Popov József

Popov a kép bal oldalán

Popov József (1941. november 11. – 2010)

Popov József 1990-ben í­gy vallott pályafutásáról:

„Gyermekéveimet a VIII. kerületben, a Horváth Mihály téren és környékén éltem át. A téri fiúkkal együtt fociztunk, én mindig játszottam a csapatban, mert a labda az enyém volt… Fradi-meccsre úgy 6-7 éves koromban mentem ki először, méghozzá Kemenessi Sándor fia társaságában! Kemenessi a Fradi egyik régi futballvezére volt, akivel egy házban laktunk és a fiával együtt mentünk az Üllői úti pályára. Egy FTC – Újpest rangadót játszottak akkor, és én annyira szerettem volna, hogy a Fradi győzzön, hogy a meccs délelőttjén elmentem a templomba imádkozni a ferencvárosiak győzelméért… Nem jól imádkoztam… Na, nem is lett belőlem valami vallásos ember. Leszámí­tva persze a „Fradi-vallást”, mert az egy életen át elkí­sért.

Egyszer a Népligetben fociztunk és egy férfi megszólí­tott, hogy lenne- e kedvem a Kinizsiben futballozni? Ez már persze az ötvenes évek elején volt – de amint később kiderült, nem a nagy kedvencemről, a Bp. Kinizsire keresztelt Fradiról, hanem a Kinizsi Dohánygyár csapatáról volt szó. Ez a kis csapat leigazolt – méghozzá feketén, hiszen csak 11 éves voltam. Villámgyorsan kikerültem a serdülőből, majd az ifiből és következett a „nagy bemutatkozás”. Amikor Mészöly a III. kerületben játszotta az első meccsét, akkor mutatkoztam be én is a felnőttek között. Mindkettőnket tehetségesnek tartottak – bizonyí­tandó, amikor a Dohánygyár feloszlott, engem azonnal az Üllői útra igazoltak. Mindez már 1958-ban történt, mondanom sem kell, hogy mily nagy örömömre. Az FTC tartalékcsapatában Mészáros Dodó és Gyetvai Laci bácsi volt az edzőm. Aztán mégis az akkor induló országos ifjúsági bajnokságban szereplő FTC ifiben játsszattak – hiszen koromnál fogva még oda is befértem. Jól ment a játék – szerénytelenség nélkül, a Fradi-szurkolók egyik kedvence voltam – hiszen az előmérkőzéseket akkor az ifi játszotta. Az ifi-válogatottba is meghí­vtak, benne voltam az UEFA-torna 25-ös keretében.

Állnak (balról): Rátkai J., Száger, Páncsics, Muzslai, Sebestyén, Lukács. Elől: Dinnyés, Rátkai L., Varga Z., Popov, Kovács

Azt hittem, hogy ezentúl már természetes dolog lesz, hogy bekerülök a nagy Fradiba. Kicsit fejembe szállt a dicsőség. Az ifi-válogatott egyik mérkőzésén én voltam a balösszekötő, majd szünetben lecseréltek. Aki bejött helyettem, az szegény Farkas Jancsi volt… Ezután már mindig ő játszott a „helyemen”. 1960. májusában az FTC ifivel Olaszországban, a hí­res Caligaris-tomán szerepeltünk. A nálunk 2-3 évvel idősebb játékosok között a harmadik helyezést szereztük meg. A Barcelona ifit 3-0-ra vertük! A Fiorentinában Albertosi védett – aki pár hónap múlva az olasz A-válogatottban is helyet kapott!

Én viszont még a Fradi felnőtt csapatában is csak edzőmérkőzéseken kaptam játéklehetőséget, pedig az ifiben gólkirály voltam. Rákosit, majd Juhász Pistát kellett volna a csatársorból kiszorí­tanom… ötünket: Szágert, Gombkötőt, Rátkait, Verebest és engem a felnőtt csapat kereténél is számí­tásba vettek. De azért sokszor pénteken a tartalékban, vasárnap az ifiben is játszottunk. Akkor 20 év volt a korhatár! Végül a csatárok közül Verebes kapott az első csapatban játéklehetőséget – engem pedig, hogy megússzam a katonaságot, rábeszéltek, hogy menjek Oroszlányba, ott „eldugnak” és majd visszajöhetek.

Popov gólja a fatribünös Fradi-pályán

A Honvéd azonban megtudta, hogy nem vagyok „bányász” – nincs mentelmi jogom, í­gy miniszteri paranccsal a Szentendrei Honvédhoz vezényeltek azzal, hogy a Bp. Honvéd majd jelentkezik értem. Egyszer megnéztek, aztán ott felejtettek. Két évet lehúztam. 1964-ben a leszerelést követően kerültem Szegedre. Fél év kivárás után játszhattam – mivel nem onnan vonultam be… Hajós, Nemes, Gilicz társaságában lőttem néhány gólt [szerk: 1964. május 10. és 1964. szeptember 6. között 6 NB I-es mérkőzésen 3 gólt szerzett a bajnoki tabella 10. helyén záró Szegedi EAC csapatában. Góljait a Tatabánya, a Győri Vasas ETO és a Komló ellen szerezte.] – egyet a Fradinak is majdnem… A Népstadionban volt a meccs, kicseleztem mindenkit, de Géczi kivédte a labdámat. Ezután Oroszlányba költöztem – akkor ott már Tátrai Sanyi bácsi volt az edzőm. Annak idején ő nem tett be a Fradi első csapatába… Oroszlányban viszont, úgy érzem, a kedvence voltam. Az NBI B-ben a 4. helyen végeztünk – de én már lassan a visszavonulás gondolatával foglalkoztam. Az Egyetértésben fejeztem be pályafutásom, í­gy vendéglátói képesí­tésem révén ma is a Baross téri Derby éttermet vezetem. Immár 15 éve. Az Üllői útra, az új stadion felépí­tése óta rendszeresen kijárok. Korábban Judik, Ebedli, Nyilasi, napjainkban Bánki, Pintér és Fischer a kedvencem.

Bár nekem sikerült volna úgy a pályafutásom, mint nekik… A Fradi-emlékeken azonban í­gy is sokszor elmerengek.”

Állnak (balról): Popov (civilben), Korpa, Varga Z., Muzslay, Páncsics, Sebestyén, Lukács, Mészáros József edző. Elől: Dinnyés, Hajtai, Kovács L., Kovács E., Rátkai L.