1943 – Rudas a válogatottban
1943. május 16., Genf, MAGYARORSZÁG-SVÁJC 3:1 (3:1)
vezette: Bauwens (német)
Góllövő: Bodola(2), Zsengellér
Magyarország: Tóth (Gamma) – Szűcs (Szolnok), Olajkár II. (WMFC), Szalay (WMFC) – Sárosi III. (Ferencváros), Perényi (NAC) – Kincses (Gamma), Marosvári (WMFC), Zsengellér (Újpest), Bodola (NAC), Tóth III. (NAC)
Szövetségi kapitány: Vághy Kálmán
A mérkőzés nem hozott olyan nagy küzdelmet, mint azt általában várták, ennek az oka azonban arra vezethető vissza, hogy túl hamar — már az első félidőben – eldőlt a játék sorsa. És mert szünet után a kissé fáradtnak látszó svájciak még a viharzó széllel is szembekerültek, nem harcoltak olyan erőfeszítéssel, amivel a nagy mérkőzés sorsát meg tudták volna fordítani. (Képes Sport)
* * *
1943. június 6., Szófia, MAGYARORSZÁG-BULGÁRIA 4:2 (3:0)
vezette: Marek (horvát)
Góllövő: Zsengellér(4)
Magyarország: Tóth (Gamma) – Rudas (Ferencváros), Szűcs (Szolnok), Szalay (WMFC) – Sárosi III. (Ferencváros), Perényi (NAC) – Kovács II. (NAC), Szusza (Újpest), Zsengellér (Újpest), Bodola (NAC), Tóth III. (NAC)
Szövetségi kapitány: Vághy Kálmán
A mieink a technikás és az ügyes cselekkel operáló Zsengellér góljaival negyedóra után már 3:0-ra vezettek. Ezután Tóth III. kicselezte a bolgár védelmet s az üres kapura gurította a labdát. A biztos gólnak látszó labdát azonban egy, a kapu mögül előugró néző megállította s a mezőnybe vágta. Ez a sportszerűtlen beavatkozás bizony merőben szokatlan a válogatott mérkőzések történetében. A horvát Marek játékvezető némi töprengés után arról a helyről ítélt szabadrúgást a magyar csapat javára, ahol a furcsa beavatkozás történt. (Képes Sport)
* * *
1943. szeptember 12., Stockholm, MAGYARORSZÁG-SVÉDORSZÁG 3:2 (1:2)
vezette: Viinioksa (finn)
Góllövő: Zsengellér, Sárvári, Leander (öngól)
Magyarország: Tóth (Gamma) – Rudas (Ferencváros), Olajkár II. (WMFC), Bíró (Újpest) – Sárosi III. (Ferencváros), Nagy II. (Ferencváros) – Egresi (Kispest), Zsengellér (Újpest), Sárvári (NAC), Bodola (NAC), Tóth III. (NAC)
Szövetségi kapitány: Vághy Kálmán
A mérkőzésen megjelent a svéd trónörökös, aki a 40 ezer néző üdvrivalgása közepette kezet fogott a játékosokkal. A magyar csapat, ha nem is játszott különösen jól, derekasan helytállt. Sportszerű viselkedésével pedig elnyerte a svéd közönség rokonszenvét.
* * *
1943. szeptember 15., Helsinki, MAGYARORSZÁG-FINNORSZÁG 3:0 (2:0)
vezette: Eklind (svéd)
Góllövő: Tóth III.(2), Sárvári
Magyarország: Tóth (Gamma) — Rudas (Ferencváros), Olajkár II. (WMFC), Biró (Újpest) — Sárosi III. (Ferencváros), Nagy II. (Ferencváros) – Egresi (Kispest), Zsengellér (Újpest), Sárvári (NAC), Bodola (NAC), Tóth III. (NAC)
Szövetségi kapitány: Vághy Kálmán
Válogatottunk a könnyű mérkőzésen könnyed játékkal szórakoztatták a lelkes közönséget. Játékosainkat eleinte meglepte a „hideg északiak” szurkolása, akik fergetegesen buzdították a hazaiakat. Eredménytelenül, mert ekkor még nagy tudásbeli különbség volt a két csapat között …
* * *
1943. november 7., Budapest, Üllői út, SVÉDORSZÁG-MAGYARORSZÁG 7:2 (2:2)
vezette: Mies (német)
Góllövő: Szusza(2)
Magyarország: Tóth (Gamma) – Mészáros (NAC), Szabó (Gamma), Kispéter (Szolnok) – Sárosi III. (Ferencváros), Nagy II. (Ferencváros) – Egresi (Kispest), Sárosi (Ferencváros), Szusza (Újpest), Zsengellér (Újpest), Tóth III. (NAC)
Csere: Szusza h. Sárvári (NAC), Sárvári h. Szusza
Szövetségi kapitány: Vághy Kálmán
Ilyen súlyos vereséget 1909 óta (akkor Anglia ellen 2:8) nem szenvedett a magyar válogatott Budapesten! A korábban Stockholmban legyőzött svédek az üllői úti pályán 2:2-es félidő után sorra lőtték a gólokat.
A sportszerető közönségnek csak az az egy vigasza marad, hogy nem a magyar labdarúgó sport bukott itt el, hanem csak egy téves elgondolásra felépített, hibás összeállítású és rossz napot kifogó, az igazi magyar válogatott klasszist meg se közelítő, gyenge együttes.
Tízezrek fütyülték ki a meccs végén a magyar csapatot, amely ezzel a siralmas 90 perccel fejezte be az 1943-as évet.
1944-ben a hadihelyzet miatt már nem rendezhettek válogatott mérkőzéseket, Magyarország ís a világháború színterévé változott.
1943-ban Rudas Ferenc és Nagy II. András személyében újabb ferencvárosi játékosok mutatkoztak be a magyar válogatottban.
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Vélemény, hozzászólás?