A Fradi dicső kupamúltja – 1964-1972
Ebben az időszakban háromszor nyert bajnoki címet a Ferencváros (1964, 1967, 1968), megnyerte a VVK-t (1964/65), majd döntőt játszott ugyanebben a kupasorozatban (1967/68) illetve az UEFA kupában is eljutott az elődöntőig (1971/72). Nézzük, hogy mi történt a Magyar Népköztársaság Kupában zöld-fehér szemszögből!
Ötéves szünet után, 1964-ben folytatódtak a Magyar Népköztársaság Kupa küzdelmei. Közel félezer csapat versenyzett a döntőbe jutásért! A mérkőzéseket a naptári év szerint rendezték. A Ferencváros ellenfelei: a Martfű (4-1), a Honvéd Killián SE (13-2), a Szolnoki MÁV (6-0), a Nagykőrösi Kinizsi (5-0), a Debreceni Kinizsi (5-1), a Miskolci Honvéd (5-2), majd az elődöntőben következett a Győri ETO, amely 2-0-ra legyőzte a Fradit. Ebben a kiírásban a 3. helyért is játszottak: a Hungária körúton az FTC 6-1-re legyőzte a bravúrosan szereplő Testvériség csapatát.
A következő esztendőben a Zalaegerszegi Építők csapata verte ki a Ferencváros (tartalékcsapatát) a kupából 2-1 arányban.
1966-ban a döntőig menetelt a Ferencváros. Az ellenfelek: a Hajdúszoboszlói MED (9-0), a Debreceni Kinizsi (4-0), az MGM Debrecen (4-0), a DVSC (6-3), a Kiskunfélegyházi Honvéd (10-0), az Újpesti Dózsa (6-3), az elődöntőben a Kaposvári Honvéd ellen 3-1 arányban nyert az FTC.
Az 1966-os döntő 1967. április 4-re maradt. A kupa sorsa két mérkőzésen 210 perces küzdelemben dőlt el. Az első döntő nagy részében a Győr Szaló góljával 1-0-ra vezetett, a Ferencváros azonban a 85. percben Karába révén egyenlített.
A hosszabbítás második 15 percében egymást követték a kihagyott nagy helyzetek. A 106. percben Juhász tört ki, de az ötösön elvesztette a labdát. A 111. percben Keglovich az oldalhálót találta el. A 116. percben Branikovits már csak a kifutó Tóthtal áltt szemben, de a kapusba rúgta a labdát, majd az előretörő Mátrai hibázott. A 119. percben Palotai három méterről Géczi kezébe rúgta a labdát.
Varga Zoli lövése Orbánról levágódik
A döntőt április 26-án szintén a Népstadionban megismételték. A félidei 1-1 után még a befejezés előtt negyedóváral is döntetlenre – 2-2-re – állt a mérkőzés, amikor eldőlt a kupa sorsa.
A 75. percben nagy kavarodás támadt az ötös közelében. Vajda szögletre akart menteni a befutó Győrfi elől, de labdája a jobb felső sarokba vágódott, öngól – 3-2 a Győr javára.
Idézet a Népsport döntő utáni értékeléséből:
A győri együttes óriási lendülettel harcolt, minden labdára rámentek a játékosok, és dicséretükre válik, hogya másodszori ferencvárosi vezetés után sem lohadt a harci kedvük. Az utolsó 20 percben – ha Géczi nem véd olyan bravúrosan – még súlyosabb vereség is érhette volna a budapesti zöld-fehéreket.
1967-ben a Székesfehérvári MÁV Előre (4-3), a Schönherz SE (13-0), a Székesfehérvári Vasas (3-1), a Tatabánya (4-1), legyőzése után a negyeddöntőben Csepellel 2-2-t játszott a Ferencváros és idegenben játszó csapatként továbbjutott az elődöntőbe, ahol megismétlődött a tavalyi döntő és (sajnos) a döntő eredménye is: Ferencváros – Győri ETO: 2-3.
1968-ban a Szegedi VSE (0-1), majd egy évvel később a Volán csapata (1-2) jelentette a búcsút.
Az 1970-es éveket úgy kezdtük, ahogy abbahagytuk az előző évtizedet. Ezúttal a Komló (0-2) csapata ejtette ki a zöld-fehér alakulatot.
A bajnoki rendszer változásával a kupa kiírása is módosult, ismét őszi – tavaszi rendszerben játszották le a kupa mérkőzéseit. Az 1971/72-es szezonban kupagyőzelemnek örülhettek a szurkolók. A Paksi Kinizsi ellen (7-2), a Sátoraljaújhelyi Spartacus ellen (3-1), az MTK ellen gólnélküli döntetlennel vendégcsapatként jutott az FTC az elődöntőbe, ahol a Videoton csapatát is legyőzte 3-2 arányban. A döntőben a Tatabánya volt az FTC ellenfele a Megyeri úton, villanyfénynél.
Nem bánták meg akik kijöttek a Megyeri útra, az MNK döntőre, hiszen at első perctől heves iramú mérkőzésnek lehettek tanúi. Úgy látszik a tét megsokszorozta a játékosok erejét és ezen a találkozón is bebizonyosodott, hogy elsősorban nyílt sisakkal lehet jó mérkőzést játszani. A Ferencváros hatalmas iramban kezdett. Vépi góljával megzavarta a vidéki együttest, amely hosszú percekig idegesen, kicsit kapkodva játszott. A félidő második részében azonban a bányászok, Laczkó vezérletével magukra találtak, és teljesen egyenrangú ellenfelek lettek. A második félidőben fokozódott az iram, szinte mindenki védekezett és támadott. A bányászcsapat hamar egyenlített, és ezután fölénybe került. Izgalmas, jó mérkőzésen, ha szerencsével is, de sikerült a Ferencvárosnak megszereznie a győztes gólt, és ezzel az MNK-t.
Az izgalmas kupadöntőből 2 percet elevenítünk fel. Sorsdöntő 2 perc volt…
A 83. percben Lódi jó átadásával Szabó állva hagyta a ferencvárosi védelmet, egyedül húzott kapura, de Géczi kapujából mintegy 30 méternyire kifutva elrúgta előle a labdát. A kupa sorsa a 84. percben dőlt el. Kovács a már birtokában lévő labdát teljesen érthetetlenül saját kapuja felé gurította. Albert lecsapott rá, elhúzta Rothermel mellett, és laposan a kapu közepébe gurította.
A mérközés végén Petri Sándor, az MLSZ főtitkára adta át a Magyar Népköztársasági Kupát a ferencvárosi csapatkapitánynak, Albert Flóriánnak,
Amikor Albert a kupát a magasba emelte, senki nem gondolta, hogy egy ritka, sporttörténeti pillanat tanúja: ezt a kupát utoljára vehette át a győztes, és utoljára látta az ünneplő tömeg.
Döntő: 1972. július 12., Megyeri út: FTC-Tatabánya 2:1
4.000 néző, vezette: Katona
Góllövők: Vépi, Albert illetve Kőműves
A kupagyőztes csapat:
Géczi – Martos, Bálint, Füsi – Vépi, Horváth A. – Szőke, Branikovits, Albert, Kü, Mucha
1973 januárjának egyik éjszakáján az MNK-t kiállítási helyéről -az Üllői úti Ferenc körúti árkád egyik kirakatából- ellopták! A szomorú és kellemetlen esemény után, csak egy „vígasz” maradt. Előfordult ez már a „Kupák kupájával” is. Amikor 1895-ben az Aston Villa nyerte az Angol Kupát, egy birminghami ékszerészüzlet kirakatából ismeretlen tettesek azt is ellopták. Az angol és a magyar kupa között ez a „hasonlóság” tehát sporttörténeti tény.
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Vélemény, hozzászólás?