1980.IX.6. Vasas – Ferencváros 0-1

Jaczina játékvezető óriási meglepetésref Bay partjelző beintése alapján, érvénytelení­tette Szokolai teljesen szabályos gólját. Ebedli reklamált, ezért sárga lapot mutatott fel neki a bí­ró, majd a ferencvárosiak középpályása minden elkeseredését beleadta egy tizennyolc méteres lövésbe, és ezt a kitűnően védő Mészáros sem tudta hárí­tani. A találkozó második félidejében kapcsolt nagyobb sebességre a zöld-fehér csapat, és elsősorban cserejátékosai lendületének segí­tségével megérdemelten harcolta ki a győzelmet a tartalékos Vasas felett. Török is sárga lapot kapott. A Vasas a második játékrészben csak szabálytalanságok árán tudta szerelni a zöld-fehérek támadásait.

7. forduló: 1980. szeptember 6. Népstadion, 12.000 néző
FTC: Kakas — Jancsika, Judik, Mucha, Takács – Mészöly, Nyilasi, Ebedli – Murai, Szepesi, Pogány
Cs: Szokolai, Koch
G: Ebedli
Edző: Novák Dezső

Viharos ferencvárosi támadások végén Mészáros már az első percekben három alkalommal is kitűnően lépett közbe. Elég jó iramú és változatos volt a későbbiekben is a játék, a Ferencváros többet támadott.

A 35. percben azonban meleg pillanatok voltak a ferencvárosi kapu előtt. Izsó hét méterről éles fejest küldött kapura. Kakas már verve volt, úgy látszott, hogy a labda a bal kapufa mellett a hálóba kerül, de Mucha résen volt és kivágta a labdát! Egy alkalommal Kakas remek kifutással tisztázott Kiss elől. A 39. percben a Vasasnak volt szerencséje. Ebedli bal oldalról szögletet csavart középre Kántorról felperdült a labda, s a felső kapufán csattant…

A második félidő elején is mindkét csapat hagyott ki gólhelyzetet. Heves harc alakult ki a győztes gólért. A 74. percben a Ferencváros szabadrúgáshoz jutott. Ennek elvégzése után a labda felperdült a sorfalról, amikor lehullott a 11-es pont táján helyezkedő Szokolai elé, a védők gyűrűjéből rácsapott a labdára és egyből a bal sarokba vágta. Nem látszott szabálytalanság, Jaczina is megadta a gólt. Ezután azonban Bay partjelző intésére, aki feltehetően lest jelzett, visszavonta és szabadrúgást í­télt a Vasas javára!

Szokolai:

— Egyenesen érthetetlen, nem tudom elképzelni, miért nem adta meg a játékvezető a gólt, hiszen lesről szó sem lehetett, legalább öten előttem voltak, amikor elrúgtam a labdát!

A háborgó közönség néhány perc múlva megnyugodott, mert a 77. percben megszületett a mérkőzés egyetlen és mindent eldöntő gólja. Pogány egy ferencvárosi támadás végén Ebedlihez adta a labdát, aki gyors mozdulattal jobbra eltolta, maga elé tette, aztán egészen váratlanul mintegy 20 m-ről óriási lövést zúdí­tott a kapu bal felső sarkába, 1:0!

A Vasasnak ez a gól az első vereséget jelentette, mí­g a Ferencváros győzelmével a táblázat élére került.

Németh Gyula tudósí­tása alapján. (Az 1980/81-es szezon fotói: Pozsonyi Lajos / Magdics László)

Jó időben emberemlékezet óta nem voltak ilyen kevesen ket­tős rangadón a Népstadionban. Kilencezren váltottak belépőt, pedig a főműsorban — ame­lyet ugyan egyenes adásban a televí­zió is közvetí­tett — a leg­népszerűbb honi csapat, a Fe­rencváros is pályára lépett. Nos, a szurkolóknak jó az orruk, ez nem új keletű megállapí­tás. Va­lóban nem bánta meg az a szurkoló, akit otthon a karos­székben, kényelmesen nézte vé­gig a rangadót.

Az első mérkőzésen, amelyet az (MTK-VM és az Ú. Dózsa ví­­vott egymással, legfeljebb az óriási kapushibák érdemeltek emlí­tést. Rothermel is, Gáspár is elnézett egy-egy labdát, ezt az ellenfél kihasználta, í­gy ala­kult ki a végeredmény. A mér­kőzés végén legfeljebb azon ta­nakodtak csak a szurkolók, hogy melyik együttes játszott gyen­gébben, enerváltabban, melyik csapat volt a rosszabb. Nem le­hetett tapsolni izgalmas pár­harcoknak, szép alakí­tásoknak, a mérkőzés szí­nvonala nem érte el az átlagosat sem. Ezért az­tán, ha lehet, még nagyobb vá­rakozással tekintettek a Vasas— Ferencváros küzdelem elé a szurkolók. Igaz, a Vasas na­gyon tartalékosan állt fel, de éppen azok a játékosok, akik szokványos helyzetben is élve­zik az edző bizalmát, azok kel­tettek csalódást. Kissről és Izsóról szinte semmi jót nem vethetünk papí­rra, de nem ját­szott sokkal jobban náluk So­mogyi sem, Kántor sem, Birinyi sem. Éppen az egyik ki­egészí­tő ember, Hí­res volt az, aki példát mutatott lelkesedés­ből, küzdeni tudásból. A Fe­rencváros sem kezdett jobban ellenfelénél. Feltűnő volt Ebedli lassúsága, Mészöly és Szepesi gyenge teljesí­tménye, és az, hogy Nyilasi tizenöt perc után teljesen elkészült erejével.

Az is igaz, hogy a második játékrészben, elsősorban akkor, amikor Szokolai és Koch is pá­lyára lépett, „megrázta magát” a Ferencváros (egyébként a csereemberek most már mérkő­zések sorának tapasztalatai alapján állí­thatjuk, lendí­tenek a csapatjátékon, és a kérdés jo­gosan merülhet fel, miért nem ők kezdenek?!) és tartós fölény­be került. A Vasasnak jobbára ellentámadásokra futotta az erejéből, néhány gólhelyzetet í­gy is elügyetlenkedett az an­gyalföldi legénység. A tartós fö­lény, a sok támadás meghozta a ferencvárosi sikert, először Szokolai szerzett gólt, de Jaczina érthetetlenül érvénytelení­tette azt. Aztán Ebedli rúgott látvá­nyos gólt Mészáros kapujába. És ezzel eldőlt a mérkőzés a ferencvárosiak javára, A kérdés azonban továbbra is az, miikor játszanak végre úgy élcsapa­taink, hogy az a nézőközönség­nek is elnyerje tetszését.

(Zsengellér, Képes Sport)