Az NB I számokban

Szűcs László összeállí­tása

427 játékos az NB I-ben

A labdarúgó NB I 1979/80. évi bajnoki idényében összesen 427 játékos szerepelt. A szóhoz jutott labdarúgók, csapatonként:

29: Békéscsaba, 27: PVSK, ZTE, 26: MTK-VM, STC, 25: Tatabánya, Volán, 24: FTC, Rába ETO, 23: Debrecen, Dunaújváros, 22: DVTK, PMSC, Videoton, 21: Szfv. MÁV, Ú. Dózsa, 20: Bp. Honvéd, Vasas.

Csak öten — 3060 percen át

Ez a szám csapatonként 23 játékost jelent. Néhány érdekesség. Mindössze 14 olyan játékost találunk, aki csapata valamennyi mérkőzésén pályán volt.

Ezek: Fazekas (Ú. Dózsa), Judik (FTC), Borostyán (DVTK), Paróczai, Nagy és Dajka (Bp. Honvéd), Barabás (Tatabánya), Dárday (PMSC), Burcsa (Videoton), Sulija (Dunaújváros), Fülöp (MTK-VM), Szabó és László II (Szfv. MÁV), Hüber (PVSK).

A felsoroltak között csak öt labdarúgó akad, aki a 34 bajnoki találkozó mind a 3060 percét végigjátszotta: Fazekas, Judik, Paróczai, Szabó és Gáspár. Kilenc olyan labdarúgó van, aki egyetlenegy mérkőzésről hiányzott: Horváth, Csongrádi (Videoton), Dunai III, Salamon, Soós, Giron, Tóth (Dunaújváros), Magyar (ETO), Szabó O.

Gólok:

Ősszel 483, tavasszal 482 gólt értek el a csapatok, a két idény góltermése tehát szinte hajszál-nyira megegyezik.

A góllövőlista élcsoportjának végeredménye:

36 gólos: Fazekas (Ú. Dózsa); 20: Burcsa (Videoton), Fekete (Ú. Dózsa); 18: Pogány (FTC), Váradi (Vasas); 17: Kuti (Dunaújváros); 16: Kiss (Vasas); 15: Csapó (Tatabánya); 14: Kozma (Bp. Honvéd).

Az egyesületi gólkirályok:

Bp. Honvéd: Kozma 14, Ú. Dózsa: Fazekas 36, Vasas: Váradi 18, Videoton: Burcsa 20, Tatabánya: Csapó 15, FTC: Pogány 18, Pécs: Dobány 12, MTK-VM: Borsó 10, ZTE: Soós és Szentes 10—10, Dunaújváros: Kuti 17, Volán: Magos 7, DVTK: Tatár 13, Rába ETO: Hannich 13, Békéscsaba: Vágási 10, DMVSC: Somogyi 8, Szfv. MÁV Előre: László II 8, STC: Bí­ró 9, PVSK: Horváth 7.

A „fejesek”

172 fejesgól esett, ezek közül 135 akció után, 37 pedig szögletrúgás után. Kik voltak a fejesek”? Íme: Vágási 8, Kovács (Tatabánya) 7, Kiss (Vasas) 6, Pogány 5, Hannich 5, Szabó (Videoton) 5.

Szabadrúgások:

Szinte meghökkentően kevés a szabadrúgásból esett gól. Közvetlenül mindössze 24 gólt lőttek szabadrúgásból (a szabadrúgásból legurí­tott labdákból elért gólok száma még keve­sebb. Öt csapat (DVTK, Tata­bánya, PMSC, ZTE, Békéscsa­ba) nem szerzett gólt szabad­rúgásból.

Büntetők:

A legeredményesebb „í­télet­végrehajtónak”, azaz 11-es- rúgónak Fazekas bizonyult, í­me: Fazekas 12 gól büntető­ből, Váradi (Vasas) 9, Kőhalmi (Békéscsaba) 8, Kuti (Dunaúj­város) 7.

3857 szöglet — de minek?

Úgy látszik, napjainkban ná­lunk nincs már gyakorlati je­lentősége a szögletrúgásnak. Az elmúlt bajnoki évben nem ke­vesebb, mint 3857 szögletet rúg­tak (1967 + 1890) s ezekből mindössze 46 gól született. Közvetlenül a szögletrúgás után 38 fejesgólt értek el, hat­szor lábbal juttatták hálóba a beí­velt (vagy belőtt) labdát, két esetben pedig a szögletrúgást végzők labdája „egyből” az el­lenfél kapujába került. A két ritka gól szerzője Fajkusz (Du­naújváros) és Koritár (MTK- VM).

Nézőszám:

A mérkőzések nézőszáma ál­talában egyenes arányban áll a játék szí­nvonalával. Nos, a 34 forduló 306 mérkőzését kétmillió-ötvenegyezer ember látta (tavasszal tizenháromezerrel több, mint ősszel) s ez mérkő­zésenként pontosan 6702 nézőt jelent.

Más érdekességek…

A bajno­ki táblázaton a Bp. Honvéd no­vember 17. óta (az őszi 13. for­duló) megszakí­tás nélkül az el­ső helyen állt. A Pécsi VSK november 3. óta (12. forduló) megszakí­tás nélkül az utolsó helyen tanyázott. Csak a harmincne­gyedik, azaz az utolsó forduló alapján (addig nem) állt azon a helyen, amelyiken befejezte a bajnokságot: Ú. Dózsa (máso­dik), Volán (11., előzőleg nem állt ilyen jól), Békéscsaba (14., előtte mindig jobban állt). A bajnokság (őszi) első és (tava­szi) utolsó fordulója között a legnagyobb utat felfelé a Vasas tette meg (a 18. helyről a 3. helyre), lefelé pedig a Békés­csaba (a 3—5. helyről a 14-re).

Emlí­tettük, hogy milyen ke­vesen játszották végig a bajnok­ság 3060 percét. A 3060 perccel szemben áll néhány 15, meg 13 perc. Akadnak ugyanis néhá­nyan, akik az egész bajnokság­ban csak ennyi időt töltöttek a pályán. Leboniczki (Vasas) 16, Melis (Honvéd) 15, Bognár (MTK-VM) 15, Fehér (Békés­csaba) 15, Fejes (Videoton) 15, Mihály (STC) 13, Varga (Volán) 13 perc játéklehetőséget kapott.

A Tatabányából négy (P. Nagy, Emmer, Knapik és Ko­vács — utóbbi kétszer), a Szfv. MÁV-ból három (Tóth, Lazsányi és Kikillai), a Dunaújváros­ból két (Nagy II, Pásztor), a a DVTK-ból (Salamon), a Va­sasból (Müller), a PMSC-ből (Dárday), a ZTE-ből (Mihalecz), a Videotonból (Bárányi), az MTK-VM-ből (Kontár), a Békéscsabából (Láza), a DMVSC- bői (Kiss), a Volánból (Ebedli) egy-egy játékost állí­tottak ki a játékvezetők.

Mintegy 320 sárga lapot osz­tottak ki a játékvezetők. Rend­szeresen 20 bí­ró működött az NB I-ben (a 21., az aktí­v játék­vezetéstől búcsúzó Csemefalvy László csak az első fordulóban, a Békéscsaba—Tatabánya mér­kőzésen fújta a sí­pot).