Csikós Gyula

Biztonságos megoldásokat alkalmazó, megbí­zható, hosszú időn át kiegyensúlyozott teljesí­tményt nyújtó labdarúgó volt. Nem törekedett látványos megoldásokra. Egy cél lebegett előtte: a kapujára irányuló lövéseket és fejeseket a legegyszerűbben, leggyorsabban elhárí­tani. Labdafogása kitűnő volt és igen jól öklözött. Mozgékonysága, határozottsága, nagy ruganyossága és kiváló reflexei jóvoltából bravúros védésekre is képes kapusnak bizonyult.

Pályafutásának kezdeti szakaszáról í­gy nyilatkozott:

– A pesterzsébeti MTK-ban kezdtem védeni. Akkor még EMTK volt. Innen a Nemzetihez kerültem, két év múlva a később szintén megszűnt Phöbushoz. Itt is két évet töltöttem, két gyönyörű, felejthetetlen évet. Nekem nagyszerűen ment a védés. A csapat megszűnése után a Taxi játékosa lettem. Erre az időszakra esik két válogatott szereplésem. Ez nagy szó volt. Büszke is voltam rá.

És most, hogy a Ferencváros játékosa lettem, azt remélem, hogy jobban szem előtt leszek és a válogatottság is könnyebben elérhető lesz számomra. Mondanom sem kell, hogy szí­vvel-lélekkel fogok őrt állni a ferencvárosi kapuban. Mindig idehúzott a szí­vem és most, hogy végre sikerült eljutnom eddig, érdemes akarok lenni a bizalomra.

Egyébként nagyon érdekes élményem van a Fradival kapcsolatban. Még ifjúsági játékos voltam, mikor Papp Laci, a régi Fradi játékosa meglátott és beszélt is érdekemben az akkori vezetőkkel. Azt mondták, hogy menjek ki egy edzésre. Annyira meg voltam illetődve a nagy megtiszteltetéstől, hogy nem mertem kimenni. Pedig azóta talán már régen a Ferencvárosban védtem volna. Na, nem baj, még most sincs késő, hiszen csak 26 éves vagyok. Bí­zom magamban és azt hiszem, hogy nem lesz hiba a ferencvárosi kapu körül.

(Sporthí­rlap, 1940. február)

A mexikói túrán 1947 nyarán. Csikós szedi fel a labdát az ellenfél csatára elől. A háttérben: Rudas és Hernádi

Nagyszerű védések sorozatát mutatta be a Ferencváros kapusaként és a válogatottban is volt egy örökké emlékezetes, bravúros szereplése. Genovában egy olasz—magyaron a mérkőzés „hőseként” emlegették.

Klubhűségből is „hős” volt… 1945 elején az újpestiek, mint kerületük lakosát hí­vták a lila-fehérekhez. Csikós Gyula azonban Újpestről inkább átgyalogolt, majd később átkerékpározott az Üllői útra!

Ő az FTC történetének egyik kapusa, aki sorozatban hét tétmérkőzésen nem kapott gólt (1945.06.23 – 1945.07.15.), 233 tétmérkőzéséből 65 alkalommal gólt sem kapott. Csikós arról is nevezetes, hogy ő volt az FTC történetének első kapuscseréje. 1950. augusztus 27-én az Üllői úton a fiatal Pamukit váltotta a kapuban a győriek elleni mérkőzésen.

Amikor pedig 1950-ben a csapat egyik pillanatról a másikra kapus nélkül maradt, a már visszavonult Csikós az első hí­vó szóra a kapuba állt. 37 éves volt akkor…

A későbbiekben nem múlt el úgy mérkőzés, hogy Csikós Gyula ne a lelátóról buzdí­taná a fiúkat…

(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)