkőzésre más összetételű csatársort jelölt ki. Helyes volt-e a gyakori változtatás?
– Lehet, hogy kivülről kapkodásnak tűnt a gyakori csere, de úgy érzem, nem tehettem mást. Csatáraink egyszerűen góliszonyban szenvednek, s emiatt jogosan türelmetlen a közönség. Igaz, gyakran megkérdezik, miért nem adok négy-öt fordulóra lehetőséget egy-egy futballistának? Nos, véleményem szerint az igazi profi minden alkalmat megragad, s állandóan bizonyí­tania kell, hogy méltó a bizalomra.

– A magyar bajnokságban nemcsak a Ferencváros mérkőzései unalmasak, hanem ez jellemzi az egész mezőnyt. Kijár-e mások találkozóira?
– Nagyon ritkán. Bevallom őszintén, elég nekem a saját csapatom. Az igazsághoz tartozik, hogy a Ferencvárost ma is dicsőség legyőzni, ezért ellenünk mindenki összeszedi magát. A Vasas például sokkal lelkesebben küzdött velünk szemben, mint a többi fordulóban. A hazai bajnokságról azt tudom mondani, sajnos szakembereink és a szurkolók még mindig abban a tévhitben élnek, hogy sok jó játékosunk van. Sajnos ez nem igaz. A tehetséges magyar futballisták legfeljebb a szürke, közepes szintig fejlődnek, utána megállnak.

– Az MTK-VM elleni találkozón a szurkolók kórusban követelték Szeibert Györgyöt, akit fegyelmi okokból hagyott ki a csapatból. Valóban pikkel a középpályásra?
– Nem, egyáltalán nem vagyok dühös Szeibertre. Hogy mikor térhet vissza, csak rajta múlik. Vagyis azon, hogy mikor rendezi tartozását a klubbal szemben. Ez szerintem sportszerűség kérdése. A jó Szeibertre továbbra is szükség van, hogy játszhat-e vagy sem, rajtam nem fog múlni. Az már a többiek kritikája, hogy nem tudták helyetesí­teni őt. Tudom, a közönség ilyenkor engem szí­d, dehát ez előfordul a mi szakmánkban.

Ferencváros – MTK VM 0:0
Üllői ut, 5.000 néző, v: Németh L.

Verebes József: – Jó eredménynek tartom a 0-0-át a visszavágóra. Egyetlen célunk lesz vasárnap: be kell jutnunk a legjobb 8 közé!

NS-19891130-02-19891129

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK