Bodnár Sándor

Bodnár Sándor (1890. szeptember 20., Budapest – 1955. november 6., Budapest) a Kassai AC, az NSC, majd a MAC (az év játékosa: 1912/13) jobbösszekötője, 1910 és 1916 között 20 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdí­jgyőztes magyar együttesnek.

Erőteljes, rohamozó tí­pusú játékos volt. Feltartóztathatatlan kitörések és óriási erejű lövések jellemezték játékát. (A későbbiek közül Bene mozgása emlékeztetett leginkább Bodnár Sándorra.) Az összjátékban is megfelelt. Szélsőit — főként Sebestyén Bélát — igen jól foglalkoztatta. Schlosser Imrével is nagyszerűen megértették egymást. Rúgótechnikája egészen kivételesnek bizonyult. A labdát állí­tott helyzetből vagy kapásból egyforma erővel és biztonsággal zúdí­totta kapura. Emlékezetesen kiváló teljesí­tményt nyújtott 1912. április 14-én, a Németország elleni találkozón (4:4). Ekkor 1:4-es félidő után három ragyogó gólja mentette meg az elveszettnek vélt mérkőzést. Nagy gólképességét bizonyí­tja, hogy további két alkalommal (1912. Norvégia 6:0 és 1914. Franciaország 5:1) szintén három-három góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a magyarfutball.hu felhasználásával)