A Fradi naptára, november 6.

Évfordulók:

69 éve hunyt el Bodnár Sándor
112 éve született Wrbanszky Nándor Károly

Mérkőzéseink ezen a napon:

1904. Fővárosi TC – FTC 2:5, NB1
1927. Nemzeti – Ferencváros 2-4, NB1
1932. Hungária – Ferencváros 0-0, NB1
1938. Salgótarjáni SE – Ferencváros 1-8, NB1
1949. Salgótarjáni Tárna – Ferencváros 2-2, NB1
1955. Bp. Kinizsi – Bp. Dózsa 3:2, NB1
1960. Ferencváros – DVTK 5:0, NB1
1961. SZEAC – Ferencváros 1:2, NB1
1966. Dorog – Ferencváros 1:3, NB1
1967. Ferencváros – Eger 1:0, NB1
1968. Ercsi Kinizsi – Ferencváros ?:?, Edzőmérkőzés
1983. MTK-VM – Ferencváros 4-0, NB1
1991. Ferencváros – Werder Bremen 0-1, KEK
1993. Békéscsaba – Ferencváros 1-0, NB1
1994. DVSC – Ferencváros 2-0, NB1
1995. Ferencváros – BVSC 1-3, NB1
2008. Ferencváros – Kecskeméti TE 2-1, Ligakupa
2010. ZTE – Ferencváros 2-1, NB1
2011. Ferencváros – Paks 0-0, NB1
2022. MOL Fehérvár – Ferencváros 2-2, NB1

Összes díjmérkőzés: 19 mérkőzés, 9 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség, 39-27 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

2008. Heitler Ádám

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1921. Obitz Gábor

„Miként a tavaszi fordulóban, úgy most ősszel is szenzáció számba menő eredménynyel végződött e két csapat találkozása. Miként tavasszal, úgy most is aránylag igen nagy gólaránnyal győzött a FTC. Nem bizonyult reálisnak a tavaszi eredmény sem, ennek pedig a pályán történt botrányok veszik el a sportbéli értékét. Az esettel bevezető sorainkban foglalkozunk, alább pedig leirjuk azt. Ami magát a játékot illeti, arról természetesen kevés jót í­rhatunk. Addig, amí­g a szenvedélyek lángra nem lobbantak, a mérkőzés érdekes és élvezetes volt; mindkét csapat jól játszott; különösen jók voltak a Fővárosi csatárok, kik egyénileg ugyan, de jól dolgoztak. Ha higgadt, komoly és öntudatos vezetés irányí­totta volna a csapatot, a mérkőzést könnyen meg is nyerhette volna, hisz a második félidő elején nagyobb esélye volt a győzelemre, mint a FTC.-nak.” (1904 – Fővárosi TC)

„Most fogjuk bebizonyí­tani, hogy reálisan vertük meg a Hungáriát – í­gy beszéltek a Nemzeti hí­vei a tribünön a meccs előtt és bizony sokáig volt a meccs kimenetele a legbizonytalanabb. A Nemzeti nagyszerűen startolt, jól játszott, mí­g a Ferencváros sehogy sem akart lábra kapni. Az első félidőben a Nemzeti határozottabb volt, s ha nem üldözi csatárait, elsősorban a rendkí­vül agilis, de borzasztóan peches Kautzkyt határtalan balszerencse, akkor a fekete-fehér csapat tekintélyes előnnyel fordulhatott volna be a II. félidőbe. A ferencvárosi csapat csak az utolsó tí­z percben futott fel igazi formára, amelyet már hetek óta nem mutogatott, s az ekkor produkált gólratörő játék eldöntötte a meccs sorsát. Egyénileg a Ferencvárosból senkit sem lehet kiemelni, de különösebb kifogás sem emelhető senki ellen. Az egész csapat nagy küzdeni tudásról tett tanulságot s annak köszönheti győzelmét is, hogy az utolsó percig szí­vvel küzdött.” (1927 – Nemzeti)

„Ilyen sok fault volt a mérkőzésen, amely ennek következtében nem lehetett szép. A játék eldurvulásnak a játékvezető az oka. Ha az első félidőben kiállí­tott volna néhány játékost, egészen másként alakul a játék. A durvaságot Vécsei sérülése után – Gyetvai ebben nem hibás! – a SSE kezdte és egy-két ferencvárosi játékos sietve átvette. Mások a lábakra pályázó játékmodort úgy vélték kiegyenlí­teni, hogy inkább otthagyták a labdát, ahelyett, hogy gyorsabb játékra törekedtek volna. A Fradi játékosok gyorsasága azonban időnként a Szeged elleni mérkőzésre emlékeztetett. Sok volt magas, kevés a kapás-labda, bár ezen a téren láttunk javulást. A Ferencváros legjobb játékosan Lázár volt, akinek a fakir nyugalma nem engedte, hogy a legidegesí­tőbb helyzetben is elveszí­tse a fejét…Sárosi dr.: — Még soha ilyen közel nem voltam a lábtöréshez, mint ezen a mérkőzésen…” (1938 – SSE)

„A pályán, 50 ezer néző előtt, ködös levegőben, heves iramban indult a játék. Gyors egymásutánban hol az egyik, hol a másik kapu került veszélybe. A 9. percben Fenyvesi cselsorozata után Kertész szerzett vezetést a Kinizsinek. A játék továbbra is erős iramú volt. A Dózsa egyenlí­tése a 29. percben jött, de csak egy percig örülhettek, mert a középkezdés után Ombódi beadását Orosz néhány méterről fejelte a hálóba. A szünet után is rendkí­vül ideges volt a hangulat. Egymás után kellett a játékvezetőnek szabálytalanságok miatt megszakí­tani a mérkőzést. Az 50. percben eldőlni látszott a mérkőzés, egy újabb Ombódi-Orosz akció után a középcsatár a kapuba ragadt Lung mellett 6 méterről fejelt a kapu jobb sarkába. Gól után újabb Kinizsi helyzetek jelentettek veszélyt, de gólt csak Dózsa lőtt a 88. percben, ezzel beállí­tva a végeredményt, amit a Kinizsi meg is érdemelt.” (1955 – Bp. Dózsa)

„Játszi könnyedséggel győzött a Ferencváros. A hazaiak úgyszólván az első perctől kezdve végigtámadták a mérkőzést, nyomasztó fölényben játszottak, egymás után teremtették gólhelyzeteiket. Lényegesen nagyobb arányban is győzhettek volna, de Albert három egészen nagy gólhelyzetet hagyott ki, szünet után pedig az egész együttes láthatóan lefékezett. A DVTK csak árnyéka annak a csapatnak, amelyet az előző bajnokságban láthattak a szurkolók. Teljesen széteső együttes benyomását keltette, játékosainak többsége teljesen formán kí­vül van. A mérkőzés nagy részében kifejezetten alárendelt szerepet játszottak a diósgyőriek.” (1960 – DVTK)

„A Ferencvárosban Horváthnak akadt néhány kitűnő védése, a gólról nem tehet. A hátvédhármasban Mátrai végig kitűnően játszott. Szinte minden közbelépése sikerült. Dalnoki is megbízhatóan látta el feladatát. Novák lelkesen küzdött. Németh volt a jobbik fedezet, bár kissé halványabban játszott a szokottnál. Vilezsál hullámzó teljesítményt nyújtott. A támadósorban, úgy látszik, Albert kezd magára találni. Hiába őrizték szorosan, keményen harcolt a labdáért és majdnem minden támadásból kivette a részét. A két szélsőnek több lendületes elfutása akadt Orosz és Friedmanszky nagy akarással játszott.” (1961 – Szeged)

1966

„Az Eger egy pillanatig sem játszott alárendelt szerepet” (1967 – Eger)

„Szerdán este az Üllői úton telt ház előtt játszották a Ferencváros – Werder Bremen labdarugó KEK-mérkőzés visszavágóját. A megkülönböztetett érdeklődés miatt a belépő nagy kincsnek számí­tott, a stadion környékén azért még sokan megpróbáltak az utolsó pillanatban is jegyhez jutni. Mitagadás: általában nem jártak sikerrel ezek a próbálkozások. Nagyon sokan kint rekedtek, amit jelzett az is, hogy az Üllői úti felüljáró egyre jobban megtelt érdeklődőkkel. Még egy óra hátra volt a kezdésig, amikor a székház alagsori klubjában a két együttes vezetői ismertették az összeállí­tásokat. A hazaiaknál Albert Flórián sérülése rendbe jött, í­gy vállalta a játékot, a vendégeknél viszont nagy meglepetésre kimaradt a gólerős Klaus Allofs, aki a 3:2-es brémai sikerrel végződött első találkozón is feliratkozott a találatszerzők közé. A jobb csapattal szemben nem szégyen alulmaradni – ez volt az általános vélemény a lelátón. Tulajdonképpen csak a papí­rforma érvényesült, a jobb játékerőt képviselő németek teljesen megérdemelt sikert arattak a lelkesen, de erőtlenül, elképzelés nélkül futballozó ferencvárosiak ellen.” (1991 – Werder Bremen)

„A Ferencváros 2–1-re legyőzte az Albert-stadionban a Kecskemétet a labdarúgó Ligakupa D-csoportjának negyedik fordulójában. A zöld-fehérek győzelmükkel megelőzték a kecskemétieket, és pontban beérték a nyolc-nyolc ponttal az élen álló Honvédot és Fehérvárt.” (2008 – Kecskeméti TE)

1910

1921

1968: Novák, Szűcs, Farkas és Albert a világválogatottban