Feljegyzések a fotelból – Csak néztünk, mint a moziban
A mozizás folyamatában fontos tényező a film. Néha azonban mindegy, hogy mit nézünk, csak mozizzunk. Csak menjünk el a moziba. Ugyanakkor az, hogy mit nézünk, meghatározza azt, hogy hol nézzük, az pedig, hogy hol nézzük, meghatározza azt, hogy hogyan nézzük. Ma, 2010. november 27.-én a fotelszurkoló pórul járt. Fél hatkor a szokásos rítus szerint felhúzta magára a zöld-fehér mezt, nyakára tekerte a címeres sálat, és kezében a jól megérdemelt sörös üveggel leült a TV elé.
Ezt annak ellenére tettem, hogy tudtam, a mára kiírt Paks elleni bajnoki mérkőzés a pálya alkalmatlansága miatt elmarad. Ettől függetlenül nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, amire napok óta készültem. Meccset kellett néznem, bár tudtam, úgy fogok járni, mint a moziban. Mert nem mindegy, hogy mit nézek. Hiába néztem Dzsudzsákkal a holland bajnoki mérkőzést, gondolatban minden támadásnál az rémlett fel, hogy vajon az adott időszakban hogyan zajlott volna a Paks elleni mérkőzésünkön. Amikor a mérkőzés elején a PSV idegenben megszerezte a vezetést, egy pillanatra behunytam a szemem és eljátszottam egy Andrezinho-Heinz-Schembri akciót, melynek a végén a máltai sólyom jobb külsővel a paksi kapuba csavarja a labdát. Még fel is kiáltottam és kezeimet diadalmasan emeltem a magasba: vezetünk!
„Kijózanodva” hamar rá kellett jönnöm, ezt a gólt csak a képzeletem szárnyán szereztük. De vajon miért is? Vajon miért is kell november végén Magyarországon elhalasztani egy bajnoki mérkőzést? Vajon miért kell hátrányos helyzetbe hozni csapatokat azért, mert van olyan pálya mely alapból nem felel meg semmilyen követelménynek? Aki ismeri a paksi „fociarénát”, az tudja, az a pálya még megyei osztályban is kínos lenne. Nem akarom megsérteni a Paksiakat, de amit ők pályának hívnak, azt máshol, más célokra használnak. Tudom, esett a hó és az eső, és ettől vizes lett a pálya, ahol iszapbirkózást lehetett volna rendezni, de focimeccset már nem.
Ezért vajon az időjárás a felelős? Lehetne piros lapot adni a hónak, vagy 500.000 forintra büntetni az esőt (amit, amikor elállt, mérsékeltek volna 300.000 Ft-ra) mert meggátolta a mérkőzés megrendezését. Talán a rendőrség is kivonulhatott volna és kordont vonhatott volna a pálya fölé, ezzel biztosította volna a mérkőzés zavartalan lebonyolítását. Természetesen nem akarom elviccelni az elmaradás okát, hiszen itt nem az időjárás űzött velünk ilyen komisz játékot, hanem a nagy magyar valóság.
Itt tartunk 2010-ben. Előírjuk a villanyvilágítást, kötelezzük a klubokat arra, hogy több biztonsági ember és rendőr legyen egy mérkőzésen mint szurkoló, de magával a játék alapjával, a pályával már nem foglalkozunk. Vajon miért nem lehet az indulás jogát a pálya használatóságához kötni? Vajon miért nem lehet államilag támogatni a pályák vízelvezetésének beruházását? Jó lenne, ha a hatásos mellébeszélések helyett érdemi intézkedések történnének. Ez közös érdek, nélküle a magyar foci továbbra is csak kullogni fog a világ labdarúgása után.
A lendületben lévő csapatunk ahelyett, hogy ma Pakson pályára lépne és egy győzelemmel a második helyre ugorna, edzést tartott. Állítólag majd kedden pótoljuk a meccset. Az MLSZ gyorsan döntött, de vajon figyelembe vette, hogy pénteken a csapatra egy újabb mérkőzés vár? Vagy a pénteki meccset majd átrakják vasárnapra? így lesz a szombatból kedd, a péntekből vasárnap. És vajon mi lesz a szurkolóból? Marionett bábu, akivel lehet játszadozni? Hol itt a tervszerűség, hol itt a kiszámíthatóság?
Ahogy látni, a magyar labdarúgásban sehol. Ad hoc megoldások, rögtönzések, a csapatok, a szurkolók semmibe vétele. A mozizás folyamatában fontos tényező a film. A labdarúgás folyamatában fontos tényező a játék. De csak akkor, ha azt meg is rendezik. 2010. november 27-én, a Paks-Ferencváros mérkőzés elmaradt, mert esett a hó, ami még el is mert olvadni. A szurkolók, akik Paksra készültek, vagy akik otthon a TV-n keresztül akartak szurkolni a csapatnak, hoppon maradtak.
Nézhettük az üres stadiont a helyszínen, vagy otthon tévében a holland bajnokság mérkőzését felvételről, pedig egy újabb győzelemre készültünk. Talán majd kedden…vagy ha akkor is esik, akkor pénteken. De akkor a Kecskemét ellen mikor fogunk játszani?
– lalolib –
Vicc, ami ebben az „iparágban” folyik évtizedek óta.
Igazad van, ami a magyar focival történik, az már nevetséges. Ráadásul most mi isszuk meg a levét. Egy győzelemmel a másodikhelyen lennénk. De majd kedden, persze ha lesz meccs. Hol van az esélyegyenlőség?