A változás fuvallata
Ha meteorológus lennék, biztosan pontos meghatározást tudnék adni arról, hogy vajon mi a különbség a szél és a fuvallat között, ezért inkább csak érzékeltetni szeretném, hogy a fuvallat egy lágyabb szélmozgás, mely bár magába hordozza a közelgő változást, de talán nincs olyan ereje, hogy komolyabban befolyásolja a környezetünket. Másrészt meg irodalmibb, költőibb megfogalmazás is, amit jobban lehet szeretni, és ha ezt mindenáron a Ferencvárossal akarom összeboronálni, akkor a szelídebb jelző jobban a kedvemre való.
Ezt annak ellenére írom, hogy néhány napja a Közelmúltunk sorozatban, az 1989 tavaszi szezont a „változások szeleként” jellemeztünk, de abban a címben benne volt a kor társadalmi, politikai metódusa is, amit nem lehetett elvonatkoztatni még a labdarúgástól sem (sajnos időnként most sem).
Nem lennék igazságos, ha most nem említeném meg, hogy ezt a bizonyos fuvallatot csak néhány hete érzem igazán. Kedves olvasó talán emlékszik rá, hogy az újévi első jegyzetem (A remény bajnokai) elég pesszimistára sikeredett még akkor is, ha a bennem motoszkáló hitet és reményt Paul Coelho örök érvényű gondolatával akartam igazolni. Ettől függetlenül volt bennem keserűség és csalódás az elmaradt eredmények és a beígért változások nem teljesülése miatt.
Vajon mi változott egy hónap alatt? Ha maradnánk a meteorológusi jelzőknél, akkor a kemény hideg és a sok bosszúságot okozó hó (bár a gyerekek biztos örültek) után lassú felmelegedés várható, mely nem csak újabb kellemetlenséggel fog járni, hanem magával fogja hozni a változás fuvallatát is. Melynek ittléte az elmúlt hetekben már megmutatta a biztató jeleit is.
Ennyi bemelegítés után ideje rátérnem a konkrét fuvallatokra, melyek az elmúlt hetekben újra bizakodással kezdtek eltölteni. Ha bemelegítés, akkor természetesen Málta, ahol egy jó hangulatú alapozás folyt, és a kint lévő tudósítók (az üllöi129 stábja ismét kitett magáért) szerint a szakmai munkában is jelentős változások történtek. Az ott eltöltött napok kemény és helyenként játékos edzései mellett az igazolásokról is szóltak.
Arról persze lehet elmélkedni, hogy a Haber, Csizmadia, Stockley, Doherty és Edling minőségi igazolásnak számít-e, de az tény, hogy az elmúlt évhez viszonyítva jelentős a javulás. Végre posztokra igazoltunk és olyanokat, akik már tapasztalt, és rutinos játékosok. Ha még hozzávesszük a ma bejelentett Schembri-t, akkor elmondhatjuk, hogy az igazolásaink többsége már szerepelt nemzete válogatottjában.
Ettől még nem lesz minden szép és jó, mert kritikák is megfogalmazódtak, és a teljes összképhez ezek is hozzátartoznak. Stockley egyszer már abbahagyta az aktív játékot, Edling alacsony osztályból érkezett, sokak hiányoltak még egy belső védőt és talán csatárposzton is ránk férne még erősítés. Ehhez jött még Wolfe és Morrison elnyújtott „szabadsága”, mely akkor is bosszantó, ha tudjuk, válogatottal készültek… de nem a csapattal. Ezektől függetlenül érzem a változás fuvallatát, és ahogy figyelem a különböző fórumok (főleg az üllöi129) szurkolói reakcióit, ott is többségben vannak azok, akik egy szebb és főleg eredményes tavaszban reménykednek.
A csapaton túl (bár egy szurkoló számára annál nincs fontosabb), a klub (zRT) életében is történtek változások. Alakult egy új kommunikációs csapat, reményeink szerint olyan, akik ismerik is a Ferencváros jelenét és a múltját, és képesek ahhoz igazodva, a szurkolói elvárásoknak megfelelően ténykedni. Munkájuk azért van bőven!
Kezdődött a szurkolói kártya „eladásával”. Viták, különféle fogalmazványok keringenek, vannak, akik jogászokhoz, vannak, akik ombudsmanhoz, és vannak olyanok, akik egyből a kukásokhoz fordulnának az ügy tisztázása érdekében. Sokan féltik a személyes adataikat, sokan a szabadságjogok megnyirbálásának tartják, de talán még többen vagyunk azok, akik magát a Ferencvárost féltik, és ezért nem is fordulnak máshová, hanem egyből a regisztrációs csapathoz. Tudom, a kérdés nem ilyen egyszerű és nem is akarom népszerű demagógiával leplezni az aggályokat, mert azt látom én is, az alapvetően elfogadható ötletet nem előzte meg teljes körű előkészítés. Ha az időjárás nem játszana velünk, a jövő héten már pályára kéne lépni, de vajon mi van a szurkolókkal? Nyomják már a szurkolói kártyákat? Ha még nem, akkor hogyan kaphatok én jegyet? És ha már vettem bérletet, de még nem jött meg a szurkolói kártyám, akkor hogyan mehetek be a stadionba?
Az internetnek és az „üllöi129” barátainknak köszönhetően az írás közben olvashatom is a sajtótájékoztatóról a híradást. Berki Krisztián szerint 4000 (kedves Krisztián, biztosan ennyi?) regisztráció van, ami a megelőző vitákat pillanatok alatt sutba dobja és szabad utat enged a bevezetésnek. Mert ha 4000, az ténylegesen négyezer, akkor már senki sem hivatkozhat kizárólag a szurkolótábor érdekeire, mert innentől csak kisebb csoportokról lehet szó. Óvatos „duhajként” azért még várnék a pontos számra.
Nem volt elég a sok hó, a vitatott regisztrációs kártya, a kommunikációs hiányok, amikor már úgy látszott, hogy az új stadion ügye végre rendeződik, jött egy hatóság és saját érdekeit előtérbe helyezve belekötött a végleges engedélyezési folyamatba. Úgy tesz, mintha kívülálló lenne, mintha állam lenne az államban, mintha kizárólag nála lenne a bölcsesség köve és megpróbálja megvétózni azt, amire nem csak a Fradistáknak van igénye, hanem az ország gazdaságának is. Most csak bízhatunk abban, hogy végül győzedelmeskedik a józanész és ésszerű kompromisszumok után a nyáron elindulhatnak a bontási munkálatok és 2012-ben a Ferencváros múltjához méltó stadionban játszhatjuk a mérkőzéseinket.
Szél ez, vagy csak fuvallat? Erre most még nehéz válaszolni. Amennyiben a hó is úgy akarja, néhány hét múlva azért megkapjuk az első válaszokat. Szurkolói kártyával, az új játékosokkal, a megújult kommunikációs csapattal, az ÁNTSZ engedélyével – teljesen mindegy, csak induljon már útjára a labda, teljenek meg a lelátók és több ezer torokból szóljon, hogy Hajrá Fradi!
Mert végül is, ez a legfontosabb.
– lalolib –
4 hozzászólás a(z) A változás fuvallata bejegyzéshez