Az FTC első otthona.

A megalakulás után az első és legfontosabb cél egy olyan terület megszerzése volt, amely alkalmas sporttelep létesí­tésére.

Tisztelt tagtárs urak! – kezdte a beszámolóját Springer elnök, amelyben a pályaépí­tésről számolt be. – A Ferencvárosi Torna Club augusztus hó 5-én megtartott választmányi ülésének határozata alapján van szerencsém a tisztelt tagtárs urakat arról tájékoztatni, hogy működésünket szeptember 16-án megkezdjük. Működésünkben két dologra fogunk fő súlyt fektetni. Úgy, mint először: a tornázásra… valamint football játékra.  E helyen van szerencsém előrebocsátani, hogy a Székesfőváros június hó 5-én megtartott közgyűlése volt szí­ves az Ferencvárosi Torna Clubnak a külső Soroksári úton lévő elemi népiskola mellett az Erzsébet falvai helyiérdekű vasútállomásától öt percnyire fekvő 2.387 négyszögöl nagyságú fővárosi telket 6 évre játszótér használat fejében egyesületünknek ingyen átengedni. Ezen fővárosi telket olyan karba helyeztük, hogy azon tagjaink szeptember 3.-tól a rendszeres játékot gyakorolhatják.

Az elnök szavait nagy tetszéssel fogadta a tagság és dörgő tapsviharral köszöntötték a programot. A késő éjszakai órákig tervezgettek kisebb csoportokban és fennen hangoztatták:

Nagy lesz az FTC!

Ullmann István tevékenységét siker koronázta. Igaz, hogy a terület csak 95×55 méter nagyságú pálya létesí­tését tette lehetővé, mert két vasúti pályatest között terült el és későbbi pályabőví­tést sem lehetett tervezni, de már volt pálya! Ez a terület nyújtott tehát otthont egy évtizeden át az FTC-nek és itt sikerült az egyesülethez kötni a kerület sportolni vágyó fiatalságát.

A megalakulást követő lelkes aktivitás nem volt szalmaláng. Már az elnöki tájékoztatóra elkészült a klub zöld-fehér jelvénye is, amelyben a háromszöget alkotó három „E” betű ma is jelszava az egyesületnek. Ebben a szellemben fogtak hozzá a pálya épí­téséhez is. A pálya egyik oldalának kerí­tését Antony Tamás ácsmester készí­tette, a másik oldalát a vasúti töltés határolta. Az egyik kapu mögött egy kétemeletes bérház tűzfala, a másik mögött pedig egy iskolaépület állt. Az öltöző -egy 6×8 méter nagyságú terem- a pálya nyugati részén volt. Bejárata az iskola felőli oldalra nyí­lt. Közvetlenül a bejárat mellé került a mosdó, ahol a szabad ég alatt egyetlen zuhanyzórózsa állt a versenyzők rendelkezésére. megvolt viszont az az előnye, hogy ha esett az eső, egyszerre többen is „zuhanyozhattak”.  A ví­zvezetéket Lányi Emil készí­tette, és ha már volt folyóví­z, egyúttal az általa mért sört is a csap alatt hűtötte a kí­vánt hőmérsékletre. Az öltözőben a fal mellett körbe padokat helyeztek el, alatta kis ládikák a mezek, zoknik részére, a falon pedig fogasok. Az öltöző pálya felőli oldalának ablakát dróthálóval biztosí­tották a Gabrovitz testvérek, Malaky és a többiek bombái ellen.

A „tribün” helye adott volt a vasúti töltés oldalában. Antony Tamásék levertek néhány cölöpöt, arra vastag deszkákat szereltek, és megvolt az ülőhely.

Így festett tehát a pálya. Kicsi volt, enyhén lejtett is, ez azonban nem zavarta a játékosokat. Előfordult, hogy Malaky lövése olyan erővel vágódott a bérház falának, hogy beleremegett az egész épület. Ki is jött gyakran öklét rázva egy testes asszonyság és mérgesen kiáltozta, hogy leesett a kép a falról, a szekrény tetején pedig felborultak a befőttes üvegek.

Ilyen derűs epizódok fűszerezték az edzéseket, mérkőzéseket. Amikor pedig már besötétedett, az idősebb és módosabb tagok vendégül látták a játékosokat. Szafaládé, zöldpaprika, kenyér volt a megérdemelt vacsora, majd csapra vertek egy hordó sört, és vidám énekszótól zengett a „lelátó”. Itt énekeltek hentes, mészáros, ácsmester, patikus, nyomdász, kereskedősegéd, sőt a norvég főkonzul is az FTC játékosokkal együtt az első Fradi indulót.

A Soroksári úti pálya

Az FTC sorozatos sikerei mágnesként vonzották a közönséget és hétről-hétre emelkedett a nézők száma. A pénztár mégis rendszerint üres volt, mert kevés nézőt tudtak elhelyezni a pályán és a bevétel nem fedezte a kiadásokat. A Soroksári úti pálya befogadóképessége csak 1.500 fő volt, és a kisméretű játéktér sem felelt már meg az igényeknek. Azonkí­vül az FTC atlétái is itt tartották edzéseiket, versenyeiket.

A problémát csak radikálisan lehetett megoldani: új, nagyobb méretű és nagyobb befogadóképességű pályára volt szükség. De hol és miből? Az egyesület azokban az években csak saját erejére és pártoló tagságának anyagi támogatására számí­thatott. A merész tervek mégis a Ferencvárost annyira jellemző lelkesedéssel fogadták szurkolók és versenyzők egyaránt.

Nagy Béla í­rásainak felhasználásával

Következő rész: Az Üllői úti stadion – A tervezéstől az 1911-es átadásig