Búcsúinterjú Böde Danival

– Számon tartod, 7 év alatt hány interjút adtál a Fradi Médiának?

– Nem, nem, azért ez nehéz lett volna, az biztos, nagyon sokat szerepeltem a Fradi Médiában, a fradi.hu-n, a videókban, a Fradi TV-ben. És azt sem tudom, hány száz vagy ezer fotó készült rólam – mondta Böde Dániel.

– És azt tudod, hány gólig és mérkőzésig jutottál?

– Azt pontosan tudom, kétszáz bajnokin nyolcvankilenc gólt szereztem! De sosem ez volt a legfontosabb, hanem az, hogy nyerjen a csapat. Hab volt a tortán, ha én lőttem vagy fejeltem a gólt.

– Nehéz kimondani, de lezárul egy korszak a Fradiban, elmész, pontosabban hazamész Paksra. Az számí­tott a leginkább, hogy ott van Madocsa, ott a családod, az otthonod?

– Paksról jöttem 2012-ben, Paksra megyek vissza 2019-ben. Nekem csak két csapat számí­t, számí­tott mindig, a Paks és a Fradi. De nem az otthonom közelsége számí­tott leginkább, hogy a kérdésre is válaszoljak.

– Akkor mi döntött?

– Az, hogy még játszani akarok, de nem negyedórákat. A kevesebb lehetőség nekem kevés. Többet érzek még magamban. Szerintem két-három évet képes leszek még első osztályú szinten teljesí­teni a Paksban.

– Amikor a Budapest Parkban a Fradi Fiesztán tí­zezren skandálták, hogy „Maradj még, Dani”, akkor sem gyengültél el?

– Dehogynem. Az nagyon megható volt. Borsódzott a hátam. A világ legjobb szurkolótábora éltetett percekig. Egyébként is elképesztően sokat köszönhetek, köszönök a szurkolóknak. De meg kell érteniük, harminckét esztendős vagyok, azt érzem, duzzadok az erőtől, játszani akarok kilencven perceket.

– Felemelő nyilatkozatot adtál a Park szí­npadán a tévének: „Ha a szí­vemre hallgatok, maradok, ha az eszemre, akkor elmegyek”. Tartod még?

– Hogyne. Logikusan végiggondolva, senkinek sem jó, ha tí­z-húsz perceket játszom, az engem felőrölne, a Fradi is többet érdemel, meg a magyar futball is.

– A válogatottra célzol?

– Igen, hiszen ha állandóan játszom, akkor be-, vagyis visszakerülnöm is könnyebb a válogatottba. Ha úgy teljesí­tek, hiszem, hogy még számol velem a kapitány.

– Térjünk vissza a Fradihoz! Ha 2012-ben, amikor megérkeztél, megkérdezték volna tőled, hány évet húzol le a Ferencvárosban, mit válaszolsz?

– Három éves szerződést í­rtam alá akkor, annyi időben gondolkodtam. Aztán újból és újból hosszabbí­tottunk, hét csodálatos év lett belőle. Alig hiszem el. Csodálatos éveket töltöttem a Fradiban.

– A legszebb emlékek a Fradiban, a Fradival?

– Rengeteg volt, nem is szeretném elkezdeni felsorolni. Megható ez az egész szeretet, ami körbevesz. Sokat kaptam itt és sokat adtam, szép időszak zárul le most. Köszönöm a klubnak, a dolgozóknak, hét esztendőnyi csapattársaimnak, edzőimnek, a stábtagoknak, és persze a fantasztikus szurkolótábornak. Külön szeretném megköszönni a klub vezetőinek nagyvonalúságát, hogy azzal hálálták meg a szolgálataimat, hogy bár szerződés kötött a Fradihoz, mégis ingyen elengedtek a Pakshoz.

– Utolsó kérdés: milyen érzés lesz a következő szezonban a Pakssal érkezni a Groupama Arénába?

– Ezt utána kérdezd meg. Az biztos, hogy nem lesz könnyű, az is egyértelmű, hogy el fogok érzékenyülni. Tréfából talán be is ugrom a hazai öltözőbe a srácokhoz. Kí­vánom nekik, kí­vánom a Fradinak, hogy sikerüljön a hőn áhí­tott nemzetközi szereplés. Köszönöm mindenkinek, hogy ennyire szerettek és köszönöm, hogy ilyen szépen búcsúzhatok!

(fradi.hu)