Zöld-fehér mécses

„Bizton állí­thatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él”. Szókratész, az ókori görög filozófus kb. 2500 éve már megfejtette a titkot. Azt, amelynek jöttétől mindenki fél, de egyben bí­zik is benne, hogy a lelke tovább fog élni a mindenkori jelenben és az emlékezés meghitt pillanataiban.

Mindenszentek napja egy ilyen pillanat. Virágok a sí­rokon, szelí­den hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik a sí­rkerteket. Emlékezünk. Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A múltat nem feledhetjük – ez a visszatekintés és a jövő parancsa.

Csak úgy érthetjük meg a jelenünket, ha tiszteljük az őseinket. Ne feledjük, a mi lelkünk is csak akkor marad meg az utókornak, ha egyszer értünk is gyertyák fognak gyúlni. Az élet körforgása hálózza be a mindenséget. Egy gyertya, egy élet. A pislákoló gyertyák rengetege meg tisztelet azok iránt, akik nélkül mi sem lehetnénk.

A Ferencváros több mint száz éves történelme, több száz gyertyaláng is egyben. Vannak hősi halottaink, akik a háborúk borzalmaiban hunytak el. Vannak, akik a diktatúrák áldozatai. Vannak tragikus hirtelenséggel elhunytak és vannak olyanok, akik a hosszú élet fáradalmait hátrahagyva tértek örök nyugalomra. Ahány gyertya, annyi sors. Egy közös van bennük: a szí­vük, a lelkük örökké a Ferencváros soha ki nem múló csillagát vigyázzák. Nekünk, akik óvjuk az örökséget, meghitt az emlékezés.

Olyanokra emlékezhetünk, akik dicsőséget hoztak, akik megteremtették számunkra a zöld-fehér világot, akik bajnokságokat, kupákat nyertek, akik nélkül ma csak céltalanul keresnénk a helyünket, akik nélkül ma nem lenne cí­merünk és himnuszunk, akik nélkül nem lennénk büszkék arra, hogy Fradisták vagyunk.

Ezért ne felejtsük el meggyújtani mindenszentek napján szí­vünk és lelkünk zöld-fehér mécsesét és emlékezzünk a Fradi család halottjaira. Sajnos sokan vannak, de együtt sokat is jelentenek. A lélek számára nincs feledés.

Mindörökké Ferencváros!