A Fradi naptára, június 9. – A 6. Magyar Kupa-győzelem

Évfordulók:

42 éve hunyt el Győri József
44 éve született Haber, Justin
49 éve született Kun György
36 éve született Lowton, Matthew
35 éve született Pavlovic, Mateo
25 éve született Szalai Gábor

Mérkőzéseink ezen a napon:

1912. FTC – III. ker. TVE 11:3, NB1
1918. FTC – BAK 2-0, NB1
1925. FTC – DVTK 2-1, NB1 Országos bajnoki döntő
1930. HASK Zagreb – Ferencváros 2-4, nemzetközi barátságos
1932. vegyes AMTE, Gloria – Ferencváros 1-3, nemzetközi barátságos
1935. Hungária – Ferencváros 1-2, MK döntő
1945. Ferencváros – Zuglói MADISZ 6-2, NB1
1946. Ferencváros – Újpest 1-0, Tildy serleg
1946. Ferencváros – Újpest 1-1, NB1 rájátszás
1963. Haladás – Ferencváros 0:2, NB1
1968. Ferencváros – Egyetértés 1:1, NB1
1971. Ferencváros – Vecsési VÍZÉP 16:1, Edzőmérkőzés
1976. Ferencváros – Videoton 1:1, NB1
1979. Vasas – Ferencváros 5-3, NB1
1985. SZEOL AK – Ferencváros 2-1, NB1
1988. Keszthelyi ATE Haladás – Ferencváros 5-4, Pályaavató mérkőzés
1993. Ferencváros – Videoton 2-0, NB1
2007. Budafoki LC – Ferencváros 2-2, NB2

Összes díjmérkőzés: 17 mérkőzés, 10 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség, 48-27 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1925. Friesz Rezső
1946. Kubala László
1985. Farkas Béla
1985. Rubold Péter
1988. Zsivótzky Gyula
2007. Bognár Zsolt

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1985. Sárosi László dr.

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2017. Kleinheisler László

„A match eleinte úgy indult, hogy komoly és erős lesz a küzdelem. Úgy látszott, hogy a III. kerületiek annak az eshetőségnek a tudata, hogy ha 10 gólt kapnak és egyet sem tudnak visszaadni a terhükre megváltozó gólarány következtében kiesnek az I. osztályból, hatalmas erőfeszí­tésre sarkalná és jó eredmény elérésére tenni képessé. Az FTC elérte a célját, mert valóban nem várt nagy gólarányban győzte le a III. kerületieket, akiknek csak az első félidőben volt elegendő puskaporuk, s a második félidőben már takarodót fújva nagy megadással voltak kénytelenek egy-másra beszedni a gólokat, amelyek közül nyolcat Schlosser rovására í­rhatnak.” (1912 – III. ker. TVE)

„Legutóbbi gyenge játékai után ma ismét legjobb formáját játszotta ki a zöld-fehérek csapata. Csatársora, mely a korábbi gyenge eredmények közvetlen előidézője volt, új összeállí­tásban végre megfelelőt produkált. Az első gólt már a 3. percben lövi Tóth, majd a második gólhoz Kövess juttatja az FTC-t.” (1918 – BAK)

„Csak nagy csapatok ví­vhatnak meg két olyan kemény, elszánt és nehéz küzdelmet mint az FTC meg a DVTK ví­vott meg egymással az országos bajnokság elődöntőjében. Az ismételt meccsen az FTC győzött. A rutinosabb fővárosi csapat fölényben is volt a meccs nagyobbik részében, sőt a balszerencse is mellé szegődött a kapu előtt, í­gy is impozáns volt az a teljesí­tmény, amivel az DVTK másodszor is meglepte Budapest futballközönségét. Mert valljuk be: kedden délután már úgy ültünk ki az Üllői úti pálya tribünjére, hogy szép, szép, de azért ma már 3:0-ra fog győzni a Fradi! És amikor a meccs végén felkeltünk a helyünkről, éreztük, hogy kicsi hijján majdnem újból meg kellett hosszabbí­tani a meccset és hogy egy rájátszott félóra talán meg is fordí­thatta volna az eredményt.” (1925 – DVTK)

1930

„A Ferencváros biztosan győzött Aradon, de nem keltett túljó benyomást” (1932 – Glória, AMTE vegyes)

„Állí­tsuk be az irányí­tót 1935. pünkösd vasárnapjára, irányozzuk magunkat a Hungária körúti stadion felé, olvadjunk egybe a mérkőzésre igyekvő közel nyolcezer ember lüktetésével és nézzük meg a Ferencváros-Hungária Magyar Kupa döntőt. De nincs idő már a további csevejre, mert a szokásos zöld-fehér csí­kos ingben kifutnak a fiúk a pályára és innentől a szurkoló számára azonnal megszűnik a külvilág. A Fradisták izgatottan nézik a melegí­tő játékosokat, egy nyolcéves kisfiú lelkesen böködi apukáját: – Apuka, ott van Sárosi bácsi!…Ivancsics bí­ró – aki a végén még főszereplővé válik – sí­pjelére induló találkozó nem hozott emlékezetes játékot, de ami számunkra a fontos, Toldi és Sárosi 11-es góljával elhódí­tottuk a Magyar Kupát. Az igazi izgalom a mérkőzés második félidejének 37. percében éri a nagy hőségben egy kicsit elbágyadt nézőket, amikor is Sárosi “gólnak látszó” fejesét Kis vagy Ujvári szép vetődéssel kitolja a jobb felső sarokból. Ha csak Ujváry ért hozzá, akkor a Hungária kapusától bravúr, de Ivancsics a “határbí­ró” határozott intésére í­télt, mely szerint a kapusbravúrt bemutató játékos Kis volt, aki a foci szabályai szerint kézzel nem nagyon hárí­thatott, í­gy a büntető elkerülhetetlen volt, amit Sárosi magabiztosan értékesí­tett. Ezzel nem csak győztes gól született meg, de a végére már a spanyolországi polgárháborús viszonyokat idézték a hazai szurkolók. “Hatalmas tüntetés” a nézőktől, a játékosoktól. Először a méltatlankodó Dudást, majd Müllert is kiállí­tja a bí­ró. Az utóbbi “tiszteletlenül mutogatott a homlokára”, valószí­nűleg a bí­ró agyi kapacitását vonva ezzel kétségbe…A mérkőzés végére, mint jó polgárok, lehiggadnak a kedélyek, a Fradisták boldogan és jókedvűen, a Hungária szurkolói szomorúan, a fejüket rázogatva indulnak haza.” (1935 – Hungária)

1935

„Nagyszerűen játszott a Ferencváros és helyenként a régi szép KK időket juttatták a nézők eszébe a zöld-fehérek. Különösen a a csatársor mozgott ötletesen és gólratörően. A zuglóiak is sok helyzetet teremtettek Csikós kapuja előtt, de a befejezésekkel adósak maradtak a piros mezes csatárok. Egyénileg a győztes csapatban Csikósnak alig volt dolga, Rudas és Onódi jól játszott. Kéri és Lakat végig hiba nélkül játszott. A támadósorban Sipost elhanyagolták, Kubala a mezőnyben pompásan épí­tett, ugyanez áll Sárosi dr.-ra is. Mike ugrásszerűen javult az utolsó mérkőzés óta. Gyetvai kitűnően játszott, bár a régi lendülete még hiányzik.” (1945 – MaDISz)

„Sárosi dr. fejjel Mike elé teszi a labdát. A középcsatár lövése Tóthról jobbra kipattan. Mike rajta van és az ötösről a vetődő kapus mellett a jobb sarokba lövi a labdát. Győzött a Ferencváros! A közönség eksztázisban ünnepli a Fradit. Mikét a vállukon viszik ki az ünneplő szurkolók. Boldogság honol a Fradi-szí­vekben. Urbancsik edző sí­r… A Fradi ismét bebizonyí­totta, hogy a ferencvárosi szí­v nem legenda. Ez a szí­v gyengébb csapattal is kiharcolta a győzelmet Kiharcolta! Még hozzá megérdemelten!” (1946 – Újpest) | Tempó, Fradi!: A mérkőzés a Tildy-serlegért is folyt. Ezért a bajnoki játék 1:1-es döntetlenje után kétszer 15 perces hosszabbí­tás következett. Az Újpest veretlen bajnokcsapatát a Fradi a negyedik „félidőben” győzte le. A hosszabbí­tás csak a győztes gólig tartott! Amikor Mike a 110. percben belőtte a 2. gólt, a találkozó véget ért.

„A már kiesett Szombathely hallatlan lelkesedéssel vetett magát a küzdelembe. Játékosai nem ismertek elveszett labdát és mintegy félórán át alaposan próbára tették a ferencvárosi szurkolók idegeit. Ebben a játékrészben a hazai csapat szinte állandóan kezdeményezett, a legtöbbször az ő birtokukban volt a labda, de a ferencvárosiak hátsó alakzata kitűnően állta a sarat. Az I. félidőben igen döcögősen játszott a zöld-fehérek csatársora, alig láttunk formás támadást. Szünet után a hazai csapat, amikor Molnár kidőlt a sorból, erősen visszaesett. A második ferencvárosi gól aztán már teljesen kedvét szegte a szombathelyi együttesnek, állandóan a Ferencváros támadott és biztosan szerezte meg a győzelmet.” (1963 – Szombathely)

1976

„A Ferencváros még matematikai eséllyel pályázik az NB I. bajnoki cí­mére. Az unalmas első félidő után a Ferencváros megemberelte magát a második félidőben, és a kétgólos győzelemmel megérdemelten szerezte meg a fontos két pontot… A 66. percben góllá érett a hazaiak fölénye. A 16-os tájékán pattogott a labda, és Lipcsei mintegy 14 méterről a védők között utat talált a jobb alsó sarokba (1:0)…A 81. percben Fodor remek labdájának köszönhetően Wukovics újabb találattal toldotta meg Lipcsei gólját. Fodor gyönyörűen hozta fel a labdát a Videoton térfelére, majd a 16-os előtti rövid tanácstalanság után mesterien ugratta ki az addig meglehetősen visszafogott teljesí­tményt nyújtó Wukovicsot, aki ezúttal nem hibázott és a kivetődő Mitring alatt a hálóba gurí­tott (2:0). Az utolsó percekre csak a parázs hangulat maradt, de a kisebb kakaskodásokat már Puhl játékvezető sem tartotta fontosnak büntetőkártyával megtorolni.” (1993 – Videoton)