Évfordulók:
40 éve született Ahmed, Adnan
35 éve született Kukuruzovic, Stjepan
40 éve született Morrison, Jason
110 éve hunyt el Schaschek Ödön
42 éve született Stanic, Srdjan
66 éve hunyt el Wiener János
Mérkőzéseink ezen a napon:
1908. FTC – NSC 5:0, Corinthian díj
1914. Rapid – FTC 0:2, nemzetközi barátságos
1917. FTC – BEAC 3:1, Edzőmérkőzés
1924. Norden Nordwest – FTC 0-2, nemzetközi barátságos
1925. FTC – DVTK 2-2, NB1 Országos bajnoki döntő
1928. Pécs-Baranya – Ferencváros 3-9, MK
1936. Érsekújvár SE – Ferencváros 1-7, nemzetközi barátságos
1942. Ferencváros – Lampart 9-1, NB1
1951. Vasas Felten – Bp. Kinizsi 3:6, Edzőmérkőzés
1952. Bp. Kinizsi-Bp. Postás vegyes – Olimpiai keret II. 0:10, Edzőmérkőzés
1953. Bp. Kinizsi – Bp. Bástya 1:2, NB1
1959. DVTK – Ferencváros 3:2, NB1
1964. Ferencváros – Tatabánya 6:1, NB1
1969. Ferencváros – Ceglédi VSE 9:1, Edzőmérkőzés
1972. Ferencváros – Bp. Honvéd 4:2, NB1
1975. Ferencváros – Vojvodina 1:1, nemzetközi barátságos
1980. Ferencváros – ZTE 3-0, NB1
1986. Ausztria – Ferencváros 3-1, nemzetközi barátságos
1989. Ferencváros – Vasas 4-0, NB1
1995. Sukoró FC/Tóparti-válogatott – Ferencváros 3-3, Edzőmérkőzés
2020. Ferencváros – DVTK 3-0, NB1
Összes díjmérkőzés: 16 mérkőzés, 11 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség, 61-19 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
1924. Sándor József
1924. Steczovits László
1928. Berkessy Elemér
1975. Staller János
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1953. Asbóth Endre
1975. Albert Flórián
1975. Novák Dezső
1975. Rákosi Gyula
„Három legendás játékos, egy legendás időszakból. Albert Flórián, Novák Dezső és Rákosi Gyula. Ők együtt négy bajnoki címet szereztek, több mint hatszáz gólt rútak az ellenfelek kapujába. Albert Aranylabdás, Novák kétszeres olimpia bajnok, ők ketten meghívást kaptak az 1967-s világválogatottba is. A Ferencvárossal mindent együtt értek el. A négy bajnoki cím mellett a nemzetközi kupákban is helytálltak. Mindhárman VVK győztesek (1965) és mindhárman tagjai voltak az 1968-s VVK döntőbe jutott csapatnak. Oldalakat lehetne teleírni pályafutásuk emlékezetes pillanataival. 1975.06.07-én, a számukra rendezett búcsúmérkőzése utoljára húzták fel magukra játékosként a Ferencváros zöld-fehér mezét.
Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
„A Corinthián-vándordijat, — amely az idén iratott ki először — a Ferencvárosi Torna-Club kitűnő csapata nyerte meg. A döntő mérkőzésben a másodosztályú bajnokság 2-ik helyezettjével, a Nemzeti Sport-Clubbal került össze s imponáló gólarányban győzte le mindvégig szépen játszó ellenfelét. A FTC, dacára az idény előrehaladottságának, kiváló formában játszott; a csatársor mitsem vesztett képességeiből, sőt Schlosser, Korody és Szeitler összmunkája a huzamosabb egymás mellett való játszás következtében mindjobban biztosabbá válik, a jobboldalon Rónay lefutásai pedig mindég nagy veszélyt jelentettek. Weisz azonban kissé lusta volt. A halfsor és Rumbold a régi, Manglitz azonban lábrándulás miatt bizonytalanul működött.” (1908 – NSC)
„Az uj FTC-csapat német és lengyel turáján teljes sikert aratott” (1924 – Norden Nordwest)
„A 7. percben Völker II. Amsel alól kikaparja a labdát és a hálóba gurítja, 1:0-ra vezet a DVTK. A 38. percben az FTC sarokrúgáshoz jut, Nikolsburger váratlanul éles, csavart lövést küld a kapura, amely a meglepett Kozusnyik feje felett éri a kapufát, s a kapus háta mögött meredeken lepattan a földre, közben Kozusnyik hátranyúlva elfogja a labdát és kirúgja a mezőnybe. A játékvezető azonban gólt ítél. A DVTK erősen méltatlankodik a gól miatt, de eredménytelenül. A 42. percben a DVTK jut sarokrúgáshoz. Páva II. szépen irányítja a labdát, amely Völker II. lábáról gólba perdül, 2:1. Újra a DVTK vezet és erősen rohamoz. A második félidő 18. percében egyenlít az FTC. A játékidő letelte után a játékvezető 2×15 perccel meghosszabbítja az időt. Már sötétedik, amikor a második 15 percre felállnak. Az utolsó percekben jól rohamoz a DVTK és fölénye három sarokrúgásban jut kifejezésre. A harmadikból Völker II. gólt fejel, amit a játékvezető először megad, de Amsel tiltakozása után megkérdezi Völker II-t, hogy a fejelésnél használta-e a kezét is. Völker II. becsületességből kitűnőre vizsgázik, mert beismeri a kézhasználatot, de a csapat nem nyeri meg a mérkőzést, amit az MLSZ döntése alapján két nap múlva megismételnek.” (1925 – DVTK, Országos bajnoki döntő)
„A komisz idő majdnem elrontotta a mérkőzést. Az égiek azonban irgalmaztak a pécsieknek. Délig nagyszerű idő járta Pécsett, délután azonban komor felhők borították az eget. Magára a mérkőzésre a környező helységekből is nagyszámú közönség sereglett egybe, miközben mindenki az eget kémlelte. A félelem azonban alaptalan volt, az eső nem esett le. A Ferencváros különösen az első félidőben csillogtatta tudományát. Ekkor brillírozta a zöld-fehérek, egyszerű és ötletes játékot mutattak be és egymásután ontották a gólokat. A gólok ugyan nem voltak ragyogóak, nem amolyan Kohut bombák, de mesteri akciókból és művészi húzásokból születtek. A kilenc gólból Takács II. egymaga ötöt vállalt.” (1928 – Pécs-Baranya)
„A második félidőben a Ferencváros játszott nappal hátban és a nap a Lampart védelmét sokkal bizonytalanabbá tette, mint az első félidőben Csikósékat. Lendület és gólratörés már szünet előtt is volt a megfiatalodott ferencvárosi csatársorban, a szünet után pedig maradéktalanul érvényre jutott. Ekkor jobbnál jobb lövések szálltak a Lampart kapujára. A Ferencváros csapata mindenesetre tartja jó formáját és jól állta végig az egész mérkőzését. A Ferencvárosban, főleg a második félidőbeli játéka alapján, a csatársort kell megdicsérni. Pontos összjátékkal, lendületesen, eredményretörően játszottak.” (1942 – Lampart)
„Mint várható volt a bányászcsapat elsősorban a gondos védekezésre összpontosított A védekező taktika azonban ezen a mérkőzésen nem vált be, mert a két fedezet mélyen hátrahúzódva teret engedett a zöld-fehérek támadások kibontakozására Rendre behátráltak a védők a 16-osukra, s így próbálták szerelni a zöld-fehér rohamokat. Ez azonban nem sikerült. A Ferencváros támadói korszerű csatárjátékkal rendre átjátszották a nem elég szilárd és mélyen formája alatt szereplő bányászvédelmet. A Fradi támadósorának valamennyi tagja dicséretet érdemel, főleg Varga, Albert, Rátkai és Fenyvesi.” (1964 – Tatabánya)
„A tartalékos Ferencváros olyan heves rohamokkal” kezdett, mintha az első negyedórában akarta volna eldönteni a rangadót. Tulajdonképpen Branikovits már ekkor eldönthette volna mérkőzést de 11-est rontott és még kétszer nagy helyzetben hibázott a a kapu torkában. Az enyhe ferencvárosi mezőnyfölényt a Honvéd gyors ellentámadásokkal igyekezett ellensúlyozni.Jött a Honvéd egyenlítése, majd Albert fejesgólja, mely lényegében eldöntötte a mérkőzést. Szünet után is sokat szorongatott a Fradi, és remek védelmén köszönhetőn megérdemelte nyerte meg a rangadót.” (1972 – Bp. Honvéd)
„Különösen csalódtak azok, akik vakációs játszadozásra gondoltak. Oly annyira hogy esetenként többen is feküdtek – elsősegélyre várta….Jó iramú, gyors volt a játék, ám ez csakis részben menti meg a sok tisztátalanságot. A ZTE a gyorsan bekapott két gól ellenére sem zárkóztak be kapujuk elé. Sűrűn kitámadtak, visszaütöttek, szinte kikényszerítették a küzdelmet. Az eredmény ennek ellenére valós. A Zsiborás, Ebedli, Pusztai és Pogány nélkül felálló Fradi főként a szélek okos kihasználásának köszönheti győzelmét.” (1980 – ZTE)
„A találkozó eredménye abból a szempontból jó, hogy bebizonyosodott, nem minden bunda, amire ráfogják… Végül is kiderült, hogy melyik csapat küzd a bajnoki aranyéremért (FTC) és melyik a kiesés ellen (Vasas). A tavaszi idényben talán legjobb játékát produkálta a Ferencváros. Óriási lelki teherrel lépett pályára a Ferencváros, hiszen városszerte az a szóbeszéd járta, hogy a kiesés ellen foggal-körömmel küzdő Vasasnak legalább egy, de inkább kettő, vagy három ponttal kell távoznia az Üllői utról… Ez a tudat szinte megbénította a zöld-fehéreket az első félidőben, s bár fölényben játszottak, gólveszélyes helyzetet alig-alig hoztak össze az egyébként jól védő Andrusch kapujánál.” (1989 – Vasas)
Vélemény, hozzászólás?