A Fradi naptára, szeptember 18.

tempo-naptar

Évfordulók:

33 éve született Auzqui, Carlos
61 éve hunyt el Fehér Ferenc
139 éve született Schaschek Ödön
52 éve született Szekeres Tamás

Mérkőzéseink ezen a napon:

1904. 33 FC – FTC 2:1, NB1
1910. FTC – Wiener AC 4:2, nemzetközi barátságos
1921. FTC – UTE 3-2, NB1
1927. Attila – Ferencváros 0-3, NB1
1932. Csepel – Ferencváros 3:8, Edzőmérkőzés
1938. Ferencváros – Szolnok 4:3, Edzőmérkőzés
1949. Újpest – Ferencváros 1-4, NB1
1957. Ferencváros – Ganz TE 13:1, Edzőmérkőzés
1966. Ferencváros – Győri ETO 0:1, NB1
1968. Ferencváros – Gödöllői Vasas 7:1, Edzőmérkőzés
1974. Ferencváros – Cardiff City 2:0, KEK
1976. Csepel – Ferencváros 0-5, NB1
1979. Lokomotiv Szófia – Ferencváros 3-0, UEFA
1980. Váci Izzó MTE – Ferencváros 1-2, Edzőmérkőzés
1982. DVTK – Ferencváros 2-2, NB1
1983. Ferencváros – Rába ETO 2-2, NB1
1991. Levszki Szófia – Ferencváros 2-3, KEK
1994. Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-2, NB1
1996. BVSC – Ferencváros 1-2, NB1
2010. Ferencváros – Siófok 1-2, NB1
2011. Győri ETO – Ferencváros 2-0, NB1
2022. Bicskei TC – Ferencváros 0-2, MK

Összes díjmérkőzés: 17 mérkőzés, 10 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség, 37-24 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1904. Fritz Alajos
2022. Varga Zétény

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1904. Horn K. Lajos

„Az FTC játéka nem elégí­tette ki a hozzáfűzött várakozást. Schlosser kivételével egyik játékosa sem vette komolyan ellenfelét. A játék folyásából legalább erre kell következtetnünk, mert ha a látottak mutatták volna a csapat valódi formáját, úgy az FTC későbbi szereplése iránt hí­vei nem lehetnek eltelve a legnagyobb bizalommal. A csapatban ismét beállt Koródy, a kitűnő középsőcsatázó, de nem a rendes helyén játszott, hanem mint baloldali födözet próbálkozott, mindjárt hozzá is tehetjük — siker nélkül. Gyöngén működött Szeitler a jobboldalon, a szokottnál rosszabban játszott Manglitz is. Bródi pedig még mindig nincsen régi formájában. Weisz és Veinbeer kevés figyelmet fordí­tott az egész mérkőzésre. Borbás bemutatott néhány szédületesen gyors lefutást, egyébként nem igen avatkozott a küzdelembe. Elfogadható játékot produkált Weszely és Pataki.” (1910 – Wiener AC)

„A szezon nagy meccse egyúttal a szezon első szép meccse is volt. Az FTC reneszánszának voltunk tanúi, a régi harcos, nagy küzdőképességű FTC újjáéledésének, amelynek nagy napjai a futballkönyvekben vannak bejegyezve. Kemény küzdelem után megérdemelten győztek a zöld-fehérek, bár az első gólt már az első percekben az UTE lőtte, s miután ennek ellenére mégis kiví­vták a vezetést, egy szükségtelen handsből esett tizenegyesből, újból kiütötte kezükből a második pontot. Végül mégis győzött az FTC, a régi Pataki legszebb napjaira emlékeztető formájával, a harmadik góllal végleg eldöntve a meccs sorsát. Pataki volt a mezőny legjobb játékosa, ésszerű labdaadogatásával, higgadt játékával egy ideális angol középcsatárt varázsolva elénk. Mindegyik gólja a legfinomabb labdaművészet eredménye.” (1921 – UTE)

„A bajnokcsapat miskolci meccse teljességgel megérdemelte azt a hallatlan érdeklődést, amely iránta Miskolcon és környékén megnyilvánult. Egész Észak-Magyarországot, a határokon innen és túl megmozgatta a bajnokcsapat látogatása és ez a meccs külsőségeiben is megnyilvánult. Olyan hallatlanul lelkes közönség, mint a miskolci, nincs az egész országban. A Ferencváros érkezett jó félezer főnyi közönséggel, mely tovább fokozta a hangulatot. A hazai közönség papí­rtölcsérekkel vonult fel s a meccs előtt ezeken át harsogták szét tippjeiket, amelyek általában az Attila javára szóltak. A közönségnek volt a meccs alatt oka bőven az izgalomra, mert az Attila nem az a csapat, amelyet bármelyik ellenfele – a Ferencvárost is beleértve – könnyen vehet. Ettől függetlenül a Ferencváros sikerrel oldotta meg a nehéz miskolci feladatot még akkor is, ha igazán nagyvonalú játék nem fejlődhetett ki, s hogy a Ferencváros nem futotta ki a formáját. A közönség í­gy némileg csalódott a bajnokcsapatban.” (1927 – Attila)

„Nem volt magas szí­nvonalú mérkőzés és az iram sem volt nagy. Az első félidő kiegyenlí­tett játékot hozott, szünet után azonban kétségtelenül kidomborodott a Ferencváros fölénye. Védelme jobban állt a lábán, csatársorában pedig Kocsis játéka olyan többletet jelentett, amely elég volt a mérkőzés megnyeréséhez. A Ferencváros győzelme ebben az arányban is megérdemelt. A mérkőzés végig sportszerű mederben folyt le. Henni kitűnő formában van, Kispéter biztos pont a védelem tengelyében, Kéri még mindig nehézkes, Lakat lelkesen harcolt, rengeteget dolgozott. Budai különösen a szünet után játszott jól. Kocsis volt a mezőny legjobbja. Dicséretére szolgál, hogy sérülése után, a második félidőbej élete egyik legjobb játékát mutatta. Mészáros jól dolgozott, Czibor a szünet után kitűnő támadásokat vezetett.” (1949 – Újpest)

„A Ferencváros csupán kétgólos előnnyel utazik az október 2-i visszavágóra. Pedig úgy indult a mérkőzés, hogy sokgólos győzelem születik a szerény képességű Cardiff City ellen. Egymás után alakultak ki a jobbnál jobb helyzetek a jószerével csak védekező vendégek ellen. Az első félidőben Pusztai egymaga három olyan helyzetet hagyott ki, amikor a szurkolók többsége már gólt kiáltott. A sikertelenség, a bizonytalanság érzetét kelthette a fiatalokban, mert egyre több hiba akadt. Nem vállalkoztak lövésekre a csatárok, tovább adták a labdát, mert úgy gondolták, hogy társuk jobb helyzetben van. Így azután mindig közbe tudott avatkozni egy láb és máris elhárult a veszély a kapu előtt. A Cardiff nagyon szerény képességű együttes, legalábbis most ezt mutatta. Túlzottan egyoldalú játékot nyújtottak, jórészt csak védekeztek. Kérdés, hogy mit tud Cardiffban? Véleményünk szerint nagyot változni nem tudnak, s akkor kint, a jobb összetételben játszó Ferencváros képes arra, hogy kiharcolja a második fordulóba jutást.” (1974 – Cardiff City)

„Tulajdonképpen könnyedén, félgőzzel nyert a Ferencváros a Csepel ellen, szinte akkor rúgott gólt, amikor csak akart. A Csepel elsősorban arra törekedett, hogy megőrizze kapuját a sok góltól. Ezt fejtegette a mérkőzés előtt Kóczián Antal, amikor a taktikáról érdeklődtünk. Nos, ebből nem sok valósult meg, mert a hátvédek nem fogtak szorosan embert, arra pedig már egyáltalán nem ügyeltek, hogy a Ferencváros középpályásait igyekezzenek kikapcsolni a játékból. Így aztán a zöld-fehérek könnyed, nyugodt játékkal öt gólt szereztek és még jó néhány helyzetet el is puskáztak.” (1976 – Csepel)

1980

„Várakozáson felüli szerepléssel kezdte a Kupagyőztesek Európa Kupáját a Ferencváros labdarúgó csapata: idegenben értékes győzelmet aratott bolgár ellenfelével szemben. A zöld-fehérek okos játékkal győzték le a kékeket. A magyar csapat tagjai szigorúan tartották magukat Nyilasi Tibor edző taktikai utasí­tásaihoz, aki a bolgár lapoknak nyilatkozva nem rejtette véka alá a magyar elképzelést: “A kemény futballt játszó Levszki ellen szorosra zárt védelem, gyors ellentámadások”. Nyilasi a meccs előtt a döntetlenben bí­zott, illetve abban, hogy a Levszki ha nyer, csak minimális gólkülönbséggel. A Ferencváros taktikai fegyelmét méltatták a csütörtöki bolgár napilapok, amelyek felhí­vták a figyelmet arra, hogy a zöld-fehérek semmiféle csodafegyvert nem vetettek be Szófiában a bolgár Levszki elleni 3:2-es győzelem kiví­vásában. A bolgár sportkommentátorok egyöntetű véleménye szerint a Ferencváros együttese minden tekintetben felülmúlta ellenfelét, olyan játékot mutatott, amelynek alapján a Szvoboden Narod cí­mű napilap sportriportere illúziónak nevezte a Levszki csapatának győzelmi terveit.” (1991 – Levszki Szófia)

„Már szinte talány, hogy a tapasztalt, válogatott játékosokból álló kispestiek miért mondanak rendre csődöt az Üllői úti stadionban. Illésék nemcsak a Twente elleni UEFA Kupa-játékot nem tudták megismételni, de itthoni teljesí­tményüktől is jócskán elmaradtak. A hatgólos Kovácsnak momentumai sem voltak, a Hollandiában remeklő Brockhauser is hibázott a harmadik gólnál. A Ferencváros szögletei az első félidőben életveszélyesek voltak. Lélektanilag mindig a legjobbkor szereztek gólt Alberték. Igaz, a kritikus helyzetekben a szerencsével sem álltak hadilábon. A Lisztes vezérelte Üllői útiak az első csapat az NB I-ben, amelyiknek Davidovic mester Kispestre érkezése óta bajnoki találkozón először sikerült legyőzniük a kispestieket.” (1994 – Kispest-Honvéd)

TFU_19941203_FU_Szsz - 0001-2

1994

1996

2022

1932

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

OLDALAK
KATEGÓRIÁK