A Fradi naptára, augusztus 20. – A 2., 10. és a 14. Magyar Kupa-győzelem

Közzétéve: 2024. augusztus 20. kedd | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

99 éve született Biró István
27 éve született Rommens, Philippe
45 éve született Zöld Zoltán

Mérkőzéseink ezen a napon:

Összes díjmérkőzés: 20 mérkőzés, 9 győzelem, 5 döntetlen, 6 vereség, 44-35 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1933. Tamássy Zoltán
1950. Pamuki Tibor

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1950. Tihanyi András

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2003. Kapic, Adem

„Nagy közönség gyűlt egybe, hogy tanúja legyen a Magyar Kupa megismételt döntőjének. Amikor a csapatok felálltak, általános volt a hit, hogy az UTE nyeri a meccset, mert az FTC négy legjobb játékosa: Pataki, Blum, Schwarz és Szabó nélkül állott fel, míg az UTE-ból ezzel szemben csak a tilalom alatt álló Fogl III. hiányzott. A zöld-fehérek gyenge összeállítása azonban nem járt súlyos következményekkel, sőt igen nagy meglepetésre az FTC tartalékos csapata került ki győztesen a küzdelemből. A játék nívója nem elégített ki. Az első félidőben kapkodva, rendszertelenül dolgozott mind a két csapat s az UTE részén élénk hajlandóság mutatkozott a durvaságokra. A második félidőben azonban lecsillapodtak a kedélyek s némileg élvezhetőbb mederbe terelödőtt a játék. Az FTC csapata lelkesen, elevenen dolgozott, az UTE mereven játszott. Az FTC csapatában Amsel végleg bizonyította, hogy rendkívül tehetséges kapuvéd, aki még sok sikerhez fogja segíteni az FTC-t. A bekkek közül Takács volt a jobbik, Hungler II. még fáradtnak látszott. A fedezetsorban Wilhelm I. kitűnő játékot produkált, az UTE balszárnya egy pillanatig sem tudott élni mellette. Führmann nagy technikával tűnt ki, sok veszélyes helyzetben mentett. A csatársorban Héger gyors lefutásaival tűnt ki, lövéseivel azonban már nem volt szerencséje. Az ifjúsági Wágner szép fejes gólján kívül két remekül lőtt lapos gólfával aratott elismerést. Technikája is megfelelő, a labdát azonban még nem tudja magánál tartani. A kupagyőzelmet éri gól a második félidő 2. percében esik: Ivanovszky szabadrúgásból a kapura irányítja a labdát és Wágner négy méterről védhetetlenül befejeli.” (1922 – UTE)

„A Ferencváros „javított” Temesvárt. Sárosi 4, Toldi és a balösszekötőt játszó Kemény 2-2 gólt lőtt.” (1933 – Temesvári Kinizsi)

„Kevesen gondoltak arra, hogy a Bp. Dózsa ellen nagyszerűen játszó és rendkívül gólképes Bp. Vasas a Bp. Kinizsi elleni mérkőzésen egyetlen gólt lő csak, s azt is 11-esből. A Bp. Kinizsi ezen a találkozón is, akárcsak az Esti Kupa eddigi összecsapásain, határtalan lelkesedéssel, teljes erőbedobással harcolta végig a 90 percet, s a mérkőzés egyes részeiben – különös az I. félidőben – kitűnő, korszerű játékkal lepte meg a hatalmas nézősereget (50.000). Az élelmezési játékosok, főleg az összjáték tekintetében csillogtatták képességeiket, sa játékidő első felében komoly mezőnyfölényt harcoltak ki. A Bp. Kinizsi az I. félidő közepe táján számos formás és fergeteges támadást vezetett. Szünet után némileg megváltozott a játék képe, ekkor a Vasas támadott többet és veszélyesebben is. Gólt mégis a Kinizsi ért el az 59. percben Orosz fejelt a Vasas kapujába. A 73. percben szépített a Vasas, de két perc múlva Bundzsák szabálytalanságáért megítélt büntetőt Dalnoki biztos lábbal értékesítette, beállítva a végeredményt.” (1954 – Bp. Vasas)

Tempó, Fradi!: Végre kupadöntő! – lelkesedett a Népsport újságírója az 1955-56-ban megkezdett, és 1958. augusztus 20.-án a döntőhöz ért Magyar Népköztársasági Kupa beharangozó írásában. Végre kupadöntő! – lehetett itt lelkesedni egyáltalán? Talán ennek a hiánya, plusz a félelem és a néma tiltakozás miatt is, csak 10 ezer drukker előtt kezdődött a találkozó a Ferencváros és a Salgótarján csapatai között. Ehhez jött még az időjárás is, mely a mérkőzés kezdete előtt a ragyogó nyári jellegét mutatta, de ahogy Virág sípjelére megkezdődött a mérkőzés, már sötét fellegek gyülekeztek, és erős széllel az eső is megérkezett. Talán a sors fintora volt az időjárás, de így utólag a bíró szerepeltetése is. Egy fricska a kor szellemének. Mert gondolom, Virág elvtársat sem kell bemutatni Bacsó Péter filmjéből, és bár tudom, hogy a két Virágnak nincs köze egymáshoz, de tudom azt is, a véletlenek néha szándékosan játszadoznak velünk. Mert „az élet nem habos torta, Pelikán.” Ahogy a kupadöntő sem volt az csapatunk számára, mert kemény küzdelemben sikerült győznünk 2:1-re Friedmanszky duplájával úgy, hogy Oroszt a második gólunk előtt, az 58. percben a bíró kiállította. És bár ezután többet birtokolta a labdát a Salgótarján együttese, csapatunk magabiztosan őrizte az előnyét. Az a csapat, mely már formálódott, melynek az összeállításában már feltűntek azok a nevek, melyek a hatvanas években a Fradi aranykorát jelentették: Mátrai, Vilezsál, Rákosi, Fenyvesi. Végre kupadöntő! – lelkesedett az újságíró. Maga a mérkőzés örömteli volt, hiszen csapatunk megszerezte tízedik kupagyőzelmét. Az egyéni apró örömökön túl, más jó nem nagyon történt 1958-ban. Egy reményteljes forradalom leverése után, a terror évei következtek. Csak úgy jöttek mentek a Virág elvtársak és gázolták át embereken és kényszerítették ránk a hazugságot. De kibírta az ország, kibírta a csapat, és kibírta a zöld-fehér szellemiség. (1958 – Salgótarján)

„Ferencváros I. félidőbeli nagy mezőnyfölényéből arra lehetett következtetni, hogy az éllovas zöld-fehér együttes nagyarányú győzelmet arat majd. A hazaiak végig irányították a játékot, nagyon sokat támadtak, a pálya közepén sokat birtokolták a labdát, de támadásbefejezéseik nem sikerültek, mert a pécsiek szívósan védekeztek, s a csatárokból némelykor hiányzott a határozottság az átütőerő. A pécsiek kiegyenlítő gólja után egy negyedórán keresztül meglepően ügyesen játszottak a lila-fehérek, jól tartották a labdát, s volt bátorságuk kezdeményezni, támadni is. A mérkőzés sorsát végül is egy védelmi hiba döntötte el a Ferencváros javára. A közepes színvonalú mérkőzésen váratlanul nehezen, de megérdemelten győzött a Ferencváros.” (1967 – Pécsi Dózsa)

1975

Tempó, Fradi!: Július 26-án kezdtünk a Győr ellen, majd szinte háromnaponta volt mérkőzés. Nem volt könnyű menetelés, ráadásul az elődöntőt az Újpesttel vívtuk EGY NAPPAL a döntő előtt! Ilyen előzmények után futottak ki a csapatok a Népstadion gyepére 1978. augusztus 20-án. Mindkét csapat számára a kupán felül a nemzetközi szereplés lehetősége volt fontos, de igazán a Fradinak volt „veszteni” valója, hiszen ahhoz, hogy ki tudja engesztelni a szurkolókat, győznie kellett. Tompán kezdett a Fradi, mire feleszméltek a zöld-fehérek, a Pécs már 2:0-ra vezetett és bár a félidő végén már nyomasztó fölénybe játszottunk, úgy mentünk pihenőre, hogy ahhoz óriásit kell változnia a játéknak, hogy fordítani tudjunk. Amilyen hamar szerezte meg a Pécs az első félidőben a vezetést, olyan hamar szépítettünk is a második félidő elején. Mivel a vendégek ekkor már bunkerfocit játszottak csatár nélkül, így Bálint is előrejött a középpályára, Martos meg szinte jobbszélsőt játszott és Pusztaival felváltva rohamozták a pécsiek kapuját. Bálint gyors gólja után mindenki várta a fordulatot, mely először nem éppen úgy következett be ahogy a szurkolók remélték. Ebedli Zolit lekönyökölték, le is kellett cserélni, Mészöly állt be helyette. Ettől aztán pillanatok alatt a küzdelmes mérkőzés megkapta a durva minősítést, előbb Nyilasit kaszálták el, majd az amúgy is zaklatott lelkiállapotban játszó Nyíl rúgta meg Dárdait, amit Pádár kiállítással honorált (Ebedli K.O. kiütését azonban nem vette észre). A „háborús” viszonyok főleg a Fradit paprikázták fel és tíz emberrel is a kapujukhoz préselték a pécsi csapatot. Amikor a 72.percben Pogány belőtte a jogosan megadott büntetőt, már a zöld-fehérek voltak helyzeti előnyben. A szurkolók hangorkánja közepette az Ebedli-Nyilasi tengelyt vesztett Fradi, Bálint irányításával totális offenzívába kezdett és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a már a rendes játékidő alatt eldöntsük a kupadöntőt. Ez nem sikerült, így következett a hosszabbítás, ami örökre emlékezetes marad. Szokolai góljával már a hosszabbítás negyedik percében eldőlni látszott a mérkőzés. A Pécs egyre fáradtabban tűnt, Dárdai mellett Kincses is csak sántikált a pályán, a Fradi meg olyan elánnal támadott, mintha most kezdődött volna a találkozó. Martos adta meg a kegyelemdöfést amit önfeledt fieszta követett a nézőtéren. (1978 – Pécsi MSC)