A Fradi dicső kupamúltja – 1992/93
Feledtetve az egy évvel korábbi teljesítményt, ismét döntőt játszott a Fradi az 1992/93 évi kiírásban.
A Ferencváros veretlenül jutott a döntőbe: Százhalombatta (2-1), Ajka (3-0), Győr (1-0 és 2-0), PMSC (2-0 és 3-1), MTK (1-1 és 1-0).
A kiírás szerint ezúttal a döntőt nem semleges pályán, hanem oda-vissza alapon a fináléba jutott csapatok otthonában rendezték két zöld-fehér csapattal a döntőben.
Az első döntőt Szombathelyen játszották: Haladás-FTC: 1-1
A zsúfolt stadionban nagy lendülettel kezdtek a csapatok, és amikor Jagodics fejesgólja megszületett, bizony Ausztriáig hallatszott a hazaiak örömkiáltása. Érdekes módon a Fradit felhozta a gól, egyre másra gördültek támadásaik. Előbb Wukovics megdöngette a kapufát, majd Keller olyan szemet gyönyörködtető cselsorozatot mutatott be, amely az inyenceknek, de főleg a Fradistáknak módfelett elnyerte tetszését. A látványos góllal egyenlített a Ferencváros, s továbbra is ők voltak a kezdeményezőbbek. A Haladás játékán erősen érződött a félelem attól, hogy itt vannak az újabb gólok. Mi tagadás Páling, Wukovics és Nagy Zsolt nem akármilyen helyzetekben hibáztak. Tőlük már csak a játékvezető hibázott nagyobbakat – tizenegyeseknél volt néma a bírói síp…
A közönség viszont nem volt néma, a nagyszerű kupadöntő végén vastapsot kapott mindkét csapat a szokatlanul szép kupadöntőért.
Az Üllői úti visszavágón felfokozott hangulat kupagyőzelemre kiéhezett ferencvárosi tábor várta a kezdő sípjelet. A kezdőrúgást az az ifjú Keller Jocika végezte, akinek édesapja bő két óra múlva a kupát emelte! De tett is érte: a 23. percben úgy megy át a védelmen, mint kés a vajon, és a kapu előtt megosztja a gólszerzés örömét Fodorral, aki ezen a döntőn mégegyszer főszereplő volt. Ugyanis a Haladás Kovács révén a 89. percben kiegyenlített! A hosszabbításban is állták a sarat a vasi zöld-fehérek, olyannyira, hogy a 102. percben Teleknek az üres kapuba tartó labdát bravúrral kellett hárítani. Aztán eljött Horváth Dezső bravúrjának is az ideje.
A 120. perc utáni 1-1-es eredmény után a tizenegyesek következtek. A szombathelyiek harmadik 11-esét Neudl lőtte, a ferencvárosi kapus pedig a labdát kiütötte! 4-3-as Fradi vezetésnél Fodor következett – és ezen az estén másodszor is a hálóba talált!
A Magyar Kupát így tizenegyes rúgásokkal az FTC nyerte!
Döntő, odavágó: 1993. június 2. Szombathely: Haladás – FTC: 1-1
18.000 néző, vezette: Márton Sándor
Góllövők: Jagodics ill. Keller
Döntő, visszavágó: 1993. június 23. Üllői út: FTC – Haladás: 1-1 (1-1)
18.000 néző, vezette: Vágner
Góllövők: Fodor ill. Kovács S.
A mérkőzést 120 perc után tizenegyes rúgások követték a kupagyőzelemért. A 11-es párbajt az FTC 5-3-ra nyerte! Az FTC-ből Lipcsei, Gregor, Telek, Keller és Fodor, a Haladásból Kenesei, Jagodics, Nagy M. értékesítették a tizenegyeseket.
A szurkolók betódultak a pályára s bizony Puskás Ferenc ezrektől körülvéve adta át a trófeát Keller Józsefnek, a Ferencváros csapatkapitányának.
A kupát Puskás Ferenc adta át Keller Józsefnek
A kupagyőztes csapat:
Horváth D. – Simon, Telek, Kuznyecov, Keller – Páling, Albert, Fodor, Lipcsei – Nagy Zs., Wukovics
Cserék: Szűcs M., Gregor
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Vélemény, hozzászólás?