2002.IX.19. UEFA, Ferencváros – Kocaelispor: 4-0

Szép kirándulás következhet

Hikmet Karaman tisztességtudó ember. A török csapat edzője ugyanis egy nappal a budapesti vendégszereplés előtt kerek perec kijelentette, hogy a Ferencváros jobb csapat, mint az övé, és bizony már akkor is elégedett lenne Budapestről hazafelé a repülőn, ha a fiai két- vagy háromgólos vereséggel megúsznák. Nos, Karaman sporttárs vagy annyira rafinált, mint a legendás Jumurdzsák az egri vár ostrománál, vagy tényleg ennyire rossz csapata van.

Nyilatkozatok a sorsolás után:

Garami József: – Tiszteletet parancsol Törökország vb-bronzérme, í­gy az ország bármely futball reprezentánsa nehéz ellenfélnek számí­t. Kupagyőztesként számí­thatunk arra, hogy a Kocaelispor a Törökországban megszokott fanatikus közönséggel rendelkeznek, az UEFA-kupa indulást pedig egy a Besiktas elleni 4-0-s győzelemmel harcolták ki a döntőben, ami önmagáért beszél. Természetesen kollégáimmal mindent megteszünk, hogy ellenfelünket tökéletesen megismerjük, máris felvettük a kapcsolatot egy, a török labdarúgást tökéletesen ismerő szakemberrel. Segí­tőmmel, Pölöskei Gáborral hamarosan megtaláljuk majd a lehetőséget arra, hogy élőben is feltérképezhessük ellenfelünket.

Tököli Attila: – Soha nem játszottam még török csapat ellen, de a futballjukat nem kell bemutatni, elég, ha csak a Galatasaray UEFA-kupa győzelmére vagy a világbajnoki bronzéremre gondolunk. Sajnos itthon kezdünk, és ha nem tudunk megfelelő előnyt kiharcolni, a náluk megszokott pokoli hangulatban nagyon nehéz dolgunk lesz. Sőt, a fanatikus szurkolók a bí­rók dolgát is megnehezí­thetik, hiszen nekik sem könnyű például egy teltházas stadion előtt büntetőt í­télni a hazai csapat ellen.

Lipcsei Péter: – Butaság lenne lebecsülni a Kocaelisport, hiszen bár nem tartoznak a török sztárcsapatok közé, ismerve az ország eredményeit, nehéz ellenfélnek számí­tanak. Kár, hogy itthon kezdünk, mert í­gy csak akkor tudjuk a magunk javára fordí­tani az összecsapást, ha hasonló előnyt harcolunk ki, mint a ciprusi csapat ellen. Ennek ellenére Törökországban még akkor is nehéz dolgunk lesz, ha nem kapunk itthon és győzni tudunk.

Dragóner Attila: – Kaphattunk volna könnyebb, de nehezebb ellenfelet is. A törökök 3. helyen végeztek az idei vb-n, í­gy azt hiszem senkinek nem juthat eszébe az, hogy egy török csapatot lebecsüljön. Remélem itthon képesek leszünk gólokat szerezni, és akkora előnyt szerezni, hogy a kinti pokolban az tartható legyen. Az első meccs azért is nehéz lesz, mert ismét egy forróvérű, agresszí­v csapattal találkozunk majd, és nagyon kell vigyáznunk a sárga lapokra, hiszen a visszavágóra elveszí­thetünk kulcsembereket, ami végzetes lenne. így is elég nagy baj, hogy Leo nem léphet pályára az első meccsen.

Szűcs Lajos: – Tisztában vagyunk a török labdarúgás erejével, de úgy kell kimennünk a pályára, hogy mindenképpen győzelemre játszunk. Ahogy mindig, most is 50-50% esélye van mindkét együttesnek a továbbjutásra. Fontos lenne, hogy itthon gólt vagy gólokat tudjunk lőni, viszont kapni egyet sem szabad.

Nyilatkozatok a találkozó előtt:

Hikmet Karaman, a Kocaelispor szakvezetője: – Öt vereséggel kezdtük a bajnokságot, ennél rosszabbul nem indulhatott volna a szezon. A fiúk nagyon várják a Fradi elleni meccset, hihetetlenül elszántak és jó formában vannak. Nagyon jól jött nekünk, hogy már pénteken le tudtuk játszani a Galatasaray elleni bajnokit, s í­gy bőven jutott idő a pihenésre. Különösen a bolgár idegenlégiósainknak, Lazarovnak és Jordanovnak tett jót a hosszabb pihenő, az edzésen nagyon bí­ztatóan mozogtak, remélem a Ferencváros ellen is jó teljesí­tményt nyújtanak és vezérletükkel megszerezzük a győzelmet.

A mérkőzés:

Ferencváros – Kocaelispor: 4-0 (2-0)
Üllői út, 6.176 néző, vezette: Ivanov (Germancsuk, Lebegyev – oroszok)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Dragóner, Gyepes – Kriston, Kapic (Cheregi 76.), Lipcsei, Szkukalek – Gera, Tököli, Leandro (Szili 63.)
szakmai igazgató: Garami József

Kocaelispor: S. Ahmet – Cihan, Faruk (Ugur 35.), Nuri, Serkan – A. Ahmet (Emrah 46.), Volkan (Aziz 80.), Engin, Hüseyin – Jordanov, Lazarov
vezetőedző: Hikmet Karaman

Gól: Tököli (10., 89.), Lipcsei (30.), Dragóner (75.)

Mindenesetre az utóbbi tippet erősí­ti, hogy a Kocaelispor eddig öt bajnoki találkozójából éppen ötöt vesztett el, és í­gy, ilyen hangulatban kellett volna Budapesten helytállnia a török csapatnak. Egyébként a Fradinak van néhány törökös kupaemléke; 1963-ban például a zöld-fehérek első BEK-meccsüket a Galatasaray ellen ví­vták, kaptak is Isztambulban egy sima négyest (Aczél, az FTC kapusa volt a mezőny legjobbja, képzelhetik…), és a visszavágón Albert duplája harmincezer néző előtt csak a kieséshez volt elég. Akkor is játszott a törököknél egy Ugur nevű futballista és most is itt van, lehet hogy éppen apáról és fiáról van szó. De jóval később, 1971-ben a Ferencváros első
UEFA-kupa-találkozóján a másik sztárcsapat, a Fenerbahce jutott ellenfélül, és akkor már 1–1-gyel és 3–1-gyel a magyarok mentek tovább.

Régi szép idők, igaz, szerda este nem sok idő maradt a lelátón nosztalgiázni. Tudniillik a zöldek óriási elánnal és rendkí­vül agresszí­v felfogásban kezdték a találkozót, ami szemmel láthatólag sokkolta a török csapatot. Tököli Attila ráadásul a találkozó elején bevette Ahmet hálóját, mintegy megadva a mérkőzés alaphangulatát. Ezekben a pillanatokban alighanem csörgött a telefon a gödöllői Szabó család otthonában. Ôk nem a rádiósorozat Szabó családja, csupán „egyszerű” Ferencváros-szurkolókról van szó. Szabó László, a családfő a hazai meccseken telefonon értesí­ti az asszonyt, ha győz a Fradi, akkor süssön mákos vagy túrós rétest, hadd legyen otthon nagy ünnep. Már a félidő elején rétesszag terjengett az Üllői úton, a közönség nem győzte tapsolni kedvencei finom megoldásait és látványos akcióit. Nem lehet elmenni szó nélkül két, szinte tökéletes Fradi-akció mellett – mindkettőben Tököli játszott főszerepet. Előbb Gera Zoltánt hozta ziccerbe egy köténycsel után, majd gólpasszal ajándékozta meg az ezúttal is kirobbanó formában játszó Lipcsei Pétert. Ünnepelt a Fradi-tábor, és egyre többen mondták, ilyen ellenfél kell nekünk, hiszen a Kocaelispor szemmel láthatólag koca futballistákból áll. Erről Szűcs Lajos is tudott volna mesélni a szünetben, hiszen a Fradi kapusának az első negyvenöt percben két lapos és egy félmagas hazaadást, na meg egy életerős Jordanov-lövést követően kellett hárí­tania. A törökök vendégjátékosa tizenegyesgyanúsan hasalt el a magyar tizanhatoson belül, ám Ivanov, a meccs bí­rója mosolyogva intett továbbot. Ekkor még dicsérték a bí­rót, ám amikor Tököli a félidő utolsó percében egyedül sprintelhetett Ahmet kapuja felé, Ivanov pedig – mintha csak heccelné a magyarokat – lefújta a negyvenöt percet, persze megváltozott a lelátói megí­télése…

Ment már a második félidő, amikor a közönség észrevette, hogy a Fradi az öltözőben maradt. Nem testben, inkább lélekben. A zöldek az első félidő remek teljesí­tménye után valami oknál fogva elfelejtették, hogy mindezt folytatni kellene. A nézők először döbbent csendben, majd egyre hangosabb fütyüléssel figyelték kedvenceik tolatómozdonyszerű játékát. A labda szinte állandóan a hazai térfélen pattogott. Szerencsére a török uralom nem százötven évig, hanem tizenöt percig tartott, és mindez nem járt együtt füstölgő bombákkal és apróbb kartácstüzekkel. Hiába passzolgattak pontosan a Kocaelispor játékosai, hiába szorí­tották be a Fradit saját tizenhatosára, igazán veszélyes helyzetet csak nagyon keveset tudtak kialakí­tani a vendégek. Talán a hangos füttyszó, talán a lelkiismeret tette, mindenesetre egyszer csak újra elkezdett futballozni a Fradi. Tököli került ziccerbe, amit elhibázott, ám ez a villanás jelezte, hogy újabb fordulat következett a mérkőzésen. A hazaiak már többet birtokolták a labdát, már támadásokat vezettek, mi több, Dragóner Attila révén magabiztossá, fölényessé tették a vezetést. Újra tombolt a publikum, és azt várták a szurkolók, hogy majd jön a negyedik, akárcsak a ciprusi AEL Limassol ellen. És az óhaj valóra vált.

Gyönyörű győzelem ez a 4–0. De azért kezeljük helyén a Fradi magabiztos sikerét, hiszen a Kocaelispor hazájában harmatgyengén szerepel, vereséget vereségre halmoz, utolsó helyen áll. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg: a török labdarúgás mostanság a világ élvonalában szerepel, a félholdas válogatott a világranglistán az első tí­z között van, azt pedig itthon mindenki tudja, hogy hányadik Magyarország.
Szóval becsüljük meg ezt az eredményt. Főként annak a tükrében, hogy a Fradi alighanem újra várhatja a sorsolást egy szép török kirándulás után. És ez a lényeg.

Fény és árnyék

+++ Ez lenne a jövô útja, a szurkolás módja, a nyugodtabb, higgadtabb drukkerek óhaja, de egyelôre csak álom mindez. Arról van szó, hogy a kivonuló csapatokat a kapu mögött helyet foglaló lelkes Fradi-B-közép látványos koreográfiával fogadta. Hatalmas transzparensen virí­tott a „Go, Fradi, Go”, alatta pedig zöld és fehér zászlókat libbentett meg a könnyű nyár végi fuvallat. Szemet gyönyörködtetô volt mindez, az ember egy pillanatra elfeledkezett a korábbi balhékról, véres összecsapásokról. Ezt az irányvonalat kellene folytatni a pofonok és balhék nélkül.

— Naná, hogy volt bunyó. Nem nagy és látványos, mindössze egy pontos gyomrost és egy lecsúszott állba vágást láthattunk, de ezúttal sem maradt el a verekedés. Ez a hét végi, országos visszhangot kiváltó botrányok után persze a legkevésbé sem örömteli információ. De ne tessenek azért nagyon megijedni, mert azt azért örömmel jelenthetjük, hogy az összecsapásra ezúttal a vendégszektorban került sor. Két imbolygó és rosszkedvű török drukker esett egymásnak, miközben kedvenceiket a pályán verte a Fradi.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=uXLam19wn5U

Nyilatkozatok:

Garami József a Ferencváros szakmai igazgatója: – Örülök annak, hogy gólokat rúgtunk, és hogy sikerült helyzeteink többségét kihasználni. A második félidő elején megmutatta a török együttes az erejét. A négy–nulla ellenére, tudjuk, nehéz mérkőzés előtt állunk.

Hikmet Karaman a Kocaelispor vezetőedzője: – Szerettünk volna legalább egy gólt rúgni, ehelyett már az első félidőben kaptunk kettőt. A második félidőben jól kezdtünk, a Fradi mégis újabb két gólt rúgott. Ez a reális eredmény, de nem halt meg a remény, otthon minden másképp lesz.

Tököli Attila: – A második félidő elejét leszámí­tva végig mi irányí­tottunk, de a törököknek akkor sem volt veszélyes helyzetük, amikor átmenetileg visszaestünk. Ha a befejezéseknél jobban odafigyelünk, vagy több szerencsénk van, akkor nagyobb is lehetett volna a különbség. Nagyon kedvező helyzetből várhatjuk a visszavágót, de óriási hibát követnénk el, ha már most elkezdenénk a továbbjutást ünnepelni. Nem tudhatjuk, hogy milyen körülmények várnak ránk a visszavágón Törökországban, az elején biztos nem lesz könnyű dolgunk.

Lipcsei Péter: – Türelmesen, taktikusan játszottunk, az egész csapat diadala ez a győzelem. Ma újra megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek, ha nincsenek zavaró körülmények. Boldog vagyok, hiszen nagyon kellett most ez a siker. Kérek minden szurkolót, hogy a Debrecen elleni, hétfői meccsre jöjjön ki, hiszen nagyon jó érzés zsúfolt lelátó előtt játszani. Ez a csapat megérdemli a biztatást!

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)