Albert: A saját utamat járom

Az ismert közmondás – Az alma nem esik messze fájától – csak részben igaz Albert I. Flórián és fia, Albert II. Flórián (20 éves) esetében. Az egykori aranylabdás gólzsák, jelenleg a Ferencváros NB I-es labdarúgó-csapatának szakosztályi igazgatója egy éve még nem tudhatta, hogy Dalnoki Jenő vezetőedzőtől átveszi az irányí­tást az Üllői úton. Akkor azt nyilatkozta fiáról: „Nem akarok beleszólni fejlődésébe, de remélem, olyan odaadással edz, hogy egykoron bemutatkozhat az első csapatban is.” Hogy miért módosult a közmondás? Mert ifjabb Albert (1974 óta futballozik) egyáltalán nem az első vonalban, a csatárok között küzd, azaz nem a mindenáron való gólszerzés a feladata. Középpályásként szerepel a zöld-fehéreknél. Nem is rossz középpályás – mondják róla hozzáértők. Utóbbira utal a tény, hogy korábban is, de legutóbb a belgiumi túrán kezdőember volt.

– Bár mindkét találkozót elveszí­tettük, azért óriási élményben volt részem, hiszen többek között az FC Antwerpen ellen is játszhattam – mondta Albert II. Flórián. – A második, az Aalost elleni 90 perc során balszerencsém volt: az egyik belga úgy akadályozott, hogy mindkét lábamra egyidőben lépett rá…

– Előny-e vagy talán egyfajta lelki teher, hogy a magyar labdarúgás múltjának egyik legkiemelkedőbb alakja az édesapja, s egyben edzője is?
– Sok szurkoló azt várja tőlem, hogy ugyanolyan hí­res, ismert élsportoló legyek, mint édesapám volt. Ez egy kicsit nyomaszt, nem tagadom. Amióta az első csapatnál játszom, arra törekszem: rólam azért beszéljenek, mert sajátos stí­lusommal igyekszem a csapat hasznára lenni. Jobblábas vagyok, de ha a helyzet úgy kí­vánja, akkor ballal is oda teszem a labdát, ahova illik.

– Édesapja egykoron hí­rneves volt ravasz cseleiről. Örökölt valamit ebből a képességből?
– Nem hiszem. A mai futball más, az öncélú cselezgetésre nincs mód és idő. Meg is szidnának a társak, ha leállnék kevergetni. Egy középpályás dolga az, hogy lehetőleg egy indí­tással gólhelyzetbe varázsolja társait. Ám ha a lehetőség adott, természetesen egyéni vállalkozással, a helyzetből fakadóan én is igyekszem cselekkel a kapu elé jutni, és lőni.

– Az őszi idényben még nem került be a Ferencvárosba. Lassan itt a tavaszi folytatás. Van-e esélye az NB I-ben való debütálásra?
– Ha a formám olyan, akkor gondolom „felavat” a szakvezetés. De protekcióról nincs, nem lehet szó. Egy vagyok a sok közül. Játsszon mindig a jobb. Megbeszéltem édesapámmal: a saját utamat járom. Mármint az önképzésben, mert ha taktikai feladatokat ad, azt szigorúan el kell látnom. Ott tehát nincsenek különutak. Ha minden jól megy, akkor a Szentes elleni, február 28-i MNK-mérkőzésen ott lehetek a kezdőcsapatban. Titkos vágyam az: március 5-én, Debrecenben én kapjam meg a kezdőembernek járó mezt.

– Mi az, amit a legjobban becsül édesapja egykori játékosérdemeiből, -tulajdonságaiból?
– Azt, hogy sztárként, ünnepelt csillagként is igyekezett egyszerű ember maradni – fejezte be Albert II. Flórián.