Fradista anekdoták: Takács II. József

A legszebb

(A régmúlt)

Amit a „kis Takács” ról tudni kell: „Egy-egy jó eredmény rendszerint új elméleteket szül — í­rja a Nemzeti Sport. — Most éppen a tankkorszakban vagyunk. A »kis Taki«-ra nem lehet ráfogni a tankság vádját. Álljon elő az, akit a »kis Taki« legázolt, szétspriccelt az utolsó tí­z évben.

A »kis Taki« sose mondta azt az ellenfél bekkjének, hogy »búúúú«, aztán bele, nekifeszí­teni a mellét, ki a legény a gáton. A »kis Taki« legfeljebb kí­gyózott egyet, fordult egyet, s a nagy melák bekk már mögötte volt.

Miért is nevezik »kis Taki«-nak? Ez a becenév nemcsak azt jelenti, hogy van egy nagy Takács is, a »Mari néni« (a bátyja), hanem ebben a becézésben még külön gyengédség is van.

Mára beállí­tották abba a belső trióba, amelyben két tank játszik. A »kis Taki«-tól most sokan azt várják, hogy ő lesz a harmadik tank. Pláne, hogy a szövetségi kapitány holmi oroszlánt akar faragni belőle (hová jutott szegény »kis Taki«…)

Mi meg leszünk elégedve akkor is, ha a »kis Taki« a maga gyáva, nyúlszí­vű módján belövi azt a négy-öt gólt a robusztus tankok gigászi árnyékában.

Azt olvashatjuk még róla, hogy fordulásból nagyon kevés csatár tudott úgy lőni, mint a »kis Taki«. Góljainak jó részét közelről szerezte, de távoli lövései is veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára. Ő volt a kapu előtt a végzet! Szemfüles játékának sok gól lett az eredménye.

(A múlt)

Tizenegy gólt lőtt a Fradi a kispesti tizenegynek (1941. augusztus 24., Üllői út), de a közönség í­gy is csalódással vette tudomásul, hogy mindkét csapatból hiányzott a küzdőszellem. A Kispest — különösen az első félidőben — majdnem hagyta magát „letaglózni”. A Ferencváros pedig tulajdonképpen kényekedve szerint futballozott, s akkor ért el gólt, amikor akart.

Ha nagyon rákapcsol, tovább növelhette volna még a számszerű eredményt. A Kispest csak a második félidőben kezdett el játszani, s a ferencvárosi védelem könnyelműsködéseit kihasználva, ebben az időszakban újabb gólokkal javí­thatott volna a mérlegén.

A legendás hí­rű Rumbold Gyula, a tí­zes évek hí­res FTC-hátvédje, minden idők legjelesebb magyar védőjátékosainak egyike, értetlenül kérdezte a mérkőzés végén:

– Miért nem lőtt a Fradi még tizet? Miért kí­méli az ilyen ellenfelet?

Hazafelé — ahogy lenni szokott — a ferencvárosi szurkolók azon vitatkoztak, hogy melyik gól tetszett a legjobban. Volt, akinek Gyetvai gólja, a kilencedik, volt, aki Sárosi Béla bombájára szavazott, ismét másik a hetediket, Finta remek akciójából született gólját magasztalta.

Egy idősebb, mérges szurkoló odaszólt a vitatkozóknak:

— Tudjátok, melyik volt a legszebb? Amelyiket a »kis Taki« lőtt ezen a pályán 1929 őszén az újpestieknek…

Az eset

A derbi folyamán Takács megrúgja Titkost. Titkos csodálkozva szól oda Takácsnak:

— Mit csinálsz, Jóska?

Takács a fejéhez kap:

— Te vagy az? Azt hittem, a Szaniszló!

Sógorok vendégségben

A „kis Taki” nagy mérkőzése volt az 1928 októberi Ferencváros—Rapid KK-döntő. Takács II József feltartóztathatatlanul száguldozott, hintette a gólokat, a végén a bécsiek alig győzték összeszámolni a „bevételt”: 7:1-re kikaptak.

A szenzációs derbi után a bécsi kedélyesség inkább a franzstadtiakat jellemezte.

— Mit szól, hogy megkedvelték a Rapid játékosok Budapestet?
— Hogyhogy?
— 1:7-ig maradtak…

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-