A történet kezdetéhez vissza kell ugornunk néhány évet. Ha figyelembe vesszük, hogy a Ferencvárosi labdarúgás már a 113. évét tapossa, akkor az a 24 év, amit az idővonalon gyorsan visszapörgetünk, nem is tűnik olyan soknak. De ha ez a fajta utazás egy sikeres pályafutás kezdő állomásához visz minket, már egyből más szemszögből vizsgáljuk. És főleg akkor, ha most Lisztes Krisztián idővonalán haladva, 2012-ből egyből 1988-ba tesszük át a történetünket. Nem is kell olyan gyors felszámolónak lenni, hogy ki tudjuk kalkulálni, hogy az a „szemtelenül” fiatal és harsányan nevető kamasz csupán 12 éves volt 1988-ban. Ráadásul egy olyan ifjonc, akiről a Császár folyamatos jelentést kért Kaszás Páltól, mert mindenki hatalmas tehetségnek tartotta, és nem szerette volna, ha egy ilyen ékkő nem csiszolódik tovább, ha ezt a fényességet nem a Ferencváros javára fordítja.
Lisztes Krisztián 1988-ban volt tizenkét éves. Kilenc évesen került a Fradihoz és már az első labdaérintéséből látható volt, egy igazi gyémánt költözött az Üllői útra. A „névjegyét” 1988-ban tette le először, amikor a Kaszás Pál által vezetett 12 évesek Fradija Norvégiában, egy nemzetközi tornán megszerezte a 16. Norvég Kupát. Mielőtt bárki is legyintene, szerepeljenek itt a torna gigantikus számai: 31 ország, 1100 csapat, 20 ezer játékos, több korosztály, 43 pálya! A Fradi fiataljai 9 mérkőzést játszottak, kilencszer nyertek és összesen 37 gólt szereztek! A döntőben – amit Oslo csodálatos stadionjában, a Bislett-ben rendeztek – a perui Cantalaót verték meg hosszabbításban. A döntőn ott volt a FIFA elnöke és a norvégok hercegnője is. A gólkirályt meg úgy hívták, hogy Lisztes Krisztián! A 17 gólig jutott Krisztiánt mindenki már akkor elkönyvelte a jövő nagy ígéretének. Az amerikai UP hírügynökség ezeket a mondatot repítette a világ minden tájára:
„A magyarok megtalálták Puskás utódját. A jövő magyar futballkirályát, Lisztes Krisztiánnak hívják.”
Persze az előbbi idézet nem véletlenül született Amerikában, ott alapjáraton szórják úgy a dicsérő jelzőket, mint nálunk a búzát a silókba. Ráadásul nekünk, magyaroknak, meg főleg Fradistáknak egy Puskás utódjáról beszélni, amikor a sorban olyan játékosok sorakoznak, mint az aranylabdás Albert, a világválogatott Novák, vagy az ezüstcipős Nyilasi, egy kicsit túlzásnak hat. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy Puskás óta mennyi „csodagyerek” tűnt el a magyar foci süllyesztőjében, már megértjük, hogy a sikeres norvég tornagyőzelem után miért is kísérte Krisztián további fejlődés kitüntető figyelemmel a Császár. Mert féltette, mert tudta, 12 évesen milyen könnyű a gyermeki létből a kamaszkor lázadó világába lépni és a hirtelen rászakadó fényáradt milyen könnyen sötétülhet el, ha nem vagyunk óvatosak, ha nem vigyázzuk minden lépését.
Ez a fajta aggódás és szeretet köszön vissza abból a cikkből is, amit „csatolunk” Krisztián idővonalához, és amit Lakat T. Károly jegyez, a tőle megszokott olvasmányos, irodalmi stílusában. Nem is akarok idézni belőle és nem is szabad kiragadni egyes mondatokat, mert az írás Lisztes Krisztiánon keresztül szól az egész magyar foci buktatóiról, de szól arról a szeretetről és reményről is, mely a 12 éves ifjú tehetség láttán fogalmazódott meg mindenkiben, akik látták a pajkos mosolyú kiskamasz játékát.
Most ugrunk az idővonalon és egyből a jelenbe folyatjuk. Nem azért, mert Krisztián pályafutása megtört volna 1988-ban, és nem is azért, mert nem tudnánk kitölteni a hiányzó éveket tartalommal (amit a közelgő születésnapjára meg is fogunk tenni). A jelen gondoskodott arról, hogy ugorjunk 24 évet, és az 1988-as felfedezést, 2012-ben a szomorú és talán könyörtelen bejelentés kövesse. Lejárt Krisztián szerződése, amit a Ferencváros nem újított meg. „Hetek óta tudtam, hogy nem számítanak rám, így nem ért váratlanul a döntés” – nyilatkozta tegnap a Nemzeti Sport hasábjain. A folytatásról még nem döntött, de tény, hogy tétmérkőzésen már nem húzza fel magára a Fradi zöld-fehér szerelését.
24 év telt el. Most két pillanatot villantottunk fel, de mindkettő befolyásolta Lisztes Krisztián pályafutását. 1988-s norvégiai torna elindította a csillagok útján, a 2012. május 31-i bejelentés meg végleg lezárta azt. A közte lévő 24 évet sem lehet feledni és bár a Fradiban eltöltött időszakok közül az első volt felejthetetlen, mely 1996 decemberéig tartott, és mely bajnoki címeket, kupagyőzelmeket, BL szereplést, év labdarúgója címet, és válogatottságot jelentett, Lisztes Krisztián teljes idővonalának tartalommal való feltöltése is folyamatban van.
Ennek prológusa az 1988-as felfedezés, epilógusa a 2012-es elválás. Közte 194 mérkőzés zöld-fehérben. Köszönjük Krisztián!
– lalolib –
Vélemény, hozzászólás?