Advent negyedik gyertyalángja – 114 év ragyogása

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, és közben szépen énekel hozzá. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szí­vünk tiszta kell, hogy legyen, és jól kell figyelnünk. Advent negyedik vasárnapjával magunk mögött hagyjuk a várakozás idejét, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A küszöbön álló karácsony előtt számba vehetjük a megtett utat, és talán lehetőségünk van kijaví­tani a készülődés folyamán előfordult mulasztásainkat, vagy tanulni azokból. Advent negyedik vasárnapja már közvetlen felkészülés a szent estére, a szeretet ünnepére. Ne engedjünk a gondok csábí­tásának, ne engedjük, hogy a bizonytalanság bármit is elraboljon a karácsony melegségéből, a szeretetből, a jövőnk iránti reményből. Mert bár nem úgy zárult 2014 ősze ahogy szerettük volna és sokunk számára keserű pirulaként hatott a tábor és a klub közötti nézeteltérés , de tudjuk, túl kell lépnünk a nehézségeken, mert nélküle oly távolra kerülnek az álmaink, hogy azokért már nem lesz értelme harcolni.

Advent negyedik angyalának látogatása üzenettel is bí­r és rövid számvetésre is késztet. Vajon mi mennyivel járultunk hozzá a múltunk ápolásához, a jelenünk nehézségeinek leküzdéséhez és a jövőnk í­géretéhez? Vajon a Tempó Fradi! mit is tudott letenni a Fradi család közös asztalára, vajon mi mennyire segí­tettük advent negyedik angyalának küldetését? Idén „csendben” dolgoztunk, de oldalunk tovább bővült, megannyi új információval egészí­tettük ki szeretett klubunk 114 éves történetét. Emellett megkezdtük az I. Novák Dezső Utánpótlás Labdarúgó Torna szervezését, melyre 2015. február 21-én, Tapolcán kerül sor, olyan csapatok részvételével melyekhez a Fradi legendás játékosának volt kötődése. Szeretnénk méltó módon emlékezni Dezső bácsira, akitől nagyon sokat kaptunk, aki éveken át segí­tette a munkánkat és aki évről-évre barátként fogadott Badacsonyban, ahol mindannyiunk közös szerelméről, a Fradiról beszélgethettünk órákon át.

Mert történjen bármi, ahogy fogalmazott: „A Fradi az Fradi. Még akkor is ott vagyok, ha nem vagyok ott.” Ezzel az örök érvényű gondolattal gyújtsuk meg advent negyedik gyertyáját és idézzük fel a Ferencvárosi labdarúgás dicsőséges történetét. Az 1903-ban megszerzett első bajnoki cí­münket, majd a hőskör első aranycsapatát, mely 8 bajnoki cí­met szerzett és mely olyan labdarúgókat adott mint Rumbold, Schlosser, Weisz, Bródy, Manglitz és sorolhatnánk még azokat akik a boldog békeidőktől az első világháború borzalmáig megalapozták labdarúgásunk jövőjét. Az első világégés után több évnek kellett eltelnie, hogy újra bajnokcsapatot ünnepelhessen az egyre növekedő szurkolói tábor.

1925-től a második világháború kezdetéig tartó második aranykor újabb 8 bajnoki aranyat hozott (benne a 100%-s bajnoksággal) valamint nemzetközi elismerést a Ferencvárosi labdarúgásnak. 1928-ban és 1937-ben megnyertük a Közép-európai kupát (mely akkoriban a legrangosabb Európai kupasorozatnak számí­tott), meghódí­tottuk Dél-Amerikát, világszenzációt okozva legyőzve az Uruguay olimpiai-, majd világbajnok válogatottját. Ezekben az években alakult ki a hí­res „T-betűs” csatársor (Táncos, Takács II., Toldi, Turay, Kohut), 1931-ben lépett először pályára labdarúgásunk egyik legnagyobb egyénisége, dr. Sárosi György, de mellettük Lázár, Toldi, Háda, Korányi, Polgár is sokat tett hozzá a harmincas évek sikereihez.

A második világháború után először az 1948/49-s bajnokság (11 pont előny, 140:36 gólarány) í­ródott aranybetűkkel a történelemkönyvünkbe, majd jöttek a sötét 50-s évek amikor mindenünket elakarták venni. A terv sikerült is volna, de az 56-s szabadság eszméi (bár a szovjet tankok eltiporták) visszaadták a nevünket, a szí­nünket és a zászlónkat. Az „aranylábú gyerekek” dicsőséges korszaka az 1962/63-s bajnoki cí­mmel kezdődött és kitartott az évtized végéig. Bajnoki cí­mek, VVK győzelem 1965-ben (a magyar labdarúgás legértékesebb sikere klubszinten), világválogatottak (Albert, Novák, Szűcs), a korszak legjobb játékosai (Géczi, Mátrai, Páncsics, Juhász, Varga, Szőke, Karába, Rákosi, Fegyvesi), akik előtt olyan csapatok „hódoltak” be, mint a Liverpool, Athletic Bilbao, AS Roma, Manchester United, és a Juventus. Mészáros József majd Lakat Károly irányí­totta csapatok nem csak hazánkban, de az egész világon még elismertebbé tették a Ferencváros nevét.

A következő évtizedek már egy kicsit „szűkösebbek” voltak, de a ma élő szurkolói generációnak Dalnoki Jenő csikócsapatának KEK döntője ill. bajnoki cí­me, Novák Dezső csapatainak bajnoki cí­mei, közben Nyilasi bajnokcsapata, majd az 1995-s BL csoportkör jelenti a soha el nem múló Fradizmust.

Ha ma reggel felkelünk és meggyújtsuk a negyedik adventi gyertyát, a karácsonyi szeretet mellett gondoljunk egy kicsit arra a dicsőséges 114 évre, mely lehetővé tette a jelen számára, hogy lehessen jövőnk. Ezért is van óriási felelőssége mindenkinek, aki a Fradiért dolgozik, a Fradiért szurkol. Egy régi görög mondás szerint, minél őszintébb valaki, annál könnyebb továbbra is őszintének maradnia, mint ahogy minél több hazugságot mond valaki, annál több hazugságra van szüksége. Őszintének kell lenni egymással mert ezt követeli meg a múlt, a három E-betű tisztasága, alapí­tó atyáink „kőbe” vésett emléke és a szent estéig fénylő gyertyák sugárzó fénye is.

„Amit a szem lát, nem látja ugyan a szí­v, de a látvány hatása beszivárog a lélekbe. Amit a szí­v lát – üzenet: a lélek üzenete a gondolatoknak. „

Mindörökké Ferencváros!