Néhány nap és Ferencvárosi Torna Club 112 éves lesz. Tudjuk, a Fradi foci egy évvel fiatalabb az anyaklubnál. A több mint száz éves múlt meg magába hordozza azt, hogy nagyon sok klubbal száznál többször találkoztunk. Az elmúlt fordulós ellenfelünkkel az MTK-val már kétszáz mérkőzésnél tartunk, a legtöbb összecsapást meg az ősi ellenfelünkkel, az Újpesti Dózsával vívtuk, 206-szor. Ha most körkérdéssel „tesztelnénk” a szurkolókat, hogy vajon a Debrecennel hányszor csaptunk össze bajnoki találkozón, valószínűleg a legtöbben száznál több meccsre tippelnének, köztük engem is.
Még szerencse, hogy szerkesztőtársam statisztikája gyorsan rádöbbentett arra, hogy a Debrecennel eddig csak 78 alkalommal mértük össze az erőinket. Először még 1943. szeptember 5-én. A DVSC 1902-ben alakult, és eleinte főleg alacsonyabb osztályokban szerepelt. A profizmus 1926-os bevezetése sem tett jó a csapatnak, hiszen ezek után 1940-ig a Bocskai FC számított Debrecen első számú csapatának. Amikor anyagi problémák miatt megszűnt a klub, utána vette át a városi sportéletben a vezető szerepet a DVSC. 1942/43-ban nyerték meg az NB II-t, ezzel első alkalommal nyílt lehetőségük az első vonalban szerepelni, és 1943 őszén pályára lépni az Üllői úton a Ferencváros ellen.
Annak ellenére, hogy 1943-t írunk és a szeptemberi ősz is kellemes időt varázsolt a pálya köré, aránylag kevesen, csak tízezren voltak kíváncsiak a DVSC elleni első bajnoki összecsapásra. A Fradi is kényelmesen készülődött, Lakat Károlyon kívül mindenki nyugodtan várta a kezdést. A fiatal és nagyon tehetséges fedezet, bár bajnoki mérkőzésen csak most lépett másodszor pályára a Fradi első csapatában, nem a mérkőzésdrukk, hanem az újonnan kapott poszt miatt idegeskedett egy kicsit. Eddig főleg jobb oldali fedezetként játszott, de ezen a mérkőzésen Schaffer Alfréd egy sorral előrébb küldte a pályára, ráadásul a balösszekötő helyén kellett bizonyítania, hogy a góllövéshez is ért.
Ha tüzetesen megnézzük az összeállítást, akkor talán amiatt is idegeskedhetett volna a fiatal játékos, hogy azok a társak akikkel együtt felhúzta a zöld-fehér mezt, koruk kiemelkedő egyéniségei voltak. Ráadásul az 1943-as csapatból, az akkor 23 éves Lakat játszotta a legkevesebb mérkőzést és az egyik legfiatalabb játékos is volt abban a csapatban, mely a Nagyvárad után a második helyen végzett, és olyan játékosok fémjelezték, mint Csikós, Rudas, Polgár, Lázár és a Sárosi testvérek. A fiatal fedezet nagyon hamar csatlakozott a „nagyokhoz”, és játékos pályafutása alatt 301 alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben. A játékos Lakat Károlyt, huszonnégy év múlva az edző Lakat doktor „váltotta” (147 alkalommal ült a Fradi kispadján) és azon kevés Ferencvárosi játékos, aki edzőként is bajnoki címet szerzett (játékosként: 1948/49, edzőként: 1967, 1968).
Bár 228 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, gólt csak négyszer sikerült szerezni. Érdekesség, hogy ebből kettőt egyből a Debrecen ellen, 1943 szeptember 5-én! Mivel mellette Sárosi is duplázott, így a Fradi könnyedén nyerte meg az első összecsapást a DVSC ellen 4:0-ra. A két gól után már sokan azt hitték, hogy meg van a Fradi új „gólfelelőse”, de hamar kiderült, hogy Lakat igazi posztja a fedezet, ott tudja harcos, lendületes és technikás játékát kamatoztatni.
Az első Debrecen elleni mérkőzés óta 68 év telt el, mely során 78 alkalommal játszottunk a hajdúsági együttessel. 2011. május 1-én a 79. következik. Ez idő alatt sok víz folydogált le a Dunán, a Debrecen 2005 és 2011 között 5 bajnoki címet szerzett, a Fradi meg sajnos egyet sem (az utolsót 2003/2004-ben). Ez persze nem jelenti azt, hogy a Fradi a múlt, a Debrecen meg a jelen, de azt egyértelműen jelenti, hogy a Ferencváros múltjából számtalan olyan emlékezetes mérkőzésből tudunk „csemegézni”, mint az 1943-as Debrecen elleni, első bajnoki találkozó.
Ahol Lakat és Sárosi duplájával magabiztos játékkal győztünk 4:0-ra.
– lalolib, 2011.04.29. –
Vélemény, hozzászólás?