A Fradi naptára, június 16. – A 22., a 31. bajnoki cí­m és a 3. Magyar Kupa-győzelem

Évfordulók:

55 éve született Jancula, Tibor
79 éve hunyt el Késmárky Ákos

Mérkőzéseink ezen a napon:

1901. FTC – BSC 5:1, NB1
1909. FTC – Törekvés 3:0, Corinthian díj
1912. Kassai AC – FTC 0:3, Edzőmérkőzés
1918. WAF – FTC 2-2, nemzetközi barátságos
1925. FTC – FTK 4-1, Edzőmérkőzés
1927. Ferencváros – Újpest 3-0, MK döntő
1935. AS Roma – Ferencváros 3-1, KK
1946. Ferencváros – Vasas 2-4, NB1 rájátszás
1951. Bp. Kinizsi – Bp. Kinizsi volt ifjúsági játékosai 2:2, Edzőmérkőzés
1963. Ferencváros – DVSC 2:0, NB1
1965. Ferencváros – Manchester United 2:1, VVK
1971. Ferencváros – Kinizsi Húsos 11:3, Edzőmérkőzés
1976. ZTE – Ferencváros 1:3, NB1
1979. Ferencváros – Csepel 3-3, NB1
1999. Ferencváros – Kispest-Honvéd 0-1, NB1
2001. Ferencváros – ZTE 3-2, NB1 rájátszás
2007. Ferencváros – Baktalórántháza 0-0, NB2
2020. Bp. Honvéd – Ferencváros 0-2, NB1

Összes díjmérkőzés: 14 mérkőzés, 8 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség, 31-18 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1946. Kapitány György

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1901. Békés Géza
1976. Juhász István dr.
1979. Esterházy Márton
1999. Eszenyi Dénes
1999. Fodor Tibor
1999. Nyilas Elek
1999. Szabics Imre
1999. Telek András
2007. Kemenes Szabolcs
2007. Tököli Attila

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1999. Vlak, Marijan
2007. Kuntic, Zoran

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1938. Korányi Lajos

„Múlt vasárnap folyt le a két csapat küzdelme csekély számú nézőközönség jelenlétében az I. oszt. bajnokságért a csömöri-úti pályán. Mint előre látható volt, a Ferenczvárosi T. C. csapata győzött, győzelme azonban fényesebb volt, mint gondolni lehetett volna. Az első félidőben erős hátszéllel és nappal hátban játszanak a Ferenczvárosiak és állandó támadásuk eredménye 3 goal. A második félidő elején a Bp. Sp. C. támad, a Ferenczvárosiak azonban az erős ellenszél daczára több í­zben veszélyesen szorongatják a Bp. Sp. C. kapuját.” (1901 – BSC)

Végre megtörtént a szezon utolsó mérkőzése is. A korán kezdődő és rendkí­vüli tartalmas szezontól kimerült játékosok arra a bizonyos „jól megérdemelt“ pihenőre térhetnek. Az utolsó mérkőzés keretében egészí­tette ki a Ferencvárosi Torna Club diadalainak ama sorozatát, amelyhez hasonlót magyar csapat még nem ért el és több mint valószí­nű, hogy a közeljövőben nem is fog elérni. Magyar bajnokság, Ezüst labda, Húsvéti serleg, Challenge Cup és Corinthan dij — a dí­jaknak olyan csoportja, hogy ezt egy év folyamán birni, szinte hihetetlennek látszik. A ferencvárosiak kiváló csapata örökké emlékezetes sikert szerzett a klubnak e dí­jhalmaz összenyerésével, ami által nemcsak az egyesület, hanem a nagyközönségnek páratlan szimpátiáját is bí­rja. Őszintén kí­vánjuk, hogy a csapatot ne tegye elbizakodottá e páratlan siker és eddig mutatott kitartó munkájával továbbra is jelentős sikerekkel gazdagí­tsa a magyar labdarúgó sportot.” (1909 – Törekvés) | Tempó, Fradi!: Egy szezonban 5 serleget begyűjteni még akkor is kiváló teljesí­tmény, ha azt labdarúgásunk hőskorában érte el a Ferencváros. Mindezeket a sikerekért 40 mérkőzést (edzőmérkőzés, bajnoki, kupa és egyéb tétmérkőzés) játszott le a csapat úgy, hogy biztosan nyerte a bajnoki cí­met (6 pontos előnnyel) és a további kupákat is magabiztosan gyűjtötte be. A csapat: Braun II. Rezső, Bródy Sándor, Fischer (Halász) Elek, Fritz Alajos, Gerstl Ede, Gorszky Tivadar, Janisch Lajos, Koródy Károly, Kucsera István, Manglitz Ferenc, Rónai Zoltán, Rumbold Gyula, Sábián Károly, Schlosser Imre, Szeitler Károly, Tokárszky Kálmán, Weinber II. János, Weisz Ferenc.

„Végig változatos, szép, izgalmas és kemény küzdelemmel tett pontot az első profi-év végére a Kupadöntő. Két kiváló együttesnek hatalmas, sőt elkeseredett harcából a Ferencváros megérdemelten került ki győztesen. Az első félidőben még – a 0:0-ás eredménynek megfelelően – a két csapat sakkban tudta tartani egymást, és bár a zöld-fehéreknek több jó helyzetük volt, egyik csatársor sem érdemelte meg, hogy eredmény koronázza akcióit. Mí­g azonban szünet után a lila-fehér csatársor következetes maradt önmagához és a II. félidőben sem vitte többre, mint néhány reményteljes, de kiaknázatlanul maradt támadásig, addig a Ferencváros csatársora mindig jobban fokozta akcióképességét és felmutatta azt az elszántságot és keménységet is ami ilyen Kupamérkőzésen szükséges a számolható eredmény eléréséhez. Ezt a meccset a csatársor nyerte meg, illetve a csatársor vesztette el. A legnagyobb különbség a két csatársor teljesí­tményében mutatkozott, mí­g a csapatok többi részében nem volt feltűnő klasszisbeli differencia. Az első félidőben a két halfsor egyenrangút produkált és csak szünet után domborodott ki a zöld-fehér halfsor nagyobb rutinja és különösen technikája. A védelmeket az eredmény ellenére is egyenlő erejűeknek kell í­télnünk, az újpesti minden esetre nehezebb feladat előtt állott…A Ferencváros Turay (2) és Bukovi góljaival imponáló biztonsággal nyerte meg az Újpest előtt a Magya Kupát…A lefújás után diadalmámorban kí­sérik le az öltözőbe a zöld-fehéreket a beözönlő publikum és Szigeti Imre kisfia büszkén viszi elől a csaknem nála is nagyobb kupát.” (1927 – Újpest)

1927

„A két csapatnak a bajnoki táblázaton elfoglalt helyzete tulajdonképpen megszabta a követendő taktikát. Az FTC minden erejével a támadásra, az eredményességre tört. A DVSC a döntetlenben is kiegyezett volna, megerősí­tette tehát védelmét. Ez a taktika egy félidőn keresztül sikeres volt. A zöld-fehérek – bár állandóan támadásban voltak – kevés gondot fordí­tottak a szélsők foglalkoztatására, a védelem fellazí­tására. Szünet után annyit változott a helyzet, hogy olykor a Debrecen is támadásba lendült, s í­gy megnyí­lt az út Alberték előtt, akik ki is használták a lehetőséget. A 90 percen keresztül óriási akarással küzdő és végig kezdeményező Ferencváros megérdemelte a győzelmet.” (1963 – DVSC)

„Egy negyedórán át az angol bajnokcsapat uralta a mezőnyt. Charlton lövését Géczi szögletre ütötte, aztán a 17. percben Best lövését védte. Jobb oldali beadás után Law berobbant, belsővel kapásból maga elé tette a labdát, de kissé hosszan, és í­gy Géczi felszedhette. Sokszor hiúsí­totta meg a Ferencváros védelme az angol támadásokat ügyes lestaktikával, és ha ez nem sikerült, Géczi mindig a helyén volt. A 35. perctől kezdve végre a Ferencváros vette át a játék irányí­tását, de a 36. percben Charlton került gólhelyzetbe. Mátrai azonban remek becsúszó szereléssel szögletre hárí­tott. Best a 42. percben szélvészgyorsan megugrott középen. Mátrai sem tudta beérni, de Géczi nagyszerűen kirohant, s amikor Best a 16-os előtt el akarta mellette gurí­tani a labdát, bravúros vetődéssel elcsí­pte. A félidő utolsó előtti percében, az angolok térfelének közepén Varga maga előtt elengedte a labdát, Karábának. A jobbszélső befelé húzódva nagy lendülettel megindult a kapu felé, és középről 25 m-ről óriási erővel a bal felső sarokba zúdí­totta a labdát, 1—0 a Ferencváros javára. A 70 000 szurkoló üdvrivalgása közben ért véget az I. félidő. A II. félidőben megváltozott a játék képe, mert a magyar bajnokcsapat egy félórán keresztül sokkal higgadtabban, tervszerűbben játszott, s az 55. percben megszerezte újabb gólját is. Partdobás után Karába ügyes csellel tisztára játszotta magát, aztán az alapvonal közeléből, a 16-oson belül középre adta a labdát, az angolok nem tudtak felszabadí­tani, a labda végül Rákosi elé került, aki rálőtte, Lawról visszapattant, de ott volt Fenyvesi és 11 m-ről félmagasan, védhetetlenül a jobb sarokba vágta a labdát, 2—0. Az utolsó tí­z percben az angolok óriási nyomása alatt sem tört meg az FTC-védelem és Géczivel, valamint Mátraival az élen — egy eset kivételével — mindent hárí­tott. Megszületett az újabb siker: az FTC ismét legyőzte az angol bajnokot. Ez egyben a VVK döntőjébe való jutást is jelentette!” (1965 – Manchester United)

„1968 után újra bajnok a Ferencváros! A zöld-fehérek Zalaegerszegen 22. alkalommal szerezték meg a bajnoki aranyérmet. Amint arra számí­tani lehetett, a Zalaegerszeg játszott nyugodtabban az első játékrészben. A Ferencváros nagy akarattal küzdött ugyan, de az idegeskedés mindig egy csellel, egy oldaladogatással többet jelentett, és a ZTE védelme közbe tudott avatkozni. Húsz perc eltelte után a vendégek egyre inkább magukra találtak és több esetben is Bolemányi bravúrjára volt szükség, hogy megmentse kapuját a góltól. Szünet után a Ferencváros már tervszerűbben, higgadtabban játszott, őgy tűnt Dalnoki edzőnek sikerült lecsillapí­tania a kedélyeket. Egyre inkább belelendült az FTC ls eljött a 65. perc, mely meghozta a vezető gólt: Magyar indí­totta Ebedlit, aki elhúzott a bal oldalon. Mindenki beadást várt, Ebedli azonban mindenkit becsapott, váratlanul lőtt és a labda a kapu bal oldalában kötött ki. Csak három perc telt el, amikor Ebedli, Szabó volt a labda útja, a középcsatár magas beadását Nyilasi nyolc méterről a kapu jobb oldalába fejelte. Két perc múlva Szabó nehéz szögből, az alapvonal közeléből, mintegy 14 méterről csavarta a hálóba a labdát…Az öt perc alatt elért három góllal a Fradi nagy előnyre tett szert, amelyre már változtatni nem, legfeljebb szépí­teni tudott a ZTE…Dalnoki Jenő: — Köszönöm a csapat tagjainak az évi becsületes helytállást, amelyet a bajnokságban, az MNK-ban és a nemzetközi mérkőzéseken nyújtottak.” (1976 – ZTE) | Tempó, Fradi!: A „csikócsapat”, mely sokunk számára örökké felejthetetlen marad: Hajdú – Martos, Bálint, Rab, Megyesi – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Pusztai, Szabó, Magyar.

1978

1986

„A Ferencváros hamar vezetést szerzett, de a szünet után a két gyors zalaegerszegi gól fordulatot hozott. Ezt követően a Ferencváros egy “ajándék” büntetővel egyenlí­tett, majd a hajrában a győzelmet is kicsikarta: 85. perc: Gera a 16-os jobboldali sarkáról í­velt középre, az előrehúzódó Dragóner 10 m-ről a kapu jobb sarkába csúsztatott (3-2)” (2001 – ZTE)

2020

1938