A Fradi naptára, december 15. – A 21. bajnoki cí­m

Évfordulók:

48 éve született Bárányos Zsolt
52 éve született Bekő Balázs
125 éve született Csajka Sándor
86 éve született Hódi Zoltán
74 éve született Martos Győző

Mérkőzéseink ezen a napon:

1907. BTC – FTC 3:2, Ezüstlabda
1912. FTC – 33 FC 3:1, NB1
1918. FTC – III. ker. TVE 2-1, NB1
1929. Ferencváros – Kispest 4-0, NB1
1932. Észak-Marokkó válogatott – Ferencváros 0-22, nemzetközi barátságos
1934. Fez válogatott – Ferencváros 0-14, nemzetközi barátságos
1935. III. ker. FC – Ferencváros 1-5, NB1
1940. Ferencváros – Gradjanski 6-0, Bajnokok tornája
1946. Ferencváros – Testvériség 2-0, NB1
1957. Újpesti Dózsa – Ferencváros 1:1, NB1
1968. Győri ETO – Ferencváros 2:3, NB1
1970. Nacional M. – Ferencváros 5:4, nemzetközi barátságos
1976. Ferencváros – MTK-VM 0-2, MK
1979. ZTE – Ferencváros 3-0, NB1
2019. DVTK – Ferencváros 0-1, NB1

Összes díjmérkőzés: 15 mérkőzés, 10 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, 69-19 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1907. Braun Ferenc
1918. Móra Kunó
1970. Havasi Sándor
2019. Ihnatenko, Danilo

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1957. Csanádi Árpád dr.

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2005. Tőzsér Dániel

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2005. Rósa Dénes

„Az FTC csapatának sikerült megőrizni veretlenségét a bajnokság küzdelmeiben. Utolsó meccsen is nagy formában játszott s a mit különösen érdeméül kell betudni: ideális fairen játszott minden játékosa. A győzelem kiví­vásában különben a csatársoré a főérdem. Pataki volt a támadások lelke, de remek segí­tőtársak támogatták két oldalról. Tóth a jobbösszekötőben játszott s határozottan túltett Schlosseren, akik ezúttal dribliző kedvében volt. A csatársor szélsői: Borbás és Weisz a szokott jók voltak. A védelemben Payer brillí­rozott, messze kimagaslott a mezőnyből. Így biztosan győzött az FTC, amelynek minden akciója sikerült. Bámulatos szerencsével is operált a csapat, de csak a kapuig, mert Zsák szinte mindent megfogott. Ezzel az FTC végzett az élen az őszi szezon befejezése után.” (1912 – 33 FC)

„A várakozásoknak megfelelően igen érdekes és változatos lefolyásu játék keretében találkozott a két csapat…” (1918 – III. ker. TVE)

„A küzdelem sokkal nagyobb izgalmat váltott ki a nézőtéren, mint amire számí­tani lehetett a Ferencváros törzsközönsége körében, amely teljes számmal vonult ki, hogy a búcsúmérkőzést végigélvezhesse. Hatalmas üdvrivalgással fogadta ez a lelkes sereg kedvenceit s az éljenzés újra, meg újra felviharzott. Az egész játék a kispesti védelem hősies harca volt a ferencvárosi támadok ellen. A mérkőzés abból a szempontból csalódást hozott, hogy Kispesttől többet vártunk. A Ferencváros ellen azonban egyáltalán nem tudott megfelelő fegyvereket felvonultatni a kispesti tizenegy s teljesen védelmére bí­zta magát. A ferencvárosi halfsoron a kispesti csatársor a legritkább esetben jutott túl s í­gy állandóan a zöld-fehér csatársor volt munkában. Az egész csapat tudása kifogástalan és könnyen érvényesült az ellenfél ellen, mégis látszott, hogy bizonyos hiányosságok vannak a csapatban, amelyek nagyobb ellenfél ellen fokozottabb mértékben kiütköznének.” (1929 – Kispest)

„Ferencváros a Hungária megszokott öltözőjében készülődik. Aki csak benéz az öltözőbe, mind gratulál Sárosi dr.-nak a doktorátushoz. Sárosi a kályha mellé húzódik, szereti a meleget, de Kocsis, a III. kerület hátvédje is. Át is jön a Fradi öltözőjébe s Sárosival együtt öltözködik a kályha amellett. Közben jól kibeszélik magukat. A Ferencváros kivonulásakor a közönség Sárosit éljenzi, majd a kezdés előtt háromszoros éljent is kap Gyurka. A javuló Ferencváros megérdemelten nyerte a mérkőzést, különösen a második félidőben mutatott jó játékával. A gólarány azonban kissé túlzott. A kerületiek egy félidőn át kétessé tudták tenni a zöld-fehérek győzelmét. Szünet után is volt néhány akciójuk, azután azonban visszaestek, úgy látszik azért, mert túl sok erőt adtak az első félidőbe. A Ferencváros legjobb embere Sárosi volt. A második félidőbeli játéka itt-ott a régi nagy Sárosira emlékeztetett. Góljai mesteriek voltak. Az ő feljavulása jelentette a biztos győzelmet.” (1935 – III. ker. TVE)

„Káprázatos játék – Kiadós visszavágás! Csak a 35. percben törte meg a horvátok ellenállását először a zöld-fehér csapat, de aztán ontotta a pompás gólokat. Ritkán tapasztalható lelkesedéssel gyönyörködött a közönség a mérkőzésen. A zöld-fehérek nagy technikája pompásan érvényesült a csúszós talajon s ezzel szemben a Grandjanskinak nem volt fegyvere. A Ferencváros kezdettől fogva nagy iramot diktált s ezt a horvát csapat sem idegekkel, sem tüdővel nem bí­rta. Nagyszerűen működött a Ferencváros három hátvédje, csatársor pedig a két szélsőfedezet támogatásával ontotta a gólokat. A horvát csapatnak is volt néhány helyzete és a vereség ellenére sem játszott alárendelt szerepet. A zöld-fehérek végre nem hanyagolták el a szélsőket: 4 gólt lőttek!A Ferencváros csapatában nem volt kifejezetten gyenge pont. Ünnepnapja volt ez a fagyos vasárnap a magyar labdarúgásnak! A Ferencváros olyan játékot mutatott be a havas gyepen, amilyenért érdemes volt végigdideregni ezt a két félidőt. Az őszi idény megkoronázása volt ez a játék!” (1940 – Gradjanski)

„Nagy fölény mellett csak két potyagóllal tudott győzni a Ferencváros” (1946 – Testvériség)

„Forró, ütemes taps csattant fel Győrött a nézőtéren, amikor a Ferencváros győzelmével véget ért az év utolsó bajnoki mérkőzése. Azok is ünnepelték a bajnokcsapatot, akik számára közömbös volt, hogy melyik együttes lesz 1968 bajnoka. Szeretettel köszöntötték a vendégeket az ETO hí­vei is, akik pedig szí­vesebben láttak volna győri győzelmet. A Ferencváros megvédte bajnokságát! Nagy bravúr, elismerésre méltó tett. A zöld-fehér együttes sok nehézséget küzdött le, amí­g eljutott az aranyéremig. Lakat dr. év közben néha bizony kesergett: a csapat nem egyszer mérsékelten játszott, előfordult széthúzás is. Egy időben, főleg tavasszal, úgy festett, hogy a Ferencváros az Újpesti Dózsa és a Vasas mögé szorul. De az Üllői úton nem adták fel a harcot, egy pillanatra sem. A bajnokság szünetében nagy volt az elhatározás, a fogadkozás, amely végül is nagy akaratot, küzdőképességet, szorgalmat szült, s minden tervszerű szakmamunkával párosult. És, hogy a bajnokcsapat hajrája száz százalékos volt, abban az olimpia utáni összefogás, megértés játszott döntő szerepet. Ekkor a szó igaz értelmében egységbe kovácsolódott a csapat. Mindenki egyért, egy mindenkiért – ez volt a jelszó! Ennek a szellemében őrizte meg a Ferencváros április 7-e óta tartó veretlenségét! A válogatott Albert, Novák, Rákosi, Páncsics, Szűcs, Fenyvesi dr. tapasztaltsága párosult az olimpia válogatott Juhász harcosságával, Branikovits tehetségével, Havasi keménységével. Úgy nyert bajnokságot a gárda, hogy közben Mezei, Meggyesi, Bálint, Horváth Á., Kapitány és Végh személyében újoncot is avatott. S, hogy az aranyérem a Ferencvárosé lett, abban nagy érdemeket szerzett a klub egykori válogatott fedezete, Lakat Károly dr. mesteredző. Csupaszí­v ember, sokoldalú pedagógus, alapos ismerője szakmájának. Lakat feljutott eddigi pályafutásának legmagasabb csúcsára: edzője volt annak a nemzeti tizenegynek, amely Tokió után Mexicóban is megvédte az aranyérmet, s annak a Ferencvárosnak, amelytől 1967 után, 1968-ban sem lehetett elhódí­tani a bajnoki cí­met. Gratulálunk és köszöntjük a bajnokcsapatot, vezetőivel együtt.” (1968 – Győr)