Aranykezű csapattagok

A gyúrók: Lipcsei Gabi + Ejzi.

Eisemann Lászlót, valamint Lipcsei Gábort kérdeztük.

Sí­rba visszük a titkokat

Aligha van olyan drukker, aki a Ferencváros, vagy a válogatott mérkőzésein ne találkozott volna már a pályára rohanó Eisemann László alakjával. Ha a pályán létezik csupaszí­v játékos, akkor a kispadon ugyanez elmondható Eisiről is, aki a családja mellett a Ferencvárosért is él, hal.

– Tizenkettedik éve vagyok a Ferencvárosnál, az első meccsem az Olympiakos elleni volt, akkor hí­vtak át a BVSC-től – mondta gyúrónk. – Amikor Varga Zoltánt menesztették, akkor két évig a Honvédnál voltam, de 2001-ben visszajöttem a Fradihoz.

– Szerelem a Fradi?
– Lehet mondani, mivel gyermekkorom óta a Ferencvárosnak szurkolok. Ettől függetlenül természetesen voltak olyan játékosok más csapatokban, akiket imádtam. Ilyen volt például Bene, vagy Tichy. A Fradiban mindig csodáltam Albert zseniális technikáját, Szűcs, Rákosi megalkuvást nem tűrő játékát, de emlí­thetném Varga Zoltánt is, aki az egyik legnagyobb kedvencem volt, és éppen ezért hatalmas megtiszteltetés volt vele együtt dolgozni.

– A szurkolók talán nem is sejtik, hogy egy masszőr milyen fontos láncszeme a csapatnak.
– A mi szerepkörünk az edző és a játékos között van a hierarchiában. Fontos azonban, hogy a játékost ne adjuk ki a sajtó, a média, vagy bárki más felé. Ez azért is nagyon lényeges, mert nem minden játékos jó gyerek, ami nem baj, mert abból nem is lesz jó focista, akiben nincs csibészség. Vinkovics Lajos – aki a Vasas, és a válogatott masszőre volt – azt mondta, hogy meg kell hallgatnunk a játékosokat, de a titkokat magunkkal kell vinni a sí­rba. Ő már magával is vitte.

– A válogatott a másik nagy szerelem…
– 1982-ben kerültem az utánpótlás-válogatotthoz, és ahogy Bicskei Berci egyre sikeresebb edző lett, úgy lehettem én is egyre sikeresebb masszőr. 1989 óta vagyok a válogatott masszőre, már 237 mérkőzésnél tartok. Meg kell emlí­tenem, hogy ezért a klubnak is hálával tartozom, mert mindig elengedtek a nemzeti csapathoz. Ugyanitt a családom támogatását is szeretném megköszönni. Az ember azt gondolná, hogy a távolság miatt elhalnak a kapcsolatok, de én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom. Hatalmas erőt adnak nekem.

„Tényleg zöld a vérem”

Ahogy egykor a pályán Lipcsei Péternek, úgy a kispadon Lipcsei Gábornak sem kell elmennie a szomszédba egy kis csibészségért. Ahol Gabi megfordul, ott szem nem marad szárazon: vagy az izmokat gyúró keze miatt, vagy örök vidámsága miatt. Lipcsei Gábor alig pár dologban nem ismer tréfát: közéjük tartozik a munkája, valamint a Ferencváros is.

– Nem most volt, amikor a Ferencvároshoz kerültem, még Marijan Vlak idejében – mondta Lipcsei. – Az első mérkőzésem a Siófok ellen volt.

– Hogyan lettél masszőr?
– Sportcsaládban nőttem fel, édesapám és Peti is futballozott, én nem voltam olyan tehetséges a pályán, mint ők, í­gy átálltam a „sötét oldalra”, ezt választottam. Nagyon érdekel az izmok titka, hogyan lehet százszázalékosan felkészí­teni a sportolót az adott feladatra.

– Érdekes lehetett testvéreddel, Lipcsei Péterrel együtt dolgozni…
– Az nagyon különleges volt, mivel a pályán kollégák voltunk, mí­g azon kí­vül nagyon komoly rokoni szálak fűznek egymáshoz.

– Ti masszőrök nagyon fontos részei vagytok a csapatnak…
– Keveset tudnak arról az emberek, hogy mennyire. Nem csak az izmok, hanem lelkek karbantartói, egyfajta papok is vagyunk. Szí­vesen csináljuk, nincs ezzel gond.

– Éltél már meg sikeres, és rossz korszakokat is a Fradinál. A jelenlegi helyzetet miként látod?
– Úgy látom, hogy most egy stabil, fejlődő klub a Ferencváros. Remélem, hogy a jelenlegi kerethez a nyáron újabb jó játékosok érkeznek, és megerősödve éremért küzdhetünk majd.

– Meddig szeretnél masszőrként dolgozni?
– Ahogy a szerződések szólnak: életem végéig, plusz két évig. Remélem, hogy minél tovább a Ferencvárost szolgálhatom majd. Elcsépelt szó, de nekem tényleg zöld a vérem. Igaz ez a családomra is, otthon csak Sport szelet lehetett a polcon, Milka nem, a szí­ne miatt.

– fradi.hu –